18.RÉSZ: Édes élet

Hihetetlen érzés. A friss illat, a magas fák, amik árnyékot adnak a tikkasztó melegben, nem beszélve az alul öltözött emberekről. Nem tudom elmondani mennyire hiányzott. Ahogy ment a taxi és becsuktam a szemeimet és úgy néztem a fények játékát a szemhéjamon keresztül, eszembe jutottak anyáék. Fájdalmas volt az elválás. Ők olyan család, akiknek akkor is hiányzom, ha átmegyek a barátnőimhez hétvégére. Előre láttam, hogy sokat fognak hívni és anya remegő hangon fog beleszólni és ez fájt, mert nem akartam neki fájdalmat okozni. Tudom, hogy nem lett volna szíve nem elengedni és belegondolva mekkora áldozatot hozott, nem is értem. Hálás lehetek neki. Szerencsére ő jól tudott angolul és hosszú órákat beszélt Michelel telefonon mielőtt elengedett. A telefonszámlára inkább nem is gondoltunk. Azt mondta nagyon szimpatikus neki és hozzá szívesen elenged de.....Itt már kezdtem félni........Megkérdezte mi lesz, ha Austinnal még sem jön össze minden, mert végül is most én is egy nagy döntést hozok meg az életemben és ezt mégis hogyan képzeltem el. Elmondtam neki, hogy bár most Austin miatt megyek ki, de én mindig is ott akartam élni. Az az én világom és bár szörnyen fognak hiányozni, egy álmom válik valóra. Ha bármi lesz, nyilvánvalóan vissza kell jönnöm, ha még kiskorú vagyok. Hosszasan beszélgettünk erről anyuval. Megtárgyaltuk, hogyan látom a dolgokat és tetszett neki a nézőpontom. Még Austinnal is beszélt egyszer webkamerán és nem értem miért, de én nagyon izgultam előtte. Anya nyilván nem kezdett el sikítozni, amikor meglátta. Láttam, ahogy figyeli Austin jelbeszédeit, rátermettségét és úgy láttam, hogy tetszik neki amit lát. Miután beleegyezett mindenbe, elmentünk az iskolába, hogy kiiratkozzak és megvártuk amíg a Nagykövetségen engedélyezik a kiutazásomat és megkapom a zöldkártyát. A nagy este után, amiről persze anyának mindent elmeséltem, Austin haza is utazott, mert koncertjei voltak és jobbnak láttuk, ha majd inkább utánamegyek, amíg minden elrendeződik. Amíg ezeken bambultam, arra eszméltem fel, hogy egy apró bogár repült az arcomnak. Röviden felsikítottam, de be is fogtam a számat, mert ennyire nem lehetek finnyás. Lassan megérkeztünk. Izgatott voltam. Elképesztően hiányzott mindenki és amíg Austin nem volt velem, úgy éreztem, mintha elveszítettem volna az egyik felemet. Ahogy megállt a taxi a ház előtt, rányomtam egyet a dudára, jelezvén, hogy itt vagyok, majd a csomagtartóhoz siettem, amiből kivettem a cuccaimat és kifizettem a taxisnak a neki járó összeget. Az ajtó kinyílt, majd Michele sietett oda hozzám, hogy segítsen behordani a nehéz csomagokat. Amint beértünk és ledobtuk a cuccot megölelgettük egymást.
- Jaj drágám! Úgy hiányzott már a mosolygós pofid. - mondta Michele miközben szorongatott.
- Ti is elképesztően hiányoztatok. - vágtam rá.
- Jó utad volt?
- Igen nagyon. Kialudtam magam és most tele vagyok energiával.
Nagyon örültünk, olyan volt, mint a második anyukám és az elmúlt két hét alatt kerültünk ilyen közel egymáshoz. Dobogást hallottam a lépcsőről és hirtelen Alex jelent meg a falak mögül. Rögtön elmosolyogtuk magunkat. Odamentem hozzá és mielőtt üdvözültem volna, megfésültem a szemöldökét, mert az mindig kócos. ,,It's not happy face" fejjel nézett rám én pedig gyorsan átöleltem. Nevettünk. Előhúztam valamit a zsebemből, majd odanyújtottam neki. Egy Best Friend-es karkötő volt.
- Tudom, hogy nem fogod hordani, mert olyan csajos.- figuráztam ki. Pedig próbáltam olyat választani, ami egy fiúnak is jól áll.
- A te kedvedért bármit. - mosolyodott el, majd felhúzta a kezére és újból megölelt.
- Na fiatalok mennünk kell. - vágott az ölelkezésbe Michele - Becca észre sem vetted, hogy Austin nincs itt? - kérdezte költőien.
- Hát reménykedtem, hogy valami nagy belépőt tervez. - beszélt belőlem a szarkazmus.
Nevetve indultunk el az ajtó felé. Majd gyorsan végignéztem magamon, hogy biztosan megfelelő-e az öltözetem. Egy kék alapon virágos topp volt rajtam, amit a derekas rövidnadrágomba tűrtem. Alex valószínűleg észrevette, mit nézek és megszólalt.
- Nyugodj meg jól nézel ki. - mondta gúnyosan, miközben beszálltunk hátra az autóba. Visszavágva rögtön elkezdtem csikizni, majd adtam neki egy tockost, amiért csúnyán nézett rám és jelezte, hogy nem fog hozzám szólni, amíg oda nem érünk. Okos enged, szamár szenved - gondoltam és hagytam a fenébe, végül is tudtam, hogy nem bírja ki.
- Becca már figyelned kell a lesifotósokra. Meg kell beszélnünk néhány dolgot és addig jobb, ha nem csókolgatjátok egymást Austinnal bárhol. Most egy koncertre megyünk. A hátsó bejáraton megyünk be, így nyugodtan egymásnak eshettek. Nem csak ő lép fel, így sok hírességgel fogsz ma találkozni. - nézett a visszapillantó tükörbe.
- Igenis értettem. - mondtam komolyan, a végén elmosolyodva. Alex még mindig nem szólt hozzám és néha még Michele is ránézett a visszapillantóban és elnevette magát. A rádióban a Treasure szólt Bruno Mras-tól, ami Austin kedvenc száma. Amikor odaértünk, már nem bírtam magammal. Besiettem a hátsókapun és Austin már ott várt. Meglátni újra a kócos, álmos fejét és látni a szemeiben az örömöt, hogy lát.....leírhatatlan. Odafutottam hozzá és megálltam előtte. Csillogó szemeimmel néztem az övébe és azt akartam, hogy ő csókoljon meg. Egy ideig álltunk egymás előtt, egymás szemeibe nézve, mire ő megtört, és féloldalasan elmosolyodott, majd mint aki ezer évet várt egy csókra, jobbkezét az arcomhoz érintve megtette azt, amire oly régen vártam. Kezeimet a derekán kulcsoltam össze és a csók után szorosan öleltük át egymást. Szorított. Bal kezével a nyakamat cirógatta, én pedig mélyen beszívtam bőrének illatát. Megkönnyebbültünk.