28.Rész: Maradj erős!

Másnap elég rosszul keltem. Azt hittem másnapos leszek, de nem így történt. Nem emiatt volt. Elég érdekes érzés volt Elyar mellett felkelni. Amikor egy kapcsolatot gyászolok vagy netán reménykedem az újrakezdésben, akkor azon kéne törnöm a fejem, hogyan szerzem vissza azt, amit elveszítettem. Nem megpróbálni kipótolni egy újjal. Szörnyű bűntudatom támadt. Egyrészt, mert sajnáltam Elyart a történtek miatt, másrészt, mert csak szenvedtem. Nem tettem semmit azért, hogy kijavítsam a hibámat vagy, hogy elmondjam Austinnak mennyire szeretem. Szörnyű embernek éreztem magam. Vártam, hogy ő keressen, de én miért nem kerestem meg? Mert egy idióta voltam. Ilyesféle gondolatok futottak át az agyamon. Elyar elment dolgozni, én pedig gondolkozni kezdtem, hogy mit tegyek. Veszekedtem saját magammal. Már sokszor hívtam, de nem vette fel. Akkor biztosan elfelejtett vagy nem érdeklem. És ha csak többet vár vagy azt akarja, hogy valamit én is tegyek érte? Teljesen igaza lenne. Ültem bele egy kád meleg vízbe. Végül is ő eljött azért Magyarországra, hogy bocsánatot kérjen. Gyönyörű estét szervezett és belátta, hogy hibázott. Elkezdtem nosztalgiázni és eszembe jutottak az emlékek. Ahogy fújta a hajunkat a szél és a Summer Paradise c. dalt énekeltük, amikor a parton sétáltunk az első napokon, amikor elvitt vacsorázni és táncoltunk, amikor az I was your man c. dalt énekelte nekem. Hiányzott. Fájt. Rohadtul fájt. Hogy lehettem ennyire szar ember? Próbáltam végiggondolni én mit tettem, de semmi nem jutott eszembe. Elveszítettem azt,a mit a legjobban szerettem.  Zokogtam. Levegőt nem kapva sírtam a kádban. Úgy éreztem, akkor diliházba kerülök, vagy amikor Elyar hazajön, elájulva vagy bekábítózva talál meg, bár a drogokat még sosem próbáltam és nem is szeretném.

 

Az idegösszeomlás szélén álltam és semmi kedvem nem volt kárt tenni magamban. Elképzeltem, hogy mellettem van. Láttam,a hogy régen nézett rám és szépen lassan megnyugodtam. Rendbe szedtem magam, leültem a kanapéra és végiggondoltam. Ma átmegyek és beolvasok neki. Természetesen jó értelemben gondoltam. Akkor sem megyek el ha elzavar. Akkor még nem tudtam a pontos tervet, csak elindultam. Magabiztosan. Azért volt bennem egy kis félelem, de tudtam, hogy kárt nem tenne bennem. Tudtam, hogy otthon van, mert beszéltem anyukájával. Teljesen normálisan öltöztem fel. Azt hiszem az volt rajtam, mint az első nap, amikor még csak először találkoztam velük. Az éjszakai beszélgetések és a repjegy. Egyre erősödött bennem az, amit akarok és annyira siettem, hogy lassan odaértem a házhoz. Egy darabig még járkáltam az ajtó előtt. A gyomrom görcsben állt és gondolkoztam mit mondjak majd. Bekopogtam. Kétszer is. Ekkor már kinyitották az ajtót. Michele volt. Elmondtam neki mit szeretnék. Tudomásul vette és beengedett. Austin a kanapén tv-zett. Nem akartam, hogy hamar észrevegyen. Magabiztos léptekkel mentem felé és melléültem. Tudtam, hogy fel fog állni. Így is tett és én is felálltam.

- Becca... - kezdett volna bele.

- Austin úgyis tudom mit mondanál, de nem érdekel. Nem mentegetőzni jöttem, hanem bizonyítani. Pontosan még most sincs tervem, de tudom, hogy minden rendben lesz, mert te vagy a mindenem és tudom, hogy hibáztam, de ha nem is engeded meg, hogy helyrehozzam, akkor nem fogom tudni. Ne zárj el magadtól, mert tudom, hogy neked sem jó ez így. Én nem tudom, hogy mit akarsz, mit tegyek. Csak arra kérlek, hogy mondj valamit. - esedeztem.

Végighallgatott, de nem válaszolt. Elindult a szobájába, nekem pedig megcsörrent a telefonom. A Summer Paradise volt a csengőhangom. Azonnal hátrafordult. Kinyomtam.

- Becca eljátszottad az esélyedet. Mindenem neked adtam volna, de neked nem volt elég. Neked az a másik gyerek kellett. Bíztam benned. Vége van. - közölte és felment a szobájába.

Egyszerűen nem ment feldolgozni az utolsó szót.

- Milyen esélyemet? Most hibáztam először. - kiabáltam utána.

Visszaültem a kanapéra. Nem bírtam már. Michele mindent hallott. Nagyon sajnált, de a fia érzéseivel ő sem tudott mit tenni. Most egy hang nélkül sírtam. Potyogtak a könnyeim. Mama Mahone-nal megbeszéltük, hogy jobb ha ott alszom, hogy tudjon rám figyelni. Az a nap rideg volt és szürke. Úgy éreztem némasági fogadalmat teszek és nem szólalok meg soha többé. Erősnek mutattam magam, de belül nem voltam az. Ez nem egy szimpla szerelmi fájdalom volt. Jess is mondta, hogy forduljak orvoshoz, mert ez már komoly depresszió. Egyre sűrűbben beszélek vele és mindenben segít. Olyan, mint én vagyok. Megbeszéltük, hogyha sokáig nem változik semmi, hozzá költözöm, bár már az is megfordult a fejemben, hogy visszamegyek Magyarországra. Hamar eljött az este és sok időbe tellett, mire eltudtam aludni. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Éjszaka történt velem valami. Pontosan nem tudom micsoda. Kiabáltam, üvöltöttem, fetrengtem az ágyon és görcsben volt mindenem. Mintha öltek volna. A hátamról folyt a víz és 40fokos lázam volt. Csak a kórházban tértem magamhoz. Nem értettem mi történt. Ijedten néztem körbe a kórteremben. Idegenek voltak mindenhol. Nem tudtam hogyan kerültem oda vagy, hogy miért. Nagyon féltem. Féltem, hogy valami hülyeséget csináltam. Kicsit szédültem ezért visszacsuktam a szemem és vártam a fejleményeket. Visszaaludtam. Később halk beszélgetésre ébredtem fel és arra, hogy valami a kezemhez ér. Nem nyitottam ki rögtön a szemem, de éreztem, hogy Austin keze volt az. Talán igazak a Disney mesék és a szerelmes csóknak tényleg van akkora ereje, hogy felébresszen valakit, mert nekem ilyen volt az, hogy megfogta a kezem. Szépen lassan nyitogattam a szemem. Alex és Michele volt még bent a kórtermemben. Aus az ágyam mellett ült egy széken. Megszorítottam a kezét, hogy el ne engedje, amikor felkelek.

- Mi történt? - érdeklődtem.

Ekkor meséltek el mindent és, hogy valószínűleg ideg összeroppanásom volt. 

- Sajnálom. - mondtam, mert nem akartam, hogy Austin azt higgye direkt csináltam magamnak. Én sem akartam, hogy ez történjen. 

- Ne butáskodj már! Erről nem te tehetsz. - nyugtatott Michele. Alexel kimentek a szobából. Nem tudtam miért. Csöndben feküdtem. Még nem tudtam feldolgozni az eseményeket. Láttam, hogy Austinnak könnyes a szeme.

- Én ezt nem akartam. - sírta el magát és a kezemet az az arcára tette - Sajnálom.

- Én azt nem szeretném, ha emiatt bocsátanál meg, mert megsajnálsz. - töröltem le a könnyeit.

-Becca én csak nem akartam ilyen könnyen megbocsájtani. Én sosem tudnék nélküled élni. Amikor átjöttél nagyon nehéz volt megállni, hogy ne öleljelek át, de még fájt. Nagyon.

- Tudom. - vágtam közbe - Nem kell magyarázkodnod. Hibáztam és bármit megtettem volna, azért, hogy helyrehozzam és megtenném most is. Elyart nem bántanos kellett volna. Ha ő nincs, akkor ez hamarabb történik meg. Csak segített és nem akarta ezt az egészet.

- Utólag már látom, de te miért csináltad? Miért csókoltad meg őt? - húzta össze a szemöldökét. Elmosolyodtam.

- Féltékeny lettem. Camilára. Plusz mérges voltam rád. Nem mutattál be senkinek és nem hallgattál meg. Sajnálom. Meg kellett volna, hogy beszéljük.

- Az nap Rocco azt mondta, hogy ameddig nem jön ki a közös számunk, addig kell valamit adnom a sajtónak. Elég valami kis dolog is. Nekem ez is nehezemre esett és gondolkodtam, hogy karrier vagy szerelem. Mivel nem is volt időm ezen gondolkozni, adtam egy olyan választ, ami igen is és nem is. Akkor láttam, hogy.....

- Ne is említsd. Nem akarok rá gondolni. - kezdett el fájni a fejem. - Zárjuk ki a féltékenységet örökre! Én tudom, hogy nekem nem kell más. Elyar után tudom, hogyha akarnálak sem tudnálak megcsalni és nem is akarlak. 

- Én meg nem foglak elveszíteni mégegyszer. Soha. - nyomott puszit a kezemre.

- Amúgy, ha akkor engedted volna, hogy elmondjam, mit akartam, akkor meglett volna a sajtósztori. - kezdtem el mesélni - Kaptunk egy filmszerepet. Rólunk szólna. A történetünkről, mert szerintem már sejtik, hogy nem egy hétköznapi történet. - nevettem el magam.

- Ez óriási ötlet. Én elvállalom. - csattant ki az örömtől - Nekünk pedig elkészült az új dalunk.

Elővette a telefonját és beledugta a fülhallgatót a fülembe. Nagyon tetszett, amit hallottam. El sem hittem, hogy az az én hangom. Nagyon vagány szám volt. Ahogy hallgattam a zenét briliáns ötlet jutott eszembe.

- Austin! - kiáltottam fel.

- Mi van? - ijedt meg.

- Mi lenne, ha ez lenne a betétdala a filmünknek és a nagy durranás az lenne, hogy a forgatáson jöttünk össze vagy ilyesmi?

- Ez nagyon jó ötlet, de neked ezen nem kell gondolkodnod. Minden rendben lesz. Mi így is, úgy is együtt maradunk. Örökké. - nézett a szemembe, majd felém hajolt és megcsókolt. Végre. Erre vártam. Újra életre kaptam. A legjobb dolog mégis az ölelés volt, amikor újra érezhettem az illatát és puszilgathattam a nyakát.

- Most aludj! Hajnali 4óra. Én is megpróbálok és holnap együtt töltjük a napot és kibeszélünk mindent. - mondta, majd betakart a nagy, kék pokróccal, ami az ágyam végében hevert. Még sosem aludtam olyan jól és nyugodtan, mint aznap éjjel. Ezek után már semmi sem állhat az utunkba. Minden problémát megtudunk majd oldani, mert ő az én majmom örökké és nem adom senkinek.

27.Rész: Party Hard

Egy hete Austin nélkül. Csodálkoztam, hogy bírom. Másnap hazautazom és fogalmam sem volt Michele-ék beszéltek-e már vele vagy van-e valami fejlemény. Így Miami is teljesen más volt. Az csak együtt volt szép. Annyi minden hiányzott.Az volt a baj, hogy még magamban tudtam tartani és tudtam, hogy ez ahhoz vezet, hogy egyszer teljesen kijön belőlem és féltem, hogy ez otthon fog megtörténni, mert akkor engem nem engedtek volna vissza. Úgy bemutattam volna nekik Elyart is és Alexet. Mindenkit, de nagyon örültem, hogy Austinnal már találkozhattak. Anyunak nagyon szimpi volt és az egész család nagyon kedvelte, bár csak pár szót tudtak váltani, mert a család nem tud olyan jól angolul. Akkoriban állandóan zenét hallgattam. Addig sem járt az agyam és nem gondoltam a régi emlékekre. Kellett valami hobbi, amivel elütöm az időt. Volt, hogy átmentem Michele-hez, volt, hogy Elyarrel hülyültem, de rengeteg szabadidőm volt. Olyan dolgokat kezdtem el csinálni, amiket addig soha. Rajzoltam és minél többet, annál jobban ment. Olvastam. Azon a héten legalább két könyvet is kiolvastam, mert alig bírtam letenni őket és a legfurább az volt, hogy edzettem. Lejártam futni, has izmoztam, megtanultam fejen és kézen állni. Felfrissített és az agyam is jobban járt tőle. Az ember újjászületik és egészségesnek érzi magát ilyenkor. Eddig csak túléltem a tesiórákat, de ezek nagyon jól estek. Ja igen, a suli. Még ki kell találnom, hogyha hazamentem, hogy adom be anyának, hogy miért halasztok egy évet, hiszen úgy beszéltük meg, hogyha ideköltözöm, itt is iskolába járok majd. Azonban Austin azt tanácsolta, hogy halasszak és éljük ki együtt ezt az egy évet a meleg Floridában. Hát nem tudtam nemet mondani. Arra is gondoltam, hogyha ez így marad, már pedig az elején biztosak voltunk benne, hogy még csak veszekedni sem fogunk, akkor az ő pénzéből simán megélünk majd 10 gyerekkel is. Persze nem ezért szerettem, soha nem használtam volna ki és én is ugyan úgy bele akartam volna adni a részemet az egészbe, csak így már nem volt rajtam az a 2 tonnás stressz a tanulás miatt és szerintem így még jobban is teljesítettem volna. A hazautazásom előtti nap Elyar este felé jött haza. Én ha már ott laktam és ettem a kajáját stb., akkor kitakarítottam és csináltam is neki kaját, mire hazajött. Aznap is szép renddel és a saját zenéjével a Colourblind című dalával vártam. Természetesen, amint bejött a lakásba táncolni kezdtünk és megfogta a kezem, ami televolt karkötőkkel. Mondta, hogy vegyem le, de nem akartam. Végül leszedte rólam és megdöbbent.
- Gondolom nem beleestél egy bokorba. Van egy macskám, de arra nem foghatod. - nézett rám csúnyán.
A csuklómon hegek voltak és egyáltalán nem vall rám, hogy vágdosom az ereimet, sőt régen még elleneztem is, de egyszer mindent ki kell próbálni.
- Tudod, hogy szar most minden. - válaszoltam bocsánat kérő arccal.
- Erre nem foghatod. - fogta a fejét és leült a kanapára - Én próbálom neked itt a legjobbat megadni.
- Tudom és minden erőmmel azon vagyok, hogy megköszönjem. Tudod, hogy nem erre értettem. - öleltem át.
- Nagyon vigyázz magadra és ne csinálj ilyet! - szagolt bele a hajamba és suttogta a fülembe - Van egy jó hírem. Ma este buliba megyünk. Meg lettem hívva és vihetek magammal akárkit.
- Zsír, egy normális göncöm sincs. - néztem rá ijedten, de örültem a programnak.
- Ne hülyülj már! Biztosan összeszedsz valamit. - mosolygott.
Gyorsan a cuccaimhoz siettem. Megnéztem miből válogathatok. Siralmas. Végül valami igazán szexit választottam. Fekete, kicsivel térd fölé érő szoknyát egy piros, pántos, feszülő fölsővel. Mindehhez piros rúzst választottam és fújtam magamra egy kis kölnit is. Egy sima lapos fekete Converse cipőt vettem hozzá. Végre elkészültem. Kiléptem a szobából és Elyar már ott várt és az óráját leste. Odaszóltam.
- Bocsi a sok várakozásért. Indulhatunk. -  nyúltam a táskámért.
- Megérte. - esett le az álla és ajtót nyitott nekem.
Ő teljesen normálisan volt felöltözve, mint mindig. Csőfarmer, Nike Air Force csuka és egy laza, barna csíkos póló. Kocsiba szálltunk. Bekapcsoltuk a zenét és feltekertem a hangerőt. Azt szerettem abban az autóban, hogy volt tetőablaka. Kinyitottam és felálltam az ülésre. Süvített a szél, én pedig kitártam a két karom, becsuktam a szemem és mélyet szippantottam a levegőből.
- Hát ilyen. - kiabáltam le neki.
- Mi? - kérdezte, rajtam nevetve.
- Az édes élet.
Tisztára úgy éreztem magam, mint aki be van lőve. Ehhez nem kell se drog, sem pia, csak szeretni kell élni. Visszahuppantam az ülésre és a fejemet az ablaknak hajtottam. Megérkeztünk. Elyarrel egy korabeliek voltak és ő 19 éves, így reméltem nem lógok ki a tömegből. Azt mondta kitűnök, mert ragyogóbb vagyok, mint ott mindenki más. Az érdekes az, hogy ő ezt teljesen komolyan mondja. Nem azért, mert fel akar szedni, vagy mert kitalált egy új csajozós szöveget. Ismerkedtem, beszélgettem. Rengeteg jó fej lány volt, de akivel leginkább megtaláltam a közös hangot az Jess volt. Egy gyönyörű, szőke hajú, nagy barna szemű  lány. Egy évvel volt idősebb nálam, azaz 17 volt. Nem volt pénzes, ebben a buliban hétköznapi emberek voltak, talán ezért is éreztem magam olyan jól. Beszélgettünk a fiúkról és kiderült, hogy kiskorukban együtt jártak Elyarrel. Sokat nevettünk, olyan dolgokat mesélt. Persze közbe ment az alkohol és nem olcsó kannás borról volt szó, így a szédülés nem kiáltott megálljt. Ettől csak jól érezted magad és buliztál. Ha észnél voltál és figyeltek rád nem volt baj. Nagyon jó zenék mentek és szépen összegyűlt a baráti köröm. Táncoltunk, tomboltunk és kimelegedtünk. Utólag minden el lett mesélve nekem a buliról. Elyar az udvari grillnél beszélgetett a haverjaival. Kicsit már ő is spicces volt.
- Mi van veled Fox? Még mindig nincs csajod? Itt van elég. - kérdezte tőle Bill, az egyik barátja és megnézte valaki fenekét. Elyar a földre szegezte a tekintetét és mosolygott - Gyerekek itt óriási szar van. A haverunk szerelmes. Ki az?
Hirtelen faggatni kezdték és megindult a pasis tanácsadás.
- Hát a lány, akit magammal hoztam. Nem akartam, de félek belezúgtam. - mesélte halkan - De ő mást szeret és én amit tudok megadok neki.
- Ha nem érezne semmit nem smároltatok volna és nem szórakoznátok olyan jól. Szerintem próbálkozz. Hosszú az éjszaka és be lesz rúgva. Adj be neki valami szöveget. - adta neki tanácsot Dan.
Ha nem lett volna pia Elyarben, akkor át sem gondolja, de ez esetben jó ötletnek minősítette.
- Van is ötletem. - válaszolta és megindult.
Én egy kanapén beszélgettem Jessel, amikor láttam, hogy felém közeledik. Rögtön felálltam és megöleltem. Megköszöntem, hogy elhozott, mert nagyon jól éreztem magam. Elmeséltem neki miket hallottam róla. Biztosan látszott rajtam, hogy be vagyok rúgva. Az nap este eszembe sem jutott Austin. Elyar megkért, hogy menjünk ki az udvarra.
- Holnap indulok vissza. - kezdett bele.
- Hova? - kérdeztem meglepődve.
- Angliába. Holnap hazamegyek, úgyhogy emlékezetes estét akarok.
- De nem erről volt szó. Úgy volt, hogy csak a díjátadó után mész. - néztem rá csúnyán és veszekedni kezdtem vele - Hazudtál. Itt hagysz, amikor a legnagyobb szükségem van rád. Szemét.
Ütögetni próbáltam, mert mérges voltam rá. Nagyon meglepett, amit mondott és nem akartam, hogy ott hagyjon. Szörnyű időszakon mentem keresztül és csak ő segíthetett. Ő csak kinevetett. Amikor befejeztem a kiabálást, odalépett.
- Nem hagylak itt te buta. Csak vicceltem. - suttogta.
Megfogta az arcom és megcsókolt. Ez a csók számomra most más volt. Tényleg megijedtem. A nyugalom szigete volt számomra. A többi csók csak szórakozás volt. Ócska játék, de ez.......ez más volt. A karjaimat a nyakába tekertem, ő pedig átfogta a derekamat. Most nem játszottunk. A pia mind a kettőnket felizgatott. Hevesen csókoltuk egymás ajkait, miközben a mögöttünk lévő autóra dőltünk. Megharapta a szám, elkezdtem puszilgatni a nyakát, ő közben becsukta a szemét. Elragadott minket a pillanat heve.

,,Ha utad végéhez érsz

És nem tudod az érzéseidet irányítani,

A szándékaid áldozatot követelnek,

Mikor az akaratod megtöri a lelked szellemét."

Green Day - 21 Guns

Nem érdekelt már semmi. Annál rosszabb már úgyse lehetett, így gondoltam kihasználom az egyetlen jót, ami most az életemben van. Persze, ha nem lettem volna berúgva, nem hagytam volna magam, de már nem tudtam irányítani magam. Szexi volt és kívánatos. Hadd legyen az enyém! - gondoltam. Beletúrtam a hajába. A haverjai büszkén néztek rá. Levettem a pólóját.
- Szerintem keressünk bent egy szabad szobát. - rágtam a fülét.
Összekulcsoltuk a kezeinket és elindultunk. Én vezettem. Átvágtunk a tömegen. Mindenki megnézett minket és mosolyogtak. Én is rámosolyogtam Elyarre és adtam neki egy puszit. Amikor előrenéztem éreztem, hogy elengedi a kezem. Gyorsan ránéztem. Hátrált és elfutott. Eltűnt a tömegben. Nem értettem. Kerestem, de nem találtam. Megkérdeztem a többieket merre látták. A kertre mutattak. A kerítésnél feküdt valaki a fűben. Odarohantam. Ő volt az. Ráta a zokogás. Még életembe nem láttam fiút így sírni. Azonnal lehajoltam hozzá.
- Mi történt? Hallod? Szörnyű így látni. - fogtam meg a kezét, de nem engedte.
- Én ezt nem bírom. Próbáltam visszatartani, elhitetni magammal, hogy nem cselekszem rosszat, ha megteszem. Becca be vagy rúgva. Én nem használlak ki, de rohadt nehéz megállni, hogy ne kelljél, hogy ne akarjalak. beléd zúgtam és már nem tudok mit csinálni. Ennek most ki kell jönnie és bocsáss meg, hogy megpróbáltam. - próbálta magyarázni, de közben rázta a sírás.
Átöleltem. Sokáig. Rohadtul sajnáltam, hogy nem tudok mit tenni. A mindene voltam, mindent megadott volna nekem és nem viszonozhattam, mert mást szerettem. Olyan értékes és aranyos srác, imádtam. Azt akartam, hogy boldog legyen. Bármit megtettem volna.
- Nyugodj meg. Én mindig itt leszek neked. Mindig számíthatsz majd rám. Olyanok leszünk mint két tojás. Akiket megbámulnak majd az emberek, mert mások leszünk. Mindennap beszélünk majd és meglátogatlak Angliában. Veled maradok. - nyugtattam.
- Ígéred? - nyugodott meg.
- Ígérem. Esküszöm és ha megnyugtat, ma este kellettél. - nevettem el magam.
- Nem, nem nyugtat meg. Így is nehéz uralkodnom magamon. - mosolygott.
- Menjünk haza! - álltam fel és nyújtottam a kezem, hogy felhúzzam a földről.
Letöröltem a könnyeit és elindultunk. Sok volt az este, ezért amikor hazaértünk rögtön lefeküdtünk aludni. Mellette aludtam, hogy ott legyek vele. A mellkasára tettem a fejem és úgy aludtunk el.

26.Rész: Stoooop!

A telefonomért kaptam, ami a kanapén hevert. A legjobbra számítottam. Reméltem, hogy a képernyőn Austin nevét látom majd. Fel kellett oldanom a képernyőzárat és úgy siettem, hogy alig sikerült. Megnéztem az üzeneteimet. Ismeretlen szám volt. Az SMS-ben ez állt.

 Drágám! Annyira sajnálom. Gyere ma át! Beszélnünk kell!
 Ezer puszi
 Michele

Amint ezt elolvastam, leültem a kanapéra és meredtem magam elé. Ha most átmegyek és Austin ott lesz és bele kell néznem a szemébe, tudva, hogy utál és látni sem akar.....ez nekem nem fog menni, de egyben jó is lesz, hogy láthatom. Nagyon hiányzik.
- Minden rendben? Mi történt? - ült mellém Elyar a kanapéra.
- Sosincs minden rendben. Michele hívott át és félek, mert Aus is ott lesz, de egyben látni is akarom. - magyaráztam.
- Elviszlek kocsival. - jelentette ki és már el is indultunk.
Szép idő volt. Miamiban elég keveset esik az eső, de egy pillanatig sem bánom. Amikor autóban utazom, mindig kiteszem a kezem az ablakon és élvezem, ahogy fújja a szél. Itt senki sem önbizalom hiányos. Mindenkinek nagy álmai vannak és küzd értük. Minden ember különleges. Talán ezért imádok itt lakni. Amikor hazamegyek, az emberek arcán a megtörtséget látom. Egész nap sietnek, szétdolgozzák az agyukat és már rég nem álmodoznak. Ott mindenki csak túlél. Még sosem mentem ki melegítőben, bár olyan rég még nem is laktam ott, de ha kimentem az utcára mindig adtam magamra. A melegítő sem volt rossz, mert úgy néztem ki tőle, mint aki sportol. Hamarosan odaértünk a házhoz és amikor megláttam, már görcsbe állt a gyomrom. Nem tudtam mit tegyek. Hívjam fel Michelet vagy csak simán menjek be? Végül a másodikat választottam. Megkértem Elyart, hogy távolabb álljon meg, nehogy ebből is bonyodalom legyen. Az ajtóhoz siettem, majd becsöngettem. Erőt vettem magamon, hogy bárki is nyit ajtót túléljem. Pár másodperc és az ajtó nyílt. Austin volt. Amint kinyitotta be is akarta csukni.
- Austin várj! - kiáltottam rá - Engedj be!
- Menj el Becca! Minek jöttél vissza? - kérdezte.
- Nem hozzád jött. - szólt egy hang Aus mögül.
Michele volt az. Austin megértette és megengedte, hogy bemenjek.
- Szerintem én elmegyek sétálni. - mondta és elhagyta a házat.
Mi Mama Mahone-nal besiettünk egy szobába, ahol Alex várt. Nagyon örültem neki, rögtön a nyakába ugrottam és ő is ugyan úgy örült nekem. Minden a régi volt, csak Austin nem. Michele megkérte, hogy egy kicsit menjen ki aztán beszélhetünk. Leültünk a díványra és belekezdett.
- Austin mindent elmesélt.
- Michele! Én sosem csalnám meg Austint. Nem tudom ő, hogy mesélte. Tudom, hogy erre nincs kifogás, de....
- Nyugi drágám! Pont azért hívtalak át, hogy megbeszéljük. Kíváncsi vagyok a te szemszögedből, hogy volt. - szakított félbe.
Elmeséltem neki mindent, hogy csak azért csókoltam meg Elyart, mert féltékeny voltam Camilára és meg volt rá az okom, hogy csak visszaakartam vágni és nem gondoltam bele a következményekre. Mindent megértett. Megértette az álláspontomat és, hogy mit miért tettem. Azt is elmondtam, hogyha Elyar nincs, nem tudom mi történik velem aznap este.
- A fiam nem szólt hozzá senkihez egészen ma reggelig. Alig láttuk. Még nem is evett. Azért féltem és őt is megértem. Ti összetartoztok. Látom, hogy imádjátok egymást és tudom, hogy Austin is rá fog jönni, hogy nem bírja ki nélküled, csak adj neki időt. - adott tanácsot.
- Tudom. Vissza kell szereznem a bizalmát, de ha nem engedi nem megy. Nincs túl sok időm. Most Elyarnél lakom, de ő lassan visszamegy Angliába. Most egy hétre hazamegyek.
- Megpróbálok vele beszélni. Elyar mikor megy vissza?
- Majd a Parkward díjátadó után. Az még 2hét.
- Akkor amíg te otthon vagy én és Alex próbálkozunk, amikor visszajössz, akkor pedig te jössz.
- Köszönöm, hogy segítesz. - öleltem át.
Végre behívtuk Alexet. Közölte, hogy bármiben kell ő is segít és hozzájuk bármikor átmehetek, meg attól még lóghatunk együtt. Elindultunk sétálni és a sarki fagyizóba igyekeztünk. Gondoltam útközben szólok Elyarnek, aki még ott várt a kocsiban, hogy tartson velünk. Így is lett és jól jött, mert szerettem volna, hogy Alexék tudják, kiről is volt szó eddig. Ők is nagyon bírták, mert megnyerő személyiség volt. Jó fej és barátságos. Nagyon jól elbeszélgetünk és persze a történteket inkább nem hoztuk szóba, megemlítettük nekik a filmet, amire felkérést kaptunk. Nekik is nagyon tetszett a lehetőség és sok sikert kívántak. Gyorsan elfogyott mindenkinek az az egy kehely fagyi és visszaindultunk.
- Basszus. - szólalt meg Elyar.
Akkor még nem tudtuk mire érti, de aztán megláttuk Austint aki felénk közeledett.
- Semmi baj. - mondta Michele.
Elyar inkább másfelé indult, nem akart vele összetalálkozni.
- Maradj csak. - szólt oda neki Austin, majd felé sietett és megütötte. Elyar szája vérezni kezdett.
- Ezt Beccáért kaptad, ezt pedig a családomért. - mondta, majd megütötte mégegyszer.
- Alex és Michele fogták le és beszéltek a fejével, én pedig Elyarhöz siettem oda, aki már összegörnyedten fogta a fejét.
- Ez most mire volt jó? - ordítottam Austinra és könnybe lábadt a szemem - Ő nem csinált semmit.
Austin lihegett és remegő szájjal válaszolt.
- De igen, elvette a mindenemet. - kiáltotta vissza. Úgy kellett lefogni.
Elé sétáltam és a szemébe néztem.
- Nem vett el semmit. Nincs az az erő, ami őt elveheti. Te tolod el magadtól. - mondtam neki halkan.
Egy ideig szemeztünk. Mind a kettőnk szemei könnyekben, majd elfordultam és Elyarrel a kocsihoz indultunk.
- Tudsz így vezetni? - kérdeztem aggódóan.
- Persze, miattam ne aggódj! - mondta.
Egy szépnek induló napból újra katasztrófa lett. Már várom, hogy hazainduljak. Jól fog jönni az új környezet és otthon biztos, hogy nem fogok ezzel foglalkozni. Már csak két napot kell itthon kibírnom.

25.RÉSZ: Rossz Becca!

Amikor reggel felébredtem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Fura volt idegen házban lefeküdni, de ennek ellenére jól aludtam, mégis azt kívánom bárcsak rosszul aludtam volna, mert attól, amit álmodtam, még rosszabb kedvel ébredtem fel. Nem meglepő, hogy a főszereplő benne Austin volt. Minden olyan volt, mint régen. Ettől féltem. Az érzés, amikor az ember fél elaludni, mert tudja mit fog álmodni felbecsülhetetlen. Tegnap amint Elyar idehozott, lefeküdtem aludni. Nagyon aranyos ház volt, még nem volt belakva, mert Elyar angliai és csak pár hétig volt itt Miamiban. Mondhatni akkora volt az egész lakás, mint egy hotel lakosztálya. Két nagy szoba volt benne, egy világos konyha és egy varázslatos fürdő, amire nagy kényszert éreztem, hogy kipróbáljam, ezért amint felkeltem odamentem a bőröndömhöz, amire rohadt nehéz volt ránézni és megpróbáltam sírás nélkül kicipzárazni. Megfogtam, ami fölül volt, mert nem igazán érdekelt mit veszek fel. Végül mégis előkotortam a melegítőmet, mert aznap nem szándékoztam kimenni a lakásból. Óvatosan nyitottam ki az ajtót megnézni, hogy arra van-e Elyar, mert nem volt kedvem megszólalni sem. Nem láttam. Elindultam és besiettem a fürdőszobába. Akkor értettem meg, miért nem volt sehol. Éppen ő foglalta el a helyiséget és hangos éneklés hallatszódott ki onnan.Nem hittem, hogy aznap fogok mosolyogni, de megtettem. Cher Lloyd Want U Back című dalát énekelte és egy kis idő után beszálltam. Hirtelen nagy koppanást hallottam, mintha elesett volna a kádban.
- Minden rendben? - kérdeztem ijedten.
- Persze, de a lila foltot a fenekemen majd te ápolod, mert miattad van. - nevetett.
Bementem a konyhába. Gondoltam amíg bent van megreggelizek, de időm sem volt rá, mert hamar kiért. Egy törölköző volt körbecsavarva  a fehér bőrén.
- Te nem szoktál napozni? - húztam fel a szemöldököm.
- De igen, csak az rám nem úgy hat, mint rád, mert én könnyen leégek. - magyarázta.
- Áhh és akkor azért sem gyursz, mert az izmaidra máshogy hat, mint az enyémre. - kötekedtem jóindulatból.
Nem válaszolt csak csúnyán nézett rám. Kinyitotta a hűtőt és adogatta, amit az asztalra kellett raknom.
- Legyek a buzi barátod? - kérdezte a hűtőből.
- Tessék? - nevettem el magam.
- Tudom, hogy a lányok, amikor rossz kedvük van vagy szomorúak, egy olyan pasira vágynak, akivel megnézhetik a szerelmes filmeket vagy kibeszélhetik a csajos témákat. Ezt a szerepet ma szívesen elvállalom a kedvedért, de a kettőnk titka maradjon és csak neked csak most. - ajánlotta fel.
- Lenyűgöztél. - csodálkoztam - Megfürdök, közben te megcsinálod a reggelit és utána megnézzük a ,,Levelek Júliának" című filmet.
Kiadtam neki a feladatot, de direkt parancsolgattam. Nyilván nem gondoltam komolyan. Jó meleg fürdővizet engedtem. A kád szélét teleraktam mécsesekkel és relax zene szólt a telefonomból. Felfrissültem és egy kicsit meg is nyugodtam. Beláttam, hogy hibáztam és már nem érdekes ezen gyötörnöm magam, mert nem tudom visszacsinálni. Inkább próbáljam meg visszaszerezni Aus bizalmát és mindent hozzak rendbe. Tisztán láttam. Magabiztos voltam és mind ezt egy fürdő okozta. Varázslatos. Amint kiléptem a mosdóból és megláttam a nappaliban a tv előtt lévő kis asztalt elámultam. Volt rajta fagyi, csoki, popcorn, chips és még zsepi is.
- Elyar én nem komolyan mondtam. - néztem rá ájultan.
- Nem baj rádfér. Gyere! - szólt a kanapéról.
Nem kellett kétszer mondania. A kanapé nagyon jó süppedős volt és tökéletes távolságra volt tőle a nagy kijelzős LCD tv. Be sötétítettünk, betettük a filmet és enni kezdtünk.
- Ti lányok, hogy tudjátok ezt a sok szart megenni? - húzta a száját a második doboz fagyinál. Megfogtam a kanalát és elkezdtem tömni belé, aztán magamba.
- Agyfagyás! - kiabáltuk egyszerre.
Már a film fele lement és Elyarnek még fogalma sem volt mi történik, én pedig már láttam. Egyszerűen nem bírtuk ki, hogy ne dumáljunk bele. Érdekesebb volt kifigurázni a szereplőket, mint sírva végignézni és nem is volt kedvem sírni. A telefonomhoz gyúltam abban a fél órában körülbelül harmadjára.
- Austin hívását várod? - kérdezte szomorúan. Bólogattam. - És te hívtad már?
- Egy jó párszor.
- És?
- Kicsöng....Kicsöng.....Kicsöng. - sóhajtottam.
- Ez olyan, mintha egy kínai nevet hajtogattál volna. - próbálta viccesebbé tenni a helyzetet és sikerült is neki, mert elkezdtünk szakadni a röhögéstől. A kanapéról a padlóra gurultunk és rácsaptam egyet a hasára. Nagy harcok következtek. A nappali hirtelen csatatérré vált. Ha valaki kívülről látott volna minket, azt mondta volna testvérek vagyunk, akik sok év után újra kiélhetik egymáson gyerekkorukat. Annyira jó volt, hogy esélyt sem adott rá, hogy szar kedvem legyen és, hogy rosszon kezdjek el agyalni. Bírtam a fejét.
- Más milyet is játszhatunk? - kérdezte sumák mosollyal.
- Mire gondolsz? - vontam kérdőre, ő pedig perverzül nézett rám - Neeem, nem, olyat nem játszunk. Keresd meg az ikertestvéremet. Itt van valahol. - húztam az agyát.
Egy pillanatra felállt, hogy levegyen valamit az asztalról, de visszahúztam. Esélye sem volt, elesett.
- Hát jó. Megjegyeztem. Nálam nem alszol többet és nem állok veled szóba. - panaszkodott.
- Úgyse bírod ki. - nevettem rajta.
- Mibe fogadunk? - vágott huncut vigyort.
Akkor jött egy érzés. Egy érzés, ami érthetetlen. A mai napig nem tudnám senkinek megmagyarázni, ha rákérdezne, de nem bírtam volna ki. Amikor az életed értelmét elveszted, azt akiért bármit megtennél és így a világod összeomlik. A sötétségben ott van veled valaki, aki tűz a számodra. Ő ment meg és ezért az, hogy akkor ő ott volt velem és érdekelte, hogy vagyok és minden rendbe jön-e, nagyon sokat jelentett.
- Akkor csinálok olyat, amihez nem kell beszélned. - vágtam én is huncut vigyort, majd ott lent a szőnyegen feküdve felé hajoltam és megcsókoltam.
- Ezt miért kaptam? - csodálkozott.
- Köszönöm, hogy segítesz. - néztem a szemébe.
- Ha ezt kapom cserébe, annyit segítek neked, amennyit akarod, meg amúgy is.
Folytattuk, ahol abbahagytuk. A hajam cirógatta az arcát. A kezével az arcomhoz ért, megsimogatta és a fülem mögé tűrte a rakoncátlan tincseket. A másik kezével a derekamat fogta. A szíveink hevesen vertek és mind a ketten mosolyogtunk miközben egymás ajkát csókoltuk.
- Elyar! Ezek csak baráti csókok. - figyelmeztettem.
- Természetesen. - vágta rá.
Egy ideig még folytattuk. Kicsit bűntudatom volt, de nem azért csináltam, mert nem szerettem Austint, hanem, hogy addig se gondoljak rá, mert éreztem, ha akkor nem teszem meg beleőrülök.  Szükségem volt szenvedélyre és Elyar tökéletes alany volt hozzá. Észbontó pasi volt és semmi többet nem akartam ártatlan csókoknál. Szégyeltem magam, de nem bántam meg. Akkor fejeztük be hirtelen, amikor megcsörrent a telefonom. SMS-em jött!!

24.RÉSZ: Die †

Pár nap múlva ki is jött az újabb cikk. Nem kellett rá sokat várni. A bökkenő csak az volt, hogy nem úgy, ahogy mi elképzeltük. A biztonság kedvéért utána többször is találkoztam Elyarrel. Nem feltétlen csak a terv miatt, azért is, mert szerettem vele lenni. Austin sokat volt távol, mert újabb koncert időszak következett és nagyon nehéz volt egymás nélkül. New Yorkba utazott 3 napra. Minden erejével azon volt, hogy magával vihessen, de a sajtó miatt ez nem jöhetett össze. Nagyon hiányzott. Mindennap beszéltünk, volt, hogy órákat ameddig nem kellett gyakorolnia, vagy nem volt épp koncerten. Alex is elutazott. Meglátogatta a rokonokat Texasban, így körülöttem felettébb szürke lett a táj. Sok időt töltöttem Michele-el. Megtanította mind a konyha mind a szépségápolás fortélyait, de így is rengeteg időm maradt, ezért találkoztam olyan sokat Elyarrel. Jártunk a tengerparton, a plázában, ahol kaptam tőle egy karkötőt, mellé sok medállal. Azt mondta, mindig, amikor egy újabb nagyobb élményt élek át, rakjak egy medált a karkötőmre. A nap zárásául fel is tettem rá az elsőt, mert nagyon jól éreztem magam. Tetszett, hogy a srác egy percig sem nyomult, olyanok voltunk, mint két idióta egy szürke világban. Néha eszembe jutott, hogy ehhez mit szólna Austin, de nyilván nem randik voltak, csak jól éreztem magam a távollétében és egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy megcsaljam. Amikor megjött New Yorkból nagy volt az öröm. Ki sem mozdultunk a  házból, mert kint nem lehettünk volna együtt a fotósok miatt. A kertben lévő kis kosárpályán megtanította a kosárlabda trükkjeit, persze nagy csókcsaták kellős közepette. Amikor hívták kinyomta, még akkor is ha fontos ember volt az. Elmondhatatlanul hiányzott. Jó szorosan megölelgettem, szagoltam az illatát és puszilgattam a nyakát. Végül már egyikünk sem bírta tovább és felmentünk a szobájába. A többit már nem részletezem. Másnap el kellett mennie egy díjátadóra. Erre már én is vele mentem. Azt mondta, már úgyis mindegy, mert a sajtó már úgy is ismer, de azért óvatosan. Amikor megérkeztünk Austin sminkesei és fodrászai vettek a kezükbe. A stylelist egy gyönyörű baba kék ruhát adott rám. Amikor tükörbe néztem nem ismertem magamra. Austin büszkén nézett rám és ölelt át hátulról. Elindultunk. Amikor megérkeztünk a helyszínre rengeteg híres embert láttam meg. Austin egy ideig velem jött, majd amikor ő is meglátta ismerőseit odament hozzájuk. Elveszettnek éreztem magam. Hiszen nem ismertem ott senkit. Leültem egy asztalhoz, majd pár percen belül megszólított valaki.
- Bonjour. - mondta, erről rögtön felismertem. Leült mellém.
- Helló. - köszöntem kicsit szomorkásan.
- Mi baj van? Jól kicsicsáztak. Bocsáss meg így is gyönyörű vagy, de én a természetesség mellett állok.
- Hát csak nem ismerek itt senkit. Austin szó nélkül elment.
- Gyere! Körbevezetlek. Bár még nincs sok ismerősöm, annyi legalábbis biztos nincs, mint Mahone-nak.
Felálltunk és végigjártuk a termet. Akiknek bemutatott, mind nagyon kedves emberek voltak. Kellemesen lehetett velük beszélgetni. Néha a szememmel Austin kezdtem kutatni, de egy idő után feladtam, mert nem találtam sehol. Az egyik társaságban egy kedves öreg úr félrehívott.
- Láttalak téged az újságokban. Brath vagyok. Nagyon örvendek. - kedzett bele.
- Szint úgy. - mosolyogtam.
- Nem tudom hallottál-e már rólam, de számos nevezetes filmet rendeztem már és most készül egy újabb. Van egy alap történetünk és ez egy újabb love story lenne. Amikor megláttalak titeket Austinnal az újságban, azt mondtam, hogy igen, ők kellenek. Aztán láttalak Elyarrel és ti is megfogtatok. Még vacilálok a két srác között, de kérdezd meg mind a kettőt és majd jelezz vissza. - magyarázta.
Én végig csak bólogattam. Lenyűgözött az ötlet. Szóltam Elyarnek, hogy megkeresem Austint és el is indultam. Pár perc bolyongás után rá is találtam. Éppen tartott valahova és láttam, hogy a fotósok is felé tartanak. Odasiettem hozzá.
- Austin óriási hírem van.
- Most nem érek rá.
- De gyors leszek. Kíváncsi vagyok.... - kezdtem bele.
- Kicsim most nem érek rá, értsd meg. - vágott a szavamba és emelte fel a hangját.
Én értetlenül és csalódottan néztem a szemébe. Nem is csinált semmit. Senki nem volt mellette, akivel beszélgetett. Egyedül állt és nem ért rá. Neki is leesett, hogy megbántott és bocsánatkérően nézett rám, de nem szólt egy szót sem. Inkább, mondta volna a szemembe, hogy minek jöttem el, mert csak feltartom. Ha elmondtam volna a lehetőséget, biztosan örült volna neki, de így járt. Nagyon mérges voltam rá. Nem mutatott be senkinek. Másfél óra után először mentem oda és lekoptat. A hátam mögött állt Elyar. Látta az egészet. Hátráltam hozzá. Austin végig nézett, hogy képes vagyok-e elmenni Elyarrel. Szívem szerint bemutattam volna neki, de nyilván nem tettem meg. Megrántottam a vállam és elmentem. Nem érdekelt mennyire fáj neki vagy, hogy mit érez. Ki voltam rá, de azt a tekintetet, amivel akkor nézett nem kívánom senkinek, hogy lássa.

Csalódott és összetört. Mikor elmentem már hiányzott. Dühös voltam és szerelmes egyben, mert valahogy minden vitánknál újra beleszeretek, mert talán akkor gondolok bele, hogy elveszíthetem. Sajnos a düh most erősebb volt. Elvonultunk a terem másik felébe. Végül a nagy lehetőséget Elyarrel osztottam meg.
- De téged nem zavar? - kérdezte.
- Mi? - húztam fel a szemöldököm.
- Hogy el kell velem játszanod egy szerelmes történetet.
A kérdésről elterelte a figyelmemet valami, aminek a végére kíváncsi voltam. Austin és Camila nem messze álltak meg tőlünk kamerák és fotósok kereszttüzében. Halgattam mit nyilatkoznak. Bíztam Austinban. A viták ellenére egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy félrelépne. Camila is gyönyörű volt szokásához híven. Austin átkarolta és úgy adtak interjút. Még mosolyogtam is, mert beláttam, hogy tényleg álompár, de a mosoly lefagyott az arcomról amikor, amikor érdekes kérdést tett fel a riporter.
- ,, A sajtó és a rajongók rólatok beszélnek, kettőtökről. Már új nevetek is van, Camstin. Mit szóltok ehhez? A rajongók reménykedhetnek abban, hogy a jövőben lesz köztetek valami?" .
Ezerrel kezdett el kalapálni a szívem és majd meghaltam a kíváncsiságtól, hogy mit válaszol.
- Egyenlőre nagyon jó barátok vagyunk, de a jövőt mi sem sejthetjük. - válaszolta és nyomott egy puszit Camila arcára.
Leesett az állam. Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Megráztam a fejem hátha csak képzelődtem, de nem.
- Becca figyelsz? - kérdezte Elyar.
- Tessék? Bocsáss meg. - fordítottam vissza a fejem, de a szemem sarkából még mindig Austint figyeltem, aki engem keresett a szemével és sajnos meg is talált.
- Nem zavar, hogy szerelmes történetet kell eljátszanod velem? - kérdezte meg újra.
Itt az alkalom - gondoltam és óriási hibát követtem el, ami akkor még tökéletes tervnek tűnt.
- Bolond. - mosolyodtam el, közelebb hajoltam és megcsókoltam - Látod? Menni fog.
A szemem sarkából láttam, ahogy Austin a kijárat felé veszi az utat. Egy idő után leesett, hogy mit is csináltam. Nem gondoltam át. Féltékennyé akartam tenni és dühömben nem éreztem, hogy átléptem a határt. Elyar megfogta a csuklómat és behúzott a mosdóba.
- Te mi a francot csinálsz? - kérdezte értetlenül - Ezzel nem féltékennyé teszed, hanem elveszíted. Nagyot hibáztál.
- Tessék? Te tudtad, hogy...
- Hogy együtt vagytok Austinnal? Vak aki nem veszi észre és vak vagyok én is ha ne láttam volna eddig, hogy mire megy ki a játék. Elterelő hadművelet voltam rólatok. - magyarázott.
- Bocsáss meg. Az elején még így volt, de utána nagyon megkedveltelek. - magyarázkodtam
- Tudom, mert a mosolyod igazi volt. - nézett a szemembe.
Szemeztünk, majd az arcunk egyre közeledett és össze ért a szánk. A falhoz szorított és úgy csókoltuk egymást. A hajamba túrt. Isteni volt, de elhúztam a fejem.
- Nem tudom megtenni. - hajtottam sírva a vállára a fejem.
- Elviszlek hozzá. - ölelt át.
Nem akart belevinni a rosszba, csak megakarta mutatni, hogyha akarnám sem tudnám megcsalni Austint. Beszálltunk a kocsijába és siettünk. Megköszöntem neki mindent és kiszálltam az ajtóhoz siettem. Benyitottam és Austin ott állt éppen pakolta ki a cuccaimat a kanapéra egy nagy táskába.
- Mit csinálsz? - kérdeztem megrémülve.
- Menj el. - mondta.
- És mégis hova menjek? - próbáltam mondani, de a sírástól nehezen sikerült.
- Elyar-höz, akivel megcsaltál.
- Szeretlek Aus, az életemnél is jobban és soha nem tudnálak megcsalni téged.
- Ne hazudj! Láttam. - kiabált rám és csuklott el a hangja, majd a kezembe adta a táskát.
- Austin kérlek!!! - könyörögtem.
- Menj el! - fakadt sírva, majd becsukta előttem az ajtót.
Nem tudtam feldolgozni. Elyar autója még ott állt. Mintha tudta volna mi fog történni. Oda vonszoltam magam és visszaszálltam.
- Nálad aludhatok ma éjszaka? - nyögtem ki.
- Sajnálom. - nézett rám.
Zokogva az ölébe borultam.
- Minden rendben lesz. Ígérem. - próbált vigasztalni és simogatta a hajamat. 
Levegőt venni alig tudtam. Tudtam, hogy elhibáztam és csak én tehetek az egészről. Rohadtul fájt és a gondolat, hogy elveszítettem megölt. Ha akkor nincs velem senki, nincs aki mellettem legyen vagy megvigasztaljon, akkor bele sem szeretnék gondolni mi történt volna velem.

23.RÉSZ: Csodás nap

Az újságos incidens óta, 2napja azon gondolkodom, hogy mit teszek majd, hogy elsimítsuk az ügyet. Austin az új számán dolgozik. Mondtam, hogy az enyémmel ne törődjön, mert az ő karrierje fontosabb, de csak azért is dolgozik mellette az enyémen is. Drága. Mindenben segítek neki, amiben csak tudok. Michele megtanított amerikai palacsintát sütni. Megígérte, hogy megtanít a saját húsos specialitására is. Már nagyon várom. Nagyon jó forgolódni vele a konyhában. Zenét hallgatunk, énekelgetünk és vicceket mesélünk egymásnak. Közben jól odafigyelünk és mindig gyorsan elmegy az idő. Van, hogy Alex is átjön és ő szórakoztat, így sosem unatkozom, ha Austin nincs otthon. Elkezdtem edzeni. Megfertőzött egy tv műsor az egészséges életmódról. Austin megígérte, hogy majd elmegyünk együtt kondizni. A taxiban ültem. Éppen a stúdióhoz tartottam, hogy találkozzak Elyarrel. Izgultam, ami fura volt, mert még soha nem izgultam találka előtt. Biztosan azért, mert feladatom volt vele. Kavargott bennem enyhe bűntudat is, mert tudtam, hogy tetszem Elyarnek és nem szeretek játszadozni az emberek lelkével. Hamarosan a helyszínre értünk. Megálltam a stúdió előtt. Még nem volt ott senki, de pillanatokon belül kinyílt az ajtó és egy kéz fogta meg a vállamat. Öleléssel köszöntünk, hiszen Amerikában csak így köszönnek. Nálunk nincsen puszi. Ez már előny volt a számomra.
- Bonjour hercegnő. Mióta vársz itt? - kérdezte mosolyogva.
- Az imént szálltam ki a taxiból - nevettem vissza rá - merre megyünk?
- Amerre szeretnél. Szereted a tejes dolgokat? - érdeklődött
- Úgy látom van ötleted. Igen a kedvenceim.
- Akkor gyere! Meghívlak egy shake-re. - indultunk el - Pár utcányira van innen a Milkyway, ami a kedvenc tejivós boltom. Sokat járok arra.
- Szóval minden lányt oda viszel. - kötöttem belé, felhúzva a szemöldökömet.
- Hát anyával is szoktam menni, ha ő számít minden lánynak, akkor igen. - vágta ki magát.
Tényleg nem sétáltunk sokat. Útközben csipkelődtünk, de mindkettőnknek sikerült lecsapni egymás poénjait. Sokat nevettem rajta. Folyton hülye fejeket vágott. Amikor a bárba értünk elcsodálkoztam. Lenyűgöző hely volt, mintha álmaimban jártam volna, ahol minden tejből és süteményből van és cukorból. Nagy álmélkodásomban majdnem nekimentem egy oszlopnak, de Elyarnek sikerült időben elrántania.
- Béna. - mosolygott - Ülj le!
Egy kisebb kétszemélyes asztalhoz értünk és letelepedtünk.
- Nagyon szép ez a hely. Ilyet még csak a filmekben láttam. - csodáltam.
- Majd itt forgatjuk a közös klipünket. - jelentette ki - Válaszd ki mit rendelsz!
- Ja, hogy te már ilyeneket tudsz? Ne bízd el magad. - húztam az agyát.
Megfogtam az étlapot. Igen széles volt a választék. Olyan italok is voltak, amikről még életemben nem hallottam. Nem volt könnyű választanom.
- Na? - kérdezte Elyar öt perc elteltével.
- Hát ez nem olyan egyszerű. - sóhajtottam.
- Várj, segítek. - húzta közelebb a széket - Én a helyedben mézes, vaníliás shake-el kezdenék, mert azt itt Istenien készítik.
- Megfogadom a tanácsodat. - nevettem.
Olyan viccesen artikulált és furán ejtette az s betűt. Megkértem, hogy hadd rendeljek én, mert ebben a bárban még az is öröm volt. Gyors volt a kiszolgálás. Gyönyörű üveg kelyhekbe kaptuk a shake-et. Amikor visszaértem láttam, hogy a telefonom az asztalon maradt. Rögtön érte is nyúltam. A képernyőn Elyar Selfie-jei fogadtak. Idióta és egyben aranyos pofával pózolt a shake-el. Nem csalódtam. Tökéletesen finom volt. Éreztem, hogy majd Austint is el kell hoznom arra a helyre. Ahogy szürcsölgettük az italunkat vakuvillanást láttam.
- Basszus! - szólaltam meg reflexből, hiszen Austinnal sosem látnának meg és elfelejtettem, hogy ez most pont jó.
- Nyugi! Engem nem zavarnak a lesifotósok. Mindig kíváncsian várom milyen történetet kreálnak az adott helyzetben, mert amit ők csinálnak az már művészet. Néha még produkálom is magam, hogy könnyebb legyen nekik. - magyarázott.
Örültem, hogy így gondolja. Nem sokan vannak így vele. Gyorsan elbeszélgettük az időt és az italunk is gyorsan elfogyott. Egyiknek sem örültem igazán. Elindultunk vissza a stúdióhoz. Kipróbáltuk mennyi ideig tudunk egyszerre lépni. Majdnem egész úton sikerült. Csupa idétlen dolog volt, de mégis szórakoztató. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom érezni magam. Amikor visszaértünk a szégyenlősségről esett szó, hogy ő mennyire nem az. Kért tőlem egy pillanatot és bement a stúdióba. Pár másodpercen belül egy gitárral tért vissza és elkezdett játszani az utcán. Nagy szerencsémre én kérhettem számot és Ariana Grande-től a Baby I című számot kértem. Egy idő után abba hagyta a gitározást és csak énekelt, majd megfogta a kezemet és megtáncoltatott. Ott táncoltunk a járókelők között és eszméletlen volt. Az egyik pörgetésnél Austint találtam magam előtt. Rögtön abba hagytuk a táncot. Kétségbe esett arca volt. Én csak ránéztem és ránevettem. Nem érdekelt semmi. Örültem, hogy van és mivel jó kedvem volt jól megöleltem.
- Elyar, Austin a legjobb barátom, akiről az elején beszéltem. Köszönöm a csodás napot. Biztos vagyok benne, hogy megismételjük. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Szerencsés fickó vagy Mahone. - vágta rá félmosollyal, majd elköszönt és elment.
Austin nem mondott erre semmit csak bólogatott és szemmel kísérte, ahogy elmegy. Szinte már zöld volt a féltékenységtől, hát próbáltam kicsit megnyugtatni.
- Láttad a Twillight-ot. Olyan vagy számomra, mint a drog, a saját ínyem szerint kevert heroin. - súgtam a fülébe és nyomtam a szájár egy puszit. Persze először körbenéztem, hogy vannak-e fotósok. Olyan aranyos volt nagy féltékenységében. Gondoltam majd a nap hátralévő részében bebizonyítom neki, mennyire szeretem.

22.RÉSZ: Újra rendben....elhittük

A kocsiban ültünk. Austin most gyorsabban vezetett. Alex rá is szólt, de nem direkt csinálta. Valami fontosat kellett megbeszélnünk a managerével, állítólag kettőnkről. Végre rendbe jött minden. Annyira aranyos volt. Megkönnyebbültem és már nem volt min idegeskednem. Már a kíváncsiság hajtott mindannyiunkat. Mi lehet ilyen fontos? Elég gyorsan Austinék házához értünk. Rocco már bent várt minket a kanapén. Köszöntünk és kíváncsi szemekkel ültünk be elé. Nem szólt semmit. Egy újságot dobott elénk az asztalra az öléből. Mind a hárman rákaptunk. ,,Austin Mahone új mentoráltja" . Ez állt a címlapon. Nagyon úgy tűnt, hogy valami kiszivárgott a próbáról. Elég gyors a sajtó ha nagy durranásról van szó.
- Ami a címlapon van még nem is olyan nagy dolog. Szerintem olvassátok el a teljes cikket. - mondta Rocco, majd kinyitotta a megfelelő oldalon.
- ,, Austin Mahone egy sztárpalántát dédelget kezei között, akivel már egy közös új dalon is dolgoznak. A lány még sehol nem tűnt fel korábban, így lehet, hogy valami erősebb, közös szál köti őket össze. A próbán készült pár kép is, ami megerősíti azt, hogy talán több van köztük, mint munkaviszony." - olvastam fel. Az újságban csak pár ölelkezős kép volt. Semmi több. Azonban ez a rajongóknak és a sajtónak bőven elég.
- Várható volt. - vágta rá Austin - Végül is nem vigyáztunk annyira.
- De pont ezt akartuk megakadályozni. - mondta Rocco és látszott rajta, hogy erősen gondolkozik.
- Becca, ezután keményen támadni fognak. Már téged is fotóznak majd az utcán és interjúkat kérnek majd. - figyelmeztetett Alex.
Gondolkozni kezdtem én is. Ölelkezős kép. Be kéne bizonyítanom, hogy nem csak Austinnal vagyok ilyen jóban és ez nem jelent semmit. Sajnos egy kicsit hangosan gondolkodtam.
- Kavarnod kéne mással is, hogy leterelődjön kettőtökről a téma. - vágott bele a gondolatmenetembe Rocco.
Csönd lett és mindenki agyalt. Austin hirtelen rám nézett.
- Az eszedbe se jusson. - emeltem fel a hangom - Csak a sajtó kedvéért nem fogok kavarni senkivel. Főleg nem olyannal, aki komolyan veszi és megbánthatom vele.
- Most kiről van szó? - kérdezte kíváncsian Rocco.
- Elyar Fox. - mondta egyszerre Alex és Austin.
- Kicsim kérlek. Nem vágod át, csak barátkoztok. Olyan helyzeteket csinálsz, ami előny a fotósoknak. Kettőnkért. Semmi komoly nem kell. - nézett rám Aus kiskutya szemeivel.
Nem tudtam neki ellenállni.Végül is meg kellett tennem. Nem is nehéz feladat, ha már ezzel segíthetek. Fogtam a telefonomat és kimentem a fürdőszobába. Kicsit összeszedtem magam, ha már ott jártam, majd tárcsázni kezdem Elyar számát. Kicsöngött. Nem vette fel. Elindultam kifelé, amikor megcsörrent a telefonom. Visszahívott.
- Szia. Becca vagyok a stúdióból. - szóltam bele.
- Igen tudom, csak épp próbálunk és kijöttem, mert elég nagy a hangzavar. Mi a helyzet?
- Hát tudod mennyire tetszett nekem az ötleted, hogy csináljunk közös számot és gondoltam már mostanság elkezdhetnénk és a dalt is közösen írhatnánk meg. Mit szólsz? - mosolyogtam a telefonba.
- Ez remek ötlet. Mikor gondoltad?
- Én bármikor ráérek. Az a kérdés, te mikor érsz rá?
- Holnap után jó? Délben, itt a stúdió előtt?
- Tökéletes. Akkor megbeszéltük. Szió.
- Puszi.
Leraktam. Majd meg kell kérdeznem tőle, hogy tud mindig ilyen közvetlen lenni. Benivel jó haverok lennének. Bár még nem ismerem annyira a srácot, de érzem. Benivel és anyáékkal azóta is minden nap beszélek. Mindenről beszámolok nekik. Fura kimondtani, hogy téli szünetben megyek haza, mert Miamiban mindig nyár van, de addig már csak két hét van és nagyon hiányoznak. Régen láttam őket. Fura lesz. Teljesen más világ, mint ez. Austin soha nem volt féltékeny Benire. Nagyon jól tudta, hogy mi volt köztünk és, hogy Beni mindig a legjobb barátom, szinte már a tesóm marad. Elvileg annyira hiányzom neki, hogy hozzánk költözött. Mindig is olyan volt, mintha a család tagja lett volna, de ezt akkor is nehéz elképzelni. Roccoék még kint beszélgettek. Én kimentem Michelehez a konyhába elmondani neki, hogy mi a helyzet és min megy már megint a vita. Úgy éreztem egyre több tanácsot kell majd kérnem tőle, mert nem könnyű úgy muszájból közeledni valakihez, de Austinért, kettőnkért bármit megtettem volna és ez nem volt nagy áldozat. Csak Elyar olyan kedves volt és nem akartam megbántani vagy fájdalmat okozni neki. Kíváncsi voltam, mi lesz az egészből.

21.RÉSZ: I'm sorry

Megálltam a közeli utcasarkon. Nem kellett sokat várnom. Alex perceken belül megjelent. Gyors léptekkel jött hozzám oda és szorosan átölelt, bár még nem is tudta mi történt. Gyorsan vert a szívem és, ha akartam volna sem tudtam volna lenyugodni. Nem értettem. Nem értettem, miért csinálta. Nem értettem, hogy most tényleg velem van-e a baj, hogy tényleg én hibáztam-e és, hogy tényleg én vagyok-e a szar. Ez volt az első veszekedésünk és nem tudtam, hogyan kéne reagálnom.
- Itt parkoltam nem messze. Gondolom nem itt akarod megbeszélni. - mondta nyugodtan és gondoskodóan.
- Okés.
- Mi a téma?
- Összevesztünk........Austinnal. - válaszoltam szomorúan, de egy kicsit dühösen.
Nem is kérdezett többet. Beszálltunk a fekete Mercijébe. Bevallom kicsit még féltem, mert nemrég szerzett jogosítványt, de nagyon ügyesen vezetett. Általában mindig hallgattunk valami zenét, de most nem kapcsolt be. Aranyos volt. Mindenről megkérdezett és azt nézte, mi nekem a jó. Nem beszéltünk sokat. Beugrottunk a StarBucks-ba, ahol ő gyorsan vett egy kávét. Siettünk. Hamar a lakására értünk. Ahogy kinyitotta az ajtót és bementünk, ledobtam a táskámat és ledőltem a nagy, terebélyes ágyára. Mellém ült és beszélni kezdtünk.
Nem kérdezett. Megvárta amíg elkezdem.
-  Kiakadt a semmin. - kezdtem. Ő még mindig nem szólalt meg. - Miközben vártam rá, beszélgetni kezdtem egy sráccal. Elyar Fox-al.
- Rosszul kezdődik. - vágta rá.
- Miért kezdődne rosszul? Szóba álltam valakivel. - emeltem fel a hangomat.
- Nyugi. Majd megérted. Folytasd. - nyugtatott meg.
- Kedves volt. Jól elbeszélgettünk, amíg vártam és felajánlotta, hogy csinálhatnánk egy közös számot. Azért, hogy ezt megtudjuk beszélni, megadtam neki a számom. Egy órával később Aus kiment kávézni és találkoztak. Állítólag Elyar el volt varázsolva és azt mondta, hogy én is flörtöltem vele, pedig én csak kedves voltam és nem akartam rosszat. - magyarázkodni kezdtem.
- Hiszek neked. Ne magyarázkodj. Nem mondtad, hogy van valakid? - húzta fel a szemöldökét.
- Megkérdezte, de nem mondhattam el, mert ez titok. Azt mondtam van egy barát, aki mindennél többet ér és rá számíthatok.
- És erre Austin?
- Nyilván felkapta a vizet. Nem értem miért csinálta. Megmondtam neki, hogy ne higgyen el egy szót sem és elmeséltem neki mindent. Őszinte voltam és nem hibáztam, de kiabált velem és én visszavágtam. - meséltem.
Alex nagyot sóhajtott.
- Gondold végig úgy, hogy fiúból van. Én kimegyek csinálok egy teát. Hány cukor? - állt föl az ágyról.
- Három. - vágtam rá szomorúan.
Gondolkodni kezdtem. Először megint dúlt bennem az idegesség. Aztán megpróbáltam végiggondolni, hogy mi lenne akkor, ha ugyan ez történt volna, csak fordítva. Hiszen erről szól a sok idézetes oldal, a sok tanács. Hihetetlen, hogy az emberek még mindig nem tanultak meg kilábalni ilyen problémákból. Elképzeltem, ahogy találkozom egy lánnyal, akire belátom, hogy nagyon szép. Álmodozik. El van varázsolva és aztán kiderül, hogy az egésznek az oka Austin. Ahogy elmerültem ezekben a gondolatokban idegesebb lettem, de már nem a haragtól. Megölt a féltékenység. Ezután azon merengtem el, hogy miért is vagyok féltékeny pontosan, hiszen okom az nem volt rá és hirtelen rájöttem. Csak végig kellett gondolnom. Austin valójában nem rám volt mérges. Azért volt ideges, mert valahol fájt neki. Fájt neki, annak az érzése, hogy elveszíthet. Már csak arra gondoltam, ez milyen aranyos tőle. Ő csak féltett. Már nem tudtam rá haragudni. Gyorsan a telefonomhoz nyúltam és a gyors hívóról tárcsáztam a számát. Kicsöngött, de nem vette fel. Többször is megpróbáltam, de nem jártam sikerrel. Mi van ha nem bocsájt meg ilyen könnyen? Oda-vissza
mászkáltam a szobában gondolkozás közben, amikor Alex megérkezett a teákkal.
- Leesett - kiabáltam rá - megértettem.
- Tudtam, hogy csak magadra kell hagyjalak a gondolataiddal. - mosolyogta.
- Most mit tegyek? Nem veszi fel a telefont. - mondtam kétségbeesetten.
- Hát menj el hozzá. - próbált tanácsot adni.
- Fogalmam sincs hol van. - vágtam rá.
- Gondolkodj el, hogy te hová mennél ilyenkor a helyében.
- Ez jó. - zártam le és a cuccomért siettem.
Rendbe raktam kissé elmosódott sminkemet. Jól megölelgettem Alexet, hogy segített és megköszöntem, hogy rá mindig számíthatok. Annyira aranyos volt. Közben végig azon járt az agyam, hogyan engesztelhetném ki Aust. Megittam a teámat mielőtt még kihűlt. Az ajtóhoz siettem, majd a kulcsért nyúltam és kinyitottam az ajtót. Azonban kilépni már esélyem sem volt. Az ajtót elállta egy magas, észbontóan jóképű, könnyes szemű srác. Elállt a lélegzetem. Egy pillanatra mind a ketten lefagytunk. Egyikünk sem számított a másikra. Austin hirtelen magához húzott és magához szorított.
- Bocsáss meg. Soha többet nem csinálok ilyet. Nagyon sajnálom. - suttogta a fülembe.
- Nem én sajnálom. Meg kellett volna nyugtassalak, nem pedig még jobban felidegesíteni. - öleltem szorosan.
- Ne butáskodj - fogta meg a fejem - Te vagy a legnagyobb kincs az életemben. Mindennél fontosabb vagy.
- És ezt nem teheti tönkre egy Elyar Fox. Chh. - vágtam rá mosolyogva.
Megcsókolt és megnyugodtam. Hirtelen minden súly, ami eddig rajtam volt eltűnt. Ezt a csodás pillanatot egy telefon csörrenés szakította meg. Austiné volt. Hivatalos lehetett, mert olyan hangnemben beszélt.
- Sietnünk kell. Megbeszélés. Állítólag kettőnkkel kapcsolatos.

20.RÉSZ: Idegesség IvI600

Reggel egy cetlire ébredtem, ami az ágyam melletti éjjeli szekrényre volt ragasztva.
,, Jó reggelt hercegnőm! Ha összeszedted magad, gyere a stúdióba!"
Kíváncsi voltam mit talált ki már megint. Hirtelen átfutottak az agyamon a tegnap történtek. Azt álmodtam, hogy egy színpadon állok. Fények vakítanak a szemembe és ezernyi ember kiáltja a nevemet. Lenyűgöző érzés volt. Talán ez is beleszólt a döntésembe, de még mindig nem voltam benne 100%-osan biztos. Kitöröltem az álmot a szememből, felültem az ágyon, majd mikor már kellőképpen magamhoz tértem, felálltam és a gardróbhoz sétáltam. Be kéne vásárolnom - gondoltam. Végül találtam olyat, amit megfelelőnek éreztem Austin mellett. Nem tudtam pontosan, mit tervez, így nehéz dolgom volt. Egy ujjatlan inget vettem fel, ami fentről, fehérből ment át kékbe. Mindezt betűrtem a derekas rövidnadrágomba. Hosszú, szívmedálos nyakláncot vettem fel hozzá. A cipővel volt gondom. Végül egy magas talpú szandált vettem fel, hogy ne tűnjek annyira alacsonynak Austin mellett. A hajammal is hamar kész lettem. Elégedetten néztem tükörbe. Bezártam a lakást és elindultam. A stúdió pár utcára volt a háztól, így hamar odaértem.Egy árva lelket nem láttam odabent. Az előtérben várakoztam. Nyomkodtam a telefonomat, amikor hirtelen kinyílt az ajtó. Gyorsan felkaptam a fejem. Már megindultam volna, hogy Aus nyakába ugorjak, amikor észrevettem, hogy nem ő az. Nem értettem. Hol lehet? Egy srác jött ki egy csapattal. Szőke haja volt, amit felállított és belőtte és olyasmi stílusa volt, mint Austinnak. Körülbelül olyan magas is lehetett, de a gyúrás nála még nem tette meg ugyan azokat a hatásokat. A srác rám nézett és egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Odaszólt a csapatának, hogy mindjárt jön, majd elindult felém.
- Helló. Azt hiszem mi még nem ismerjük egymást. Elyar Fox vagyok. - mosolygott rám, majd kézen csókolt.
- Szia. Becca Cheider vagyok és nagyon örülök a találkozásnak. Új szám készül? - viszonoztam a kedvességét és gondoltam beszélgethetünk egy kicsit.
- Hát alakul. Még csak a harmadik nagyobb szabású zeném lesz, de egyre feljebb török és próbálom teljes mértékben kielégíteni a rajongóim igényeit. Egy ilyen szép lány miért álldogál itt egyedül? - vetette rám azt a kiskutya pillantását, aminek egyik lány sem tud ellenállni, de én kivétel vagyok.
- Várok valakit. - vágtam rá.
- És te vagy az énekes? - kérdezte kíváncsian.
- Igen. Inkább én leszek és gőzerővel török majd felfelé.
- Szóval te szeretnél lenni az új tini bálvány. Végül is kinézem belőled, szerintem tökéletes lennél a szerepre, de ez a dolog nem olyan egyszerű, mint látszik és kár lenne befeketíteni egy ilyen gyöngyszemet. - megint rám vetette a bájos mosolyát, ami tényleg lenyűgözően ari volt, de olyan baráttal amilyen nekem volt, azt senki nem múlhatta felül.
- Nem kell engem félteni. Vigyázok magamra és van, aki vigyáz rám.
- Szóval van barátod?
Nem tudtam mit válaszoljak hirtelen, hiszen nem tudódhat ki, hogy együtt vagyunk Austinnal, de hazudni sem szerettem volna. Végiggondoltam és végül mégis a másodikat választottam.
- Nem, nincs, de egy barát, aki mellettünk van, mindennél többet jelent.
- Igen. - bambult maga elé - Majd készíthetnénk egy közös számot. Mit szólsz? - mosolyodott el.
- Ez nagyon jó ötlet - végre én is mosolyogtam. Tényleg nagyon tetszett az ötlet.
- Add meg a számod és megbeszéljük a részleteket. - csillogtak a szemei.
Számot cseréltünk, majd elköszönt és a csapat után sietett. Nagyon kedves volt. Eszembe jutott, hogy én még mindig várok, majd megcsörrent a telefonom. Austin volt.
- Szia drága. Hol vagy már? - kérdezte kíváncsian.
- Itt várok már negyed órája az előtérben. - válaszoltam. Nevetést hallottam a vonal végéről és lerakta. Nem értettem. Lépteket hallottam meg és egy kócos buksi bukkant fel a fal mögül. Ő volt az. Egymásra mosolyogtunk és megöleltük egymást.
- Jó reggelt! - nyomott egy puszit a számra. - a folyosó végén lévő teremben vagyunk. A cetli hátuljára írtam rá a teremszámot.
- Ja, szerintem én azt nem néztem meg. - röhögtem el magam.
Elindultunk és a stúdió teremben egy egész csapat várt ránk. Mindenkinek bemutatkoztam. Nagyon kedvesek voltak.
- Mi most azért vagyunk itt, hogy felvegyük az első zenédet. - karolt át Aus. Szerintem látta a fejemen az ijedséget. - Nyugi. Van időnk. Minden rendben lesz és segítünk. Ezek az emberek, mind azért vannak itt, hogy hozzád alkalmazkodjanak.
Annyira drága volt, hogy ennyi mindent megtett értem és néha annyira fájt, hogy úgy éreztem nem tudom ezt viszonozni. Minden erőmmel azon voltam, hogy megfeleljek és előresegítsem a munkát. Már készen volt egy kisebb zenei alap, amit meg is mutattak s nagyon tetszett. Rock és Country zene keveréke volt. Páran már dolgoztak a szövegen, aminek már a fele készen is volt és már próbálgattam is énekelni. Nagyon jól mentek a dolgok. Eszméletlen boldog voltam. A csapat nagyon jól összedolgozott. Austin mosolyogva figyelt és láttam rajta, hogy büszke volt. Ezt is akartam. Reggel, amikor kicsípem magam, azt is azért teszem, hogy amikor rám néz, azt gondolja, hogy igen, ez az én barátnőm.
- Kimegyek kávéért. Hozzak neked is? - jött oda hozzám.
- Nem kérek köszönöm. - ölelgettem meg, aztán elindult.
Alakítgattunk még az alapon, hogy még ütősebb legyen. Kezdett összeállni a szöveg is. Az idő pedig csak telt. Austin már elég sok ideje elment. Gondoltam beszélget valakivel. Amikor visszaért. Leült egy székre, távol a csapattól és onnan figyelt. Néztem, hogy mikor jön már végre oda, de semmi. Néha maga elé merengett és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Odamentem és leültem mellé.
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Persze. -vágta rá nem túl meggyőzően.
- Nem jössz oda? Segíthetnél. Tudod, hogy jobban megy, ha ott vagy.
- Nem most nem. Jó itt.
Nem hittem neki. Valami nagyon nem volt rendben. nem tudtam hogyan szedjem ki belőle. Megöleltem és visszaölelt, de élettelenül.
- Na jó. Aus mond el kérlek. Szörnyű így látni. - próbálkoztam.
- Drága vagy, de tényleg nem nagy dolog.
A csapatnak akkor nem volt rám szüksége, így még ott maradtam mellette. Csöndben ültünk egymás mellett, amikor végre megszólalt.
- Találkoztál Elyarrel?
- Kivel? Ja, igen. Jófej gyerek. Beszélgettünk egy kicsit, ameddig vártam.
- Hallottam hírét. Éppen kint kávézott. Beszélgettünk, de teljesen el volt varázsolva. Rendesen röhögtem a gyereken, addig, amikor közölte, hogy te vagy az oka. - még higgadt volt, de látszott rajta, hogy ment fel a pumpa az agyában.
- Nem tudom mi ennek az oka. Remélem nem hiszed, hogy flörtölgettünk vagy ilyesmi.
- Hát pedig ő elég erősen, azt bizonygatta, hogy te mennyire viszonoztad az ő közeledését és úgysincs barátod és nagyon kedvel. Megkaptam, hogy már én is próbálkozhatnék valakinél, mert már itt az ideje és drukkoljak neki. - és már emelte a hangját.
- Austin én nem tudom ezt ő miből vette le. Én csak szimplán jófej voltam, mint mindenkivel és mivel ő kedves volt én is az voltam. - magyarázkodtam, pedig egyáltalán nem volt rá okom.
- Honnan veszi, hogy nincs barátod?
- Megkérdezte és ezt válaszoltam, mert nem mondhattam el, hogy együtt vagyunk. - válaszoltam, de Aus egyre mérgesebb lett.
- Mondhattad volna, hogy van, mert ahhoz semmi köze, hogy ki az, de nyilván való, hogy ez így neked is jól jött, mert ha közlöd, hogy van ő ott hagy.
- Miért gondolod, hogy engem ez érdekel, vagy hogy egyáltalán Elyar érdekel?
- Nagyon aranyosan írta be a telefonjába a számodat.
- Megadtam neki, mert felajánlotta, hogy készíthetnénk egy közös számot.
- Ja bocs, erről nem tudtam. Így mindjárt más. Nehogy megbeszéld velünk, hogy mit kéne tenned, ígérd meg rögtön. Legyél az ő sztárja, futtasson be ő és éljetek boldogan amíg meg nem haltok. - kiabált velem, de elvonultunk a szoba egyik sarkába, hogy a csapat ne hallja. Nagyon felcseszte az agyam.
- Bocsánat azt hittem ez az én karrierem is, de úgy látszik én csak egy báb vagyok, aki még csak nem is beszélgethet másokkal. Én csak jót akartam, de persze akkor válasszuk az eredeti tervet és gyere össze Camilával. Ő szebb és jobb és nincs is vele ennyi macera. Csak smároltok egyet a sajtó előtt és ennyi. Végre szereztem egy havert Miamiban és neked ezt el kell cseszni. De ha tényleg úgy gondolod,amit mondtál, akkor nincs több mondanivalóm. - fejeztem be, majd megfogtam a táskám és kiviharzottam a teremből. Gyors léptekkel mentem előre, bár azt még nem tudtam hova. Felhívtam Alexet.
- Szia. Aludhatok nálad ma este? kérdeztem, de a hangom már majdnem elcsuklott.
- Mi történt mi a baj? Ez természetes.
- Majd elmondom.
- Hol vagy? Odamegyek eléd.
- A nagy téren, a stúdiónál.
- Pár perc és ott vagyok. Nyugodj meg. Mindent megbeszélünk.
Annyira imádtam, hogy ő mindig ott volt, ha kellett. Reméltem hamar odaér.