19.RÉSZ: Váratlan fordulat

Alex szép komótosan sétált oda hozzánk. Megtudom érteni, hiszen ők nemrég találkoztak. Pacsizott Austinnal, akinek már mennie is kellett, mert éppen szólították. A tömeg őrjöngött, mi pedig Alexal leültünk a színpad mögötti díványra.
- Milyen menő a VIP szekcióban ülni. - szólaltam meg.
- Ja bár én már megszoktam. - bólogatott Alex.
- Nemrég bármit megadtam volna azért is, hogy a másik oldalon álljak, rajongóként. - gondolkoztam hangosan, belemerengve ebbe a szörnyen megnyugtató érzésbe - és most.......ha nekem mesélnék ezt a történetet nem hinném el.
- Hát veled Foolish 5 lettünk és egyikünk sem bánja. - tette át a bal karját a vállamon.
Nézelődni kezdtünk. Hirtelen egy lányt pillantottam meg. Hosszú barnásfekete haja volt. Szűk farmert és topánkát viselt lenge, kék pólóval. Az arcát még nem láttam, de nem lehetett sokkal idősebb nálam. Ahogy megfordult görcsbe rándult a gyomrom és akarva-akaratlanul ökölbe szorult a kezem.
- Juj. Ilyen csúnyán sem láttam még nézni senkit. - szólt hozzám Alex.
- Tessék? - eszméltem fel és fordítottam felé a fejemet.
- Mi a bajod Camillával? - kérdezte kíváncsian.
- Hát tudod az újságok mindig úgy hozták fel a dolgokat, mintha lenne köztük valami Austinnal. Egyébként biztos nagyon kedves lány. - próbáltam szépíteni.
- Tényleg nagyon jóban vannak, de nem úgy. Csak szimplán barátként.
- Igen. Austinnal mi is barátként kezdtük. - szóltam hozzá negatívan.
- Jaj, tudod, hogy értem. Nem kell félned. Csak nézz tükörbe. - mondta, majd elmosolyodtunk - Be is mutatlak neki.
Azzal fel is huppant a díványról, megfogta a kezemet és magával rántott. Esélyem sem volt ellenkezni. Camilláék felénk közeledtek, majd megvolt a szemkontaktus és Alex bele is kezdett a bemutatásba. Öleléssel köszöntötték egymást.
- Helló Camil. Régen láttalak. Bemutatom Beccát. Ő nagyon fontos Austinnak. - mosolygott rám.
- Nagyon örülök. - mosolygott rám és megölelt - Sokat hallottam már rólad.
- Szintén. - vágtam rá lepődötten.
- Majd még beszélgetünk. Tényleg nagyon örültem, de most mennem kell. - simogatta meg a vállamat, majd el is indult, mert szólították. Nagyon kedves volt és ez meglepetésként ért. Újabb lecke, hogy ne ítéljünk meg elsőre embereket. Szeretem a mosolygós lányokat, mert én magam is életvidám vagyok. Az élet okozott egy újabb kellemes csalódást.
- Látom ismerkedsz. - szólalt meg Austin, amint lejött a színpadról és hátulról átölelt.
- Alex jóvoltából, meg kíváncsi voltam kivel emlegetnek annyit. - néztem rá rosszalló tekintettel, de kicsit viccesen.
- Majd én is bemutatok neked embereket. - próbált jó fiúnak tűnni.
- Jaj, nem akarok rád szégyent hozni. - mondtam cinikusan.
El kellett indulnunk haza, mivel Austinnak ott már nem volt dolga, de otthon már annál több. Amikor odaértünk, egy ismeretlen férfi várt minket. Michele még nem ért haza, azóta mióta elvitt minket. A férfi nem volt más mint Rocco Valdes, de illedelmesen be is mutatkozott, annak ellenére, hogy tudta, hogy én tudom, hogy kicsoda. Leültünk a garnitúrára. Austin és Alex mellém, Rocco pedig az elénk tolt fotelba.
- Van pár dolog amit meg kéne beszélnünk. - kezdett is bele Rocco - Többek közt azt, hogy hogy is hozzuk világra a ti kis történeteteket. Gondolom Becca, tudtad, hogy nem lesz minden olyan egyszerű. - mosolygott rám.
- Természetesen számítottam rá és rugalmassá tettem magam e-téren. - adtam diplomatikus választ.
- Nemrégiben a sajtónak az volt a fenomenális ötlete, hogy Austin és Camila legyen az új tinibálvány pár. - erre a mondatra Alex felnevetett, gondolom a mai beszélgetésünkre emlékezve. - Rengeteg pénz ajánlottak érte Austinnak, de természetesen ő nem vállalta. Akkor még nem miattad, mert még nem ismert így.
- Sosem kamuznék a rajongóimnak, meg senkinek. Én az akarok lenni a médiában is, aki a magánéletben, már amennyire ez lehetséges. - mondta nekem Austin.
- Ezért lemondtuk. -  folytatta Rocco - de még mindig egy szerelmes sztorira várnak, még akkor is ha ehhez idő kell. Ezen agyaltunk Austinnal, amíg te otthon voltál.
- Arra jutottunk, hogy nem jó, ha csak egy szimpla rajongóként állítunk be, mert kifognak csinálni az összes közösségi hálón és idióta kérdéseket fognak feltenni, amiből nem fogod tudni kihúzni magad és semmiáron nem kívánom ezt neked. - vágott közbe Austin és nézett rám. Megijesztett a komolyságuk, de Austin egy puszival próbált enyhíteni a helyzeten. Irtó aranyos volt.
- Én hiszek nektek, hiszen ti ebben jártasak vagytok. Csak mondjátok mit kell tennem. - próbáltam tükrözni a saját komolyságomat is. Alex csak csendben figyelte az eseményeket.
- Mi arra gondoltunk, mivel Austin egy videoklip miatt vett észre, ezért befuttatnánk. A Disney most keres új csillagokat és te lehetnél a középpontban. Most rengeteg sztár van ott aki kiöregedett és továbblép. Tudom sok elcsépelt tinibálvány lett manapság, az összes ugyan olyan. Nézz Austinra. - röhögte el magát - De komolyan. Faragnánk belőled valami különlegeset. Hangod az van bőven. Te nem ilyen egy dalra feltűnő hullócsillag lennél. Az imagedet még kitaláljuk, de egyenlőre arra lennénk kíváncsiak, hogy mit szólsz az ötlethez. - nézett rám kíváncsian.
Kikerekedett szemekkel néztem rájuk, hogy most ezt komolyan gondolták vagy csak szórakoznak, de hirtelen el is gondolkoztam, hogy bár mekkora lehetőség és sok embernek álom, mégis óriási nagy teher.
- Ezzel mi lenne a célunk? Mivel lennénk előrébb? - kérdeztem rá.
- Egy idő után, mire elég sokan megismernek, elkezdetek ,,ismerkedni" Austinnal, majd a két legújabb tinisztár, hirtelen egymásba szeret és ez lesz a szenzáció. Olyanok lesztek mint Brad Pitt és Angelina Joli. - mondta Rocco.
- Hát ez igazán romantikus és elég elcsépelt történet. Szokásos cinderella. Megértem, hogy ez kell a népnek, de megengeditek, hogy feldolgozzam és aludjak rá egyet? Sok volt ez nekem egyszerre. - álltam fel és mosollyal jeleztem, hogy nyugodjanak meg, minden rendben lesz csak jól átgondolom.
- Okés jó éjszakát. - mondták egyszerre, majd Austin felpattant a helyéről.
- Megyek veled. - vágta rá.
Elindultunk a szobánkba, Alex pedig kiengedte  Roccot, aki hazament. A szobába érve gyorsan levettem magamról a felsőt és a nadrágot, végül is Austin előtt már nem kellett szégyenlősnek lennem. Ő is így tett és befeküdtünk a takaró alá.
- Minden rendben drágám? - kérdezte.
- Persze, csak végiggondolom, de ez óriási lehetőség nekem és köszönöm, hogy ennyi idődet szánod rám és úristen, nem tudom, hogy köszönjem meg. - néztem a szemébe.
- Csak maradj velem. - nézett rám kiskutya szemeivel.
- Ez most nagyon nyálas volt. - mosolyogtam rá és adtam neki egy jó nagy csókot.
Kimondhatatlanul imádom a hülye fejét és remélem ez az érzés egyikünk számára sem múlik el soha és nem csak egy tini fellángolás. Egymás karjaiban aludtunk el és kíváncsian vártuk, mit hoz a holnap.

18.RÉSZ: Édes élet

Hihetetlen érzés. A friss illat, a magas fák, amik árnyékot adnak a tikkasztó melegben, nem beszélve az alul öltözött emberekről. Nem tudom elmondani mennyire hiányzott. Ahogy ment a taxi és becsuktam a szemeimet és úgy néztem a fények játékát a szemhéjamon keresztül, eszembe jutottak anyáék. Fájdalmas volt az elválás. Ők olyan család, akiknek akkor is hiányzom, ha átmegyek a barátnőimhez hétvégére. Előre láttam, hogy sokat fognak hívni és anya remegő hangon fog beleszólni és ez fájt, mert nem akartam neki fájdalmat okozni. Tudom, hogy nem lett volna szíve nem elengedni és belegondolva mekkora áldozatot hozott, nem is értem. Hálás lehetek neki. Szerencsére ő jól tudott angolul és hosszú órákat beszélt Michelel telefonon mielőtt elengedett. A telefonszámlára inkább nem is gondoltunk. Azt mondta nagyon szimpatikus neki és hozzá szívesen elenged de.....Itt már kezdtem félni........Megkérdezte mi lesz, ha Austinnal még sem jön össze minden, mert végül is most én is egy nagy döntést hozok meg az életemben és ezt mégis hogyan képzeltem el. Elmondtam neki, hogy bár most Austin miatt megyek ki, de én mindig is ott akartam élni. Az az én világom és bár szörnyen fognak hiányozni, egy álmom válik valóra. Ha bármi lesz, nyilvánvalóan vissza kell jönnöm, ha még kiskorú vagyok. Hosszasan beszélgettünk erről anyuval. Megtárgyaltuk, hogyan látom a dolgokat és tetszett neki a nézőpontom. Még Austinnal is beszélt egyszer webkamerán és nem értem miért, de én nagyon izgultam előtte. Anya nyilván nem kezdett el sikítozni, amikor meglátta. Láttam, ahogy figyeli Austin jelbeszédeit, rátermettségét és úgy láttam, hogy tetszik neki amit lát. Miután beleegyezett mindenbe, elmentünk az iskolába, hogy kiiratkozzak és megvártuk amíg a Nagykövetségen engedélyezik a kiutazásomat és megkapom a zöldkártyát. A nagy este után, amiről persze anyának mindent elmeséltem, Austin haza is utazott, mert koncertjei voltak és jobbnak láttuk, ha majd inkább utánamegyek, amíg minden elrendeződik. Amíg ezeken bambultam, arra eszméltem fel, hogy egy apró bogár repült az arcomnak. Röviden felsikítottam, de be is fogtam a számat, mert ennyire nem lehetek finnyás. Lassan megérkeztünk. Izgatott voltam. Elképesztően hiányzott mindenki és amíg Austin nem volt velem, úgy éreztem, mintha elveszítettem volna az egyik felemet. Ahogy megállt a taxi a ház előtt, rányomtam egyet a dudára, jelezvén, hogy itt vagyok, majd a csomagtartóhoz siettem, amiből kivettem a cuccaimat és kifizettem a taxisnak a neki járó összeget. Az ajtó kinyílt, majd Michele sietett oda hozzám, hogy segítsen behordani a nehéz csomagokat. Amint beértünk és ledobtuk a cuccot megölelgettük egymást.
- Jaj drágám! Úgy hiányzott már a mosolygós pofid. - mondta Michele miközben szorongatott.
- Ti is elképesztően hiányoztatok. - vágtam rá.
- Jó utad volt?
- Igen nagyon. Kialudtam magam és most tele vagyok energiával.
Nagyon örültünk, olyan volt, mint a második anyukám és az elmúlt két hét alatt kerültünk ilyen közel egymáshoz. Dobogást hallottam a lépcsőről és hirtelen Alex jelent meg a falak mögül. Rögtön elmosolyogtuk magunkat. Odamentem hozzá és mielőtt üdvözültem volna, megfésültem a szemöldökét, mert az mindig kócos. ,,It's not happy face" fejjel nézett rám én pedig gyorsan átöleltem. Nevettünk. Előhúztam valamit a zsebemből, majd odanyújtottam neki. Egy Best Friend-es karkötő volt.
- Tudom, hogy nem fogod hordani, mert olyan csajos.- figuráztam ki. Pedig próbáltam olyat választani, ami egy fiúnak is jól áll.
- A te kedvedért bármit. - mosolyodott el, majd felhúzta a kezére és újból megölelt.
- Na fiatalok mennünk kell. - vágott az ölelkezésbe Michele - Becca észre sem vetted, hogy Austin nincs itt? - kérdezte költőien.
- Hát reménykedtem, hogy valami nagy belépőt tervez. - beszélt belőlem a szarkazmus.
Nevetve indultunk el az ajtó felé. Majd gyorsan végignéztem magamon, hogy biztosan megfelelő-e az öltözetem. Egy kék alapon virágos topp volt rajtam, amit a derekas rövidnadrágomba tűrtem. Alex valószínűleg észrevette, mit nézek és megszólalt.
- Nyugodj meg jól nézel ki. - mondta gúnyosan, miközben beszálltunk hátra az autóba. Visszavágva rögtön elkezdtem csikizni, majd adtam neki egy tockost, amiért csúnyán nézett rám és jelezte, hogy nem fog hozzám szólni, amíg oda nem érünk. Okos enged, szamár szenved - gondoltam és hagytam a fenébe, végül is tudtam, hogy nem bírja ki.
- Becca már figyelned kell a lesifotósokra. Meg kell beszélnünk néhány dolgot és addig jobb, ha nem csókolgatjátok egymást Austinnal bárhol. Most egy koncertre megyünk. A hátsó bejáraton megyünk be, így nyugodtan egymásnak eshettek. Nem csak ő lép fel, így sok hírességgel fogsz ma találkozni. - nézett a visszapillantó tükörbe.
- Igenis értettem. - mondtam komolyan, a végén elmosolyodva. Alex még mindig nem szólt hozzám és néha még Michele is ránézett a visszapillantóban és elnevette magát. A rádióban a Treasure szólt Bruno Mras-tól, ami Austin kedvenc száma. Amikor odaértünk, már nem bírtam magammal. Besiettem a hátsókapun és Austin már ott várt. Meglátni újra a kócos, álmos fejét és látni a szemeiben az örömöt, hogy lát.....leírhatatlan. Odafutottam hozzá és megálltam előtte. Csillogó szemeimmel néztem az övébe és azt akartam, hogy ő csókoljon meg. Egy ideig álltunk egymás előtt, egymás szemeibe nézve, mire ő megtört, és féloldalasan elmosolyodott, majd mint aki ezer évet várt egy csókra, jobbkezét az arcomhoz érintve megtette azt, amire oly régen vártam. Kezeimet a derekán kulcsoltam össze és a csók után szorosan öleltük át egymást. Szorított. Bal kezével a nyakamat cirógatta, én pedig mélyen beszívtam bőrének illatát. Megkönnyebbültünk.