17.RÉSZ: Akarom őt(HOT)

Mikor kiért a fürdőszobából egy boxer alsó és egy fehér izomtrikó volt rajta. Én még a tükör előtt tollászkodtam és csodáltam magam az új ruhámban. Megtudnám szokni - gondoltam. Austin mögém állt, átkarolt és elkezdte puszilgatni a nyakamat. Én kiléptem a cipőmből és megkérdeztem.
- Hát te meg micsinálsz? - mosolyodtam el.
- Finom illatod van. - válaszolta, majd megfordultam és ott állt előttem. Igézett a szemeivel én pedig a rabja lettem. Megsimogatta az arcom majd a kezével kitűrte a rakoncátlan tincseket a szememből, de közben végig a szemembe nézett. A szívem hevesen vert, pedig még nem is történt semmi. Csak pár centi választott el minket egymástól. Közelebb hajolt és a fülembe súgta, miközben átkarolta a derekamat:
- Folytassuk onnan, ahonnan abbahagytuk.
Én csak bólogattam, mint aki hipnózis alatt áll. Megcsókolt. Olyan volt, mintha újra az első csókunkat élném át. Még gyengéden csókolt. A derekamról a keze egyre lejjebb csúszott és végül a fenekem alá nyúlt, jelezve, hogy ugorjak a derekára. Az ő szíve is erőteljesen dobogott. Tudtam, hogy ő is izgul és nem olyan nyugodt, mint mutatja. Közeledtünk az ágy felé és lassan letett rá. Egy pillanatra elengedtük egymás ajkait, amíg én hátrébb kúsztam és ő sem habozott, jött utánam és újra csókolt. Ott térdeltünk az ágyon, hevesen csókolózva, amikor elkezdte rólam lehúzni a ruhát. Már csak az alsóneműim voltak rajtam. Ledőltünk és ő magunkra húzta a takarót. Újra a nyakamat kezdte el csókolni, amikor megszólaltam.
- Austin én még....szóval....én még
- Szűz vagy? - vágott közbe.
- Igen - mondtam félénken.
- És biztos vagy abban, hogy ezt akarod. Én vigyázni fogok rád. - nézett a szemembe.
- Igen, de akkor folytasd. - vágtam rá, mert már nem bírtam sokáig. Minden csókjával a testemet úgy éreztem, hogy lángolok. Minden egyes érintéssel biztosabb voltam benne, mennyire kell nekem és egy pillanatnyi kétségem sem volt, hogy akarom őt. Mindkettőnk szíve hevesen vert. Elképesztő volt hallani a szuszogását a fülemben. Nem volt elég belőle.
- Felkészültél? - kérdezte, én pedig hevesen bólogattam. Bepozicionálta magát, majd behatolt. Sokat meséltek már mások arról, hogy milyen ez, de minden ember más. Ezt nem lehet úgy elmesélni, hogy átérezd. Amikor a kettőtök teste egyé válik és érzed, ahogy akar téged. Amikor izmos teste nyomódik a forró melleidhez és már érzed, hogy nincs menekvés. Nem engeded el soha. Ő a tiéd és te az övé. Én belekönnyeztem, neki pedig egy férfias nyögés hagyta el a száját. Újra elkezdett csókolni, miközben mozgott bennem. Halkan nyögdécseltem, majd egyre jobban szorítottam a hátát, talán még meg is karmoltam picit, jelezve, hogy gyorsíthat a tempón. Ajkai nem tudtak leállni. Folyamatosan csókolt. Egyik kezemmel a haját túrtam, a másikkal szorítottam a derekát.
- Austin én elfogok - és időm sem volt kimondani. A mennyországban éreztem magam. Nem akartam elengedni. Nem gondoltam semmire. Még sosem éltem át ehhez hasonlót. Ehhez nem hasonlítható sem a csoki sem a zene, semmilyen életérzés. Az, amikor akarod a másikat, nagyon és ő is akar téged, felbecsülhetetlen. Ő is elment. Mellém feküdt és együtt lihegtünk. A mellhasára feküdtem.
- Szeretlek. - nyomott puszit a fejemre - Tudod nekem is...hát.....ez volt az első.
Felkönyököltem és a szemébe néztem.
- Én is szeretlek és foglak örökké és ez nem számít. Tökéletes voltál. Én milyen voltam?
- A legjobb. Csak az enyém.
Adtam a szájára egy puszit és visszafeküdtem a mellhasára. Nem az járt a fejemben, hogy egy szupersztárral veszítettem el, hanem az, hogy vele. Már tudom ki ő és mindenével együtt, úgy ahogy van szeretem.

16.RÉSZ: Gyönyörű éjszaka

Visszafutottam Austinhoz, ő pedig éppen egy nagyot ásított.
- Álmos vagy?- kérdeztem miközben összekulcsoltuk a kezünket.
- Csak az ídőeltolódás, tudod. - mosolygott.
- Ne hidd, hogy ilyen könnyen visszakapsz. - mondtam kihívóan, előre siettem és huncut pillantást vetettem rá vissza. Azt hiszem vette alapot. Utánam rohant és átkarolt hátulról.
- Siessünk mielőtt még valaki észrevenne.
- Hol szálltál meg? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem messze egy gyönyörű hotelban és jó nagy a franciaágy. - vetett rám egy ,,Tudod mire gondolok." pillantást. Hát remélem eltaláltam mire gondolt, mert nagyon szexi volt abban az izomtrikóban, kicsit kócosan és álmosan. Hirtelen beszálltunk egy fekete Rang Rover-be, ami ebben az esetben nem volt feltűnő, mert a belvárosban rengeteg gazdag pasas furikázik. Gyönyörű nagy autó volt. A kormány mögül hátranézett valaki. Tom volt az.
-Ez a te műved is. - szólaltam meg meglepődve.
- Én is örülök, hogy látlak. - mosolyodott el.
- Gyönyörű volt a videó. Köszönöm. Ausnak is meg kell mutatnunk.
- Már láttam. - szólt közbe.
Elindultunk. Útközben felhívtam anyát és tájékoztattam a történtekről. Rögtön vette a lapot, hogy aznap éjjel nem szándékozom hazamenni. Nagyon örült és együtt érzett velem. Azt mondta, majd meséljek el mindent. Szóba hoztam, hogy Aus azt szeretné, ha visszamennék vele és ottmaradnék. Erre csak annyit mondott, hogy majd megbeszéljük. Az autó bekanyarodott a szálloda elé és kiszálltunk. Ahogy beléptünk elállt a lélegzetem és rácsodálkoztam a pompára. Gondoltam, hogy Austin nem egy két csillagos szállodában fog megszállni, de ebbe akkor sem gondoltam bele.
- Sok dologgal készültem még, hogy visszahódítsalak. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar sikerülni fog. - fordult felém, ahogy meglátta az arcomat és megfogta a kezem.
- Én sem így terveztem, de hogy lehetne neked ellenálni? - nevettem rá. Beszálltunk a liftbe, ahol hirtelen magához húzott, jelezve, hogy már egy pár vagyunk és sosem fog elengedni. Megnyomta a stop gombot és aztán majdnem az összes emeletet és csókolózni kezdtünk. A keze a derekamról egyre lejjebb csúszott és végül belemarkolt a fenekembe, ezért belenevettem a csókunkba. Végül elindítottuk a liftet és kiszálltunk az első emeleten, ahol kinyílt az ajtó, mert úgy gondoltuk, lépcsőn sokkal hamarabb felérünk. Versenyeztünk és már pont nyertem volna, amikor utolért. Bár nem tudtam melyik szobához kell mennem, de úgy tűnik beletrafáltam, mert jó irányba futottam. Megálltam az ajtónak háttal, ő pedig előttem és hangosan kezdett énekelni. Befogtam a száját a kezemmel, hogy maradjon már csöndbe, de megnyalta, én pedig belé töröltem. Hogy elkerüljem ugyan ezt, már csak a mutatóujjamat raktam a szájához, ő pedig hirtelen lekapott. Mahone nagyon nem bírt magával. Kinyitotta az ajtót és csókolózás közben sétáltunk be. Ahogy abbahagytuk elállt a lélegzetem. Nagy tágas szoba volt, hatalmas ablakokkal és a közepén egy mesebeli franciaággyal, ami előtt egy óriási TV figyelt. A teret még jobban szélesítették a faltól falig tükrök. Engem az ágy fogott meg a legjobban. Gyönyörűen volt megvetve, de nem igazán érdekelt. Nekifutásból ugrottam bele. Austin csak mosolyogva csodálta az örömömet, majd megszólalt.
- Még nincs vége. Mennünk is kell. - jelentette ki.
- Hova? - kérdeztem szomorkásan.
- Még van egy visszahódító állomás, de meglepi, hogy mi az. Majd meglátod, ha odaértünk. Most menj be a fürdőszobába. Vár ott valami.
Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő. Úgy rohantam a fürdőszobába, mint etióp éhező az ételért. A fürdőben egy csodaszép ruha várt. Világos, talán vajszínű lehetett, ami szépen kiemelte a barna bőrömet. A hátán V alakban volt kivágva és pánt nélküli volt. Nekem a térdemig ért. Mellette egy nem túl magassarkú, ugyanolyan színű cipő várt. Gyönyörű volt az összeállítás. Nem tudom ki választotta, de az nagyon értett a divathoz. Mellette egy kis centli volt ,,For you darling" felirattal és egy szál vörös rózsa. Felöltöztem és megnéztem, minden rendben van-e, majd kiléptem a helyiségből. Austin már ott várt és az arcáról leolvasva tetszett neki a látvány. Nekem is, mert ő is átöltözött és Smoking-ot viselt. Nagyon jól állt neki. A kezét nyújtotta és kivezetett. Nem mondott semmit, de nem is hiányzott. Már nagyon izgatott voltam, hová megyünk. Ahogy mentünk a szállodában, mindenki megnézett minket. Sokat gondolkodtam azon, szép pár vagyunk-e, de eddig erről senki sem beszélt. Beszálltunk az autóba és elindultunk. Tom szava is elállt kettőnk látványától.
- Ne izgulj! - nyugtatgatott Austin, én pedig a vállára hajtottam a fejem.
Áradt belőle a kellemes parfüm illat. Hamarosan meg is érkeztünk és amint kiszálltunk a kocsiból befogta a szememet. Besétáltunk egy helyiségbe, ahol már levette a kezét a szememről és lélegzetelállító volt a látvány. Egy belvárosi étteremben voltunk. Az egész helynek olaszos hangulata volt. Számomra egyértelművé vált, hogy pizzát fogunk enni. Leültünk egy asztalhoz. Kellemes zene szólt és minden olyan nyugodt volt.
- Miből gondolod, hogy engem a puccos helyek nyűgöznek le? - kérdeztem.
- Nem gondolom. Azért hoztalak ilyen helyre, mert ilyen helyeken nem mindennap lehetsz, még velem sem és mert megérdemled. - válaszolta.
Hirtelen egy ismerős dallam szólalt meg a hangszórókból, ami más volt mint a többi. A Summer Paradise volt az. Eszembe jutott, ahogy az autóban énekeljük és a ,,sex on the beach" résznél mindenki hirtelen egymásra néz. Austinnal rögtön felpattantunk és táncolni kezdtünk. Mind a ketten énekeltük. Ez lett a mi dalunk. ,,Vissza a nyári paradicsomba veled" . Sosem felejtjük el ezeket a pillanatokat. Már csak azért sem, mert Tom mindent kamerázott. Csodálkoztam, hogy nem voltak rajongók, sem fotósok. Nem tudom, hogyan tudta Austin elintézni mind ezt és honnan szerezte meg a kedvenc zenéimet. A Twillight Flightless bird című zenéje következett, ami egy gyönyörű dal. Átkarolt és lassúztunk. Ott szuszogott a fülemben és tudtam, hogy ez az egész nem az ő műfaja és mindent a kedvemért csinál.
- Tudom, hogy túl nyálas. - mondta.
- És mégis ez az álma minden lánynak. Köszönöm. - néztem a szemébe és mosolyogtam. Csodálatos este volt. A tipikus csókjelenet következett. Ez lágy, gyengéd csók volt, ami azt üzente ,,Vigyázok rád". Majd lassúztunk tovább, ameddig a zene véget nem ért. Mikor végeztünk az étteremben Tom visszavitt minket a hotelba. Már sötét volt és olyan este 8 óra felé járhatott az idő. Amikor megérkeztünk Austin előreszaladt be a hotelba. Nem tudom miért. Amikor utolértem, megálltam és végigmértem. Jól megjegyeztem a pillanatot, ahogy ott állt zakóban, hátranyalt hajjal, csak miatta. ,,Ő az én emberem. Mennyi ígéret, fájdalom és öröm születik majd. Mennyi kaland. Készen állok és bármi is lesz csodálatos lesz VELE." - gondoltam.

15.RÉSZ: Váratlan küldemény

Aznap nagyon adtam magamra. Én sem tudtam pontosan miért. Nem volt se ünnep, nem szándékoztam tetszeni senkinek, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy megtehetem. Behullámosítottam barna egyenes hajamat, húztam egy szolíd tusvonalat, még pirosítót is raktam fel. Sosem alapozóztam magam, mert nem volt rá szükségem. Egy lezser, halvány rózsaszín, batikolt mintás felsőt vettem fel rövidnadrággal. Gyöngyházszínű körömlakkal festettem ki a körmömet és kétujjas kereszt gyűrűt húztam fel. Aznap gyönyörű idő volt. Az a tipikus kora nyári, amikor folyamatosan csicseregnek a madarak, nem fúj a szél és az idő is pont jó. Ilyen idővel még a sulit is élvezi az ember. Reggel felmentem Twitterre. Még este, válaszként Austin coverjére, elküldtem neki a Summer Paradise számot, mert az volt a mi dalunk. Látta, de nem válaszolt. Nem értettem, de nem is akartam megérteni. Aznap minden dolgozatom jól sikerült és sok emberrel ismerkedtem meg, akiket eddig is megakartam csak nem volt rá lehetőségem. Beni folyton a nyomomban járt és hülyéskedtünk. Telerajzoltam a kezét tollal. Rajzoltam rá csillámpónit, Justin Bieber feliratot és mindent ami ciki lehet egy srácnak. Persze következő szünetre le is mosta. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Látszott, hogy jóvá akarta tenni, azt amit akkor tett, mikor kimentem Amerikába és azok után, hogy megosztotta azt a smárolós képet az Instagramon, már mindenki párként tekintett ránk. Minket nem érdekelt. Mind a ketten tudtuk, hogy több az mint barátság, de kevesebb mint szerelem. Amerikai hetem óta sok mindent máshogy néztem és már nem fájt......annyira. Lezártam a témát kivéve azt, hogy aznap el kellett mennem a Hősök terére Alex kedvéért. Beni megígérte, hogy elkísér. Suli után buszra is pattantunk. Amikor bementünk a belvárosba, mindig olyanok voltunk, mint a turisták. Főleg nyáron. Ezer képet készítettünk és fura, kitalált nyelven kérdezősködtünk a hazaiaktól. Hamar elment az a másfél óra amíg odaértünk. Alex délután 4-et mondott. Mi már háromnegyedre ott voltunk, ledobtuk a cuccainkat és napoztunk, miközben beszélgettünk. Percenként néztem az órámra, mert elpazarolt időnek éreztem azt, amit valamilyen Austinnal kapcsolatos dologgal töltök, mert mikor azt tettem, mindig feltörtek az emlékek és nem volt kellemes. Pontban 4 óra volt. Kíváncsian vártam, néztem körbe, de semmi. Igazából elképzelésem sem volt, mit keresek. Hirtelen rájöttem, mekkora hülye vagyok, hogy várok valamire, amihez semmi kedvem. Végülis, amit ígértem betartottam. Elmentem, ott voltam. Fel is álltunk, összeszedtük a cuccunkat és elindultunk. Kicsit ideges voltam, de lehet, hogy azért, mert kíváncsi voltam, miért is kellett odamennem. Beni folyamatosan beszélt hozzám. Éppen mesélt valamit, de én nem figyelte, mert elmerültem a gondolataimban. Valaki hirtelen megszólalt a hátunk mögül.
- Hey girl! - kiabálta. Én hátrafordultam és egy pillanatra megáll a szívem. Nem hittem a szememnek, ami egyre jobban elhomályosult és ez volt az, amire egyáltalán nem számítottam. Austin ott állt előttem körülbelül 6méter távolságra. Piros Supra cípőt, csőnadrágot és egy fekete trikót viselt. Az arcára félelem és reménység ült ki. Az én agyamban pedig az ördög és az angyal veszekedtek. Odafussak és ugorjak a nyakába? Dehogy, hiszen megbántott és ne legyek ilyen könnyen visszaszerezhető. De szeretem őt. Abban a pillanatban, ahogy ezt a szót kimondtam a fejemben elindultam. Odafutottam hozzá és szorosan átöleltem. Átölelni újra, érezni az illatát és tudni, hogy újra ott van veled.....áhh...leírhatatlan érzés. Az amikor zokogsz, mert egyszerűen nem hiszed el. Mintha álmodnál és mégis igaz. Ő is szorít, erősen szorít, úgy, hogy érzed, sosem akar többé elengedni. Sosem felejtem el azt a pillanatot.
- Hiányoztál. - súgta a fülembe - Nagyon.
Még mindig ölelkeztünk és én nem válaszoltam, talán a sírástól nem is tudtam volna, csak nevettem. Befejeztük az ölelkezést és mélyen a szemembe nézett.
- Bocsáss meg nekem. Senkinek nem kívánom ezt az elmúlt hetet, amit ketten éltünk át. Soha nem okoznék neked fájdalmat és nem is ez volt a szándékom. Egyszerűen megijedtem és úgy éreztem így jobb lesz neked. Azért jöttem, hogy elmondjam, te lettél a mindenem és soha többet nem fogom hagyni, hogy elmenj és az minden vágyam, hogy boldoggá tegyelek és bocsáss meg. - az utolsó szavaknál már megremegett a hangja és bekönnyezett.
- Kis hülye. Hogy lehet téged ennyire szeretni? Ez kikészít, soha ne csinálj ilyet! - mondtam szipogás közben. Már ketten sírtunk. Ő csak szolídan, fiúsan, de sírt. Az utolsó szavamnál közelebb hajolt és megcsókolt. Olyan hevesen és gyengéden, mint még soha senki. Szorította a derekamat és forró ajkai nem akartak elengedni. Úgy éreztem, mintha egybeforrtunk volna. Mintha úgy, ketten lettünk volna egy egész. Tökéletes rá az egy pár kifejezés. Amikor két ember, az óriási világban egymásra talál és sosem engedik többé el egymást. Az hihetetlen érzés.
- De hogy oldjuk meg? Nem hiányozhatok többet a suliból és neked is alig van időd. - mondtam kételkedve.
- Én már mindent elterveztem - húzta ki magát elégedetten - Kiköltözöl hozzám. Néztem neked sulit, diákmunkát, bár arra mellettem nem lesz szükséged. - mosolygott.
- Látom nagyon elszánt vagy. Hogy tudnék erre nemet mondani? - mosolyogtam. Hátrafordultam és Benire néztem. Ott állt kétségbeesetten. Tudtam, hogyha most elmegyek összetörik. Ez volt a legnagyobb dolog amitől félt és óvni próbált. Visszafutottam hozzá.
- Beni - szólaltam meg, de ő közbe vágott.
- Ne mondj semmit. Így, hogy látom.....tudom, hogy ezt akarod és így vagy boldog és, hogy ő megadja neked amire szükséged van. Nem kell mondanod semmit.
- Rohadtul fogsz hiányozni. Ígérd meg nekem, hogy jól leszel, nem zuhansz össze. A lányok majd segítenek és mindent folytatsz tovább és a jövődre koncentrálsz. Cserébe én megígérem, hogy mindennap hívlak, beszélünk, írok, és jövök majd minden szünetben és azt csak együtt töltjük. Ígérd meg! - néztem a szemébe.
- Megígérem! Csak vigyázz magadra! - mondta, majd magához húzott és szorosan átölelt.

14.RÉSZ: Austin szemszögéből röviden

Ez a lány tök normális volt. Megtiszteltem annyival, hogy visszaírok. Alex jobban szeretett vele chatelni. Fel is hozta ötletként, hogy ki kéne hívni Amerikába. Végülis a mi pénztárcánk megengedi. Sokat érvelt mellette és végül belementem. Gondoltam egy hétbe nem halok bele és jó reklám lesz. Anya is beleegyezett. Mindig is beszélni akart egy rajongóval részletesebben arról, hogy miért szeretett meg. Mikor megjött a lány és megláttam a repülőtéren meglepetést okozott. Nagyon bájos volt. Azt hittem megvannak szerkesztve a képei, de nem. Tetszett az akcentusa. Olyan aranyosan próbálkozott. Én is egyre kíváncsibb lettem rá, hogy milyen ő. Próbáltam hülyülni vele és vette a poénokat. Jó fej volt. Nem egy buta pi**a. Ültünk az autóban a partra menet és hirtelen elkezdett énekelni. Olyan felszabadult volt és közvetlen. Nem volt szégyenlős. Sorban okozta a meglepetéseket. Egy idő után már élveztem, hogy ott van velünk. Olyan jelenség volt, akit ha meglátsz nem bírod ki, hogy ne mosolyodj el. Azt akartam, hogy tovább maradjon. Teljesen más volt mint a többi mai lány, de tudtam, hogy az ilyenek nagyon törékenyek. Egyszer elmentünk a partra sétálni csak ketten és ott fellángolt bennem valami. Olyan belevaló csaj. Rohadtul elkezdtem félteni. Arra gondoltam mi lenne ha összejönnénk. Rájöttem mennyien támadnák és rászállna a sajtó is. Nem akartam. Meg akartam védeni. Jó volt vele tölteni az időt, ezért volt hogy vele aludtam. Az egyik este azonban tovább fajultak a dolgok. A kezemben kellett volna, hogy tartsam őket, de nem sikerült. Nem tudtam betelni vele, de tudtam, hogy muszáj leállnom, így nem történt semmi. Úgy éreztem úgy lesz a legjobb neki ha haza megy. Úgy nem esik baja és éli tovább az eddigi életét én pedig majd elfelejtem. Próbáltam magam lebeszélni a szerelméről. Jó volt látni, hogy Alex is milyen jóban lett vele és, hogy a környezetében mindenki kedvelte. Az utolsó nap nem igazán szólt hozzám. Azt gondoltam így jobb lesz. A reptérre értünk és ő búcsúzott. Bevallom a sírás kerülgetett és le kellett nyelnem a gombócot a torkomban. Olyannak tűnni mint aki így akarja és nem érdekli az egész. Arra gondoltam, hogy neki így jobb lesz. Jól éreztem. Megláttam a képeket a neten, amin egy másik sráccal smárol és örültem, de fájt is, mert tudtam, hogy ő boldog, de én meghaltam legbelül. Nem voltam képes semmire. Lemondtam a fellépéseimet. Nem volt kedvem semmihez. Olyan üres volt minden nélküle. Tegnap anya a konyhában tevékenykedett és hirtelen megszólalt.
- Bolond vagy fiam. - rázta a fejét. Én csak egy chh-vel reagáltam. - Hagytad elmenni.
- Csak egy rajongó volt akinek valóra váltottuk az álmát. - vágtam rá és próbáltam magammal elhitetni, de anya ismer.
- Te is tudod, hogy nem így van. Miért csináltad? - kérdezte, miközben leült mellém a kanapéra.
- Jobb lesz neki. Ő boldogabb így.
- Szerintem beszélned kéne Alexal. Rájössz majd mekkorát hibáztál.
- És ha hibáztam? Mit tegyek? Már túl késő.
- Sosem késő fiam. Lepd meg.
- De hogyan? A világ másik oldalán él.
- Pontosan. Szerinted mi lepné meg a legjobban?
Anya célozni akart valamire. Biztos én vagyok a hülye, de nem jöttem rá mit akart mondani. Beszéltem Alexal és elmesélt mindent. Ha én ezt tudtam volna. Olyan hülye voltam. Hirtelen összeállt a kép és mindent megértettem. Szidtam magam, hogy hogyan tudtam ekkora fájdalmat okozni egy lánynak és hogy hihettem hogy így jó lesz neki. Féltem nem csinálhatom már vissza és nem fog megbocsájtani. Cselekednem kellett.

13.RÉSZ: Megint bekavar

Már egy hete van, hogy visszajöttem és minden újra a régi lett. Nem zavart semmi, minden szép volt és már nem fájt annyira ami akkor történt. Ha arra gondoltam, haragot és dühöt éreztem Austin iránt, de nem gondolok már arra. A fenti képet osztotta meg Beni az Instagramján. Ketten vagyunk rajta, kicsit ittasan, mert az egyik házibuliban készült a kép a héten és a barátnőm szerkesztette meg. Nagyon szerettem ezt a képet, mert szimbolizálta, hogy szerettem, de kötöttségek nélkül. A tanulás is jobban ment. Lassan nyár és jönnek a csodás, élettel és emlékkel teli napok. Már mindenki visszaszámolt. Sok dologra tekintettem másképp magamat és a barátaimat illetően is. Már tudtam, mi mindent vagyok képes elérni. A médiaügynökséggel tovább dolgoztunk az énekes karrieremen, aminek nagyon örültem, mert nagyon szerettem azt csinálni. Nem igazán Twittereztem már. Amúgy is csak Austin miatt csináltam, de akkor azért felnéztem, mi a helyzet. Rajongók jelöltek meg bejegyzésekben, azokat inkább nem néztem meg. Inkább felmentem Youtube-ra bekapcsolni valami zenét. Rögtön kidobta az ajánlott videókat és volt egy új Austintól is. Ránéztem, mert mindentől függetlenül a zenéjét még mindig szerettem. Cover volt. Már régóta nem csinált olyat. A leírás csak annyi volt, hogy egy lánynak. Higgadtan hallgattam végig, miközben olvastam a magyar fordítást, mert Bruno Mars - When i was your man számát énekelte.

Ezeket a sorokat énekelte, miközben néha bekönnyezett a szeme. Gonosz dolog volt tőlem, de jó volt tudni, hogy nem csak nekem fáj. Biztosan látta a képet, amin Benivel vagyok. Hirtelen eszembe jutott Alex és visszamentem Twitterre, hogy megnézzem írt-e. Igen. Fent is volt.
Alex: Fontos lenne beszélnünk. VÉSZHELYZET VAN. Írj vissza kérlek, ha vagy.
Én:Vagyok. Na mesélj!:D
Alex:Láttad a videót, amit Austin felrakott?:s
Én: Láttam de nem sikerült meghatnia!
Alex: Becca beszélnetek kell. Tudom most azt gondolod, a francokat, de nem tudod mi folyik itt. Austin azóta alig szól valakihez. Lemondta a legtöbb fellépését és nemrég úgy találtam meg, hogy a szobájában sírt. ZOKOGOTT ÉRTED? Nem szokott sírni. Tudja, hogy hibázott és belehal, hogy nem lát többet és nem tudja visszacsinálni.
Én: Örülök, hogy nem csak én éreztem így az elmúlt napokban.
Alex: Szóval te örülsz-.-
Én: Nem, csak tudod most minden szép, minden újra a helyén van és most nem folyhatok újra bele és nem fogom megkeresni, mert megint felfordul minden. Ezeregy lány van oda érte. Talál még ilyen lányt bőven.
Alex: Te is tudod, hogy nem így van. Ne hazudj magadnak! Jó nekem mind1, hogy mit gondolsz, csak arra akarlak kérni, hogy holnap menj a Hősök terére, olyan neked délután 5 felé.
Én: Minek? Semmiért nem akarok odamenni, ami Austinnal kapcsolatos!!!
Alex: Nem az, ígérem. Csak menj oda az ÉN kedvemért!! Mert engem szeretsz^^ :*
Én: Jó, de remélem nem baj ha egy haverom is jön.
Alex: NEEE! Egyedül menj!
Én: Oké. Megígérem:) A kedvedért.

Ki is lépett. Azért érdekelt volna, hogy ő hogy van. Úgy éreztem, ez az egész sírós sztori csak taktika, de nem fog meghatni. Holnap kimegyek a térre Alex kedvéért és ennyi. Több szívességet neki sem teszek, ha úgy érzem valami van a dologban. De nem lehet nagy dolog. Ennyi még belefér.

12.RÉSZ: Visszatérés a valóságba

Vasárnap nagy erőt vettem magamon. Próbáltam visszatérni a régi életembe és úgy gondolni az előző hétre, mintha csak álmodtam volna. Felmentem Facebookra, hogy elkérjem a pótolnivalóimat és el is kezdjem azokat. Rengetek értesítésem volt és üzenetem, mert az elmúlt napokban egyáltalán nem mentem fel. Sok barátok érdeklődött, hogy hogy vagyok és mi a helyzet. Amint felmentem, meg is rohamoztak. Egyre tisztábban láttam a történteket és már nem gyötrődtem rajtuk annyit. Azt hibáztam el, hogy elfelejtettem, ki vagyok valójában. A szobám, a családom és a barátaim egyre jobban emlékeztettek rá. Írtam is nekik pár sort, de nem sokat, mert gondoltam majd másnap mesélek. Gyorsan végigfutottam az értesítéseimet és megpróbáltam mindenkinek gyorsan visszaírni. A gépem így is lassú, így nem volt könnyű és szinte már égtek a billentyűim. Tom bejelölt és amint visszajelöltem, írt is egy üzenetet. Egy videó fájl volt benne. Azt mondta nekem készítette. Én azonnal le is töltöttem. és automatikusan megnyitódott. Várnom kellett egy kicsit, amíg betöltött. Sejtelmem sem volt, hogy mi az. Justin Bieber - Nothing like us című száma szólalt meg a hangszóróból. A héten készült videók peregtek a szemem előtt. Minden amit Austinnal csináltam. Az első pillanat amikor találkoztam vele. Amikor üvöltöttük a Summer Paradise-t a kocsiban, amikor felmentem a színpadra a koncerten. Amikor sétáltunk a tenger parton és még az is, ahogy együtt aludtunk. A nevetések, az ölelések, a hülyülések. Minden ott volt újra, mindeközben azt hallgatva, hogy semmi sem olyan mint mi. Zokogtam. Összezuhantam újra. Alig láttam a képernyőt, törölgettem a szemem és zsepit kerestem a zsebemben. A kezem azonban egy kis kemény valamit fogott meg. A kavics volt az amit adott. Gyönyörűen csillogó, fehér kavics. Azt mondta azért kapom, mert olyan tiszta és igaz. Levegőt alig tudtam venni. Elindultam, hogy felrakjam a polcomra, de útközben a földre rogytam. Éreztem, ahogy fogja a kezem, ahogy figyel, ahogy szorosan átölel. Láttam, ahogy mosolyog és csillog a szeme. Mind ez nincs többé. Elveszítettem. Az ágyamra feküdtem és a fejem a párnámba nyomtam, hogy ne hallja meg senki, hogy sírok. Bele is aludtam. Kisírt szemekkel keltem fel másnap reggel. Erőt vettem magamon és elindultam a suliba. A szekrényemhez közeledtem, hogy bepakoljam a kabátomat és a tornacuccomat. Egy apró cetli kandikált ki a résen. A környezet eszembe juttatta, hogy hol is hagytam abba. Volt ott egy fiú, Bence, aki olyan volt nekem mint Austin. A legjobb haverom volt és nagyon összevesztünk, amikor közöltem vele, hogy egy hétre kimegyek Amerikába egy idegen férfival. Nem akart elengedni. Vele is igencsak csúf volt az elválás. Kinyitottam a szekrényemet és kipottyant belőle egy lap. Bedobtam a cuccomat, majd olvasni kezdtem.
,, Üdv itthon!:) Irtó üres volt ez a hét nélküled, tudva, hogyan váltunk el. Bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésemért, mert nem azt néztem, hogy neked mi jó. Féltem, hogyha kimész, már nem jössz vissza és elveszítelek. Mindig bátorítottalak, hogy érd el az álmaid és tudtam is, hogy mik azok, de soha nem mertem belegondolni, hogy egyszer majd a barátságunk lesz a tét. Végre itt vagy és megbeszélhetünk mindent. Fent várlak az aulában. Beni"
Mosolyogva olvastam végig, mert egy ilyen hét után, bár Alex mellettem volt, jól esett pár kedves szó és a tudat, hogy van, akinek hiányoztam. Felsiettem és ott ült az egyik aulai asztalnál. Odasétáltam. Nem állt fel. Nézett rám és mosolygott.
- Te semmit sem változtál. - mondta - Itt a reggeli forrócsokid.
Örültem, hogy gondolt erre. Minden reggel ittam egy forrócsoki az automatából és ha nem volt nálam pénz, kértem egy százast valakitől. Leültem hozzá és iszogatni kezdtem az italom.
- Én is ezt remélem. Itt minden olyan más, mintha nem is haza jöttem volna, de majd visszarázódom. - feleltem.
- Majd segítek. Mesélsz mi történt Amcsiban?
Hallgattam és néztem magam elé. Odahúzta a székét és megölelt. Jó volt újra érezni az illatát és látni a gyönyörű kék szemeit, amiért a fél suli odavan.
- Nem tudom mi történt veled ott, de talán jobb, hogy itt minden más. Ez a te tereped, az életed. Itt mindenki szeret és boldognak akar látni. - súgta a fülembe. Mintha olvasott volna a gondolataimban. Nyilván látszott rajtam, hogy nem vagyok jól, de annak az oka lehetett volna a családom is. Féltem volna neki mindent elmesélni, mert rájött volna a féltékenységi roham és olyan dolgokat tett volna, amit aztán maga is megbánik. - Délután sétálunk egyet. Úgyis olyan szép az idő. - jelentette ki. El is indultunk, mert megszólalt az előjelző csöngő és kezdett mindenki eltűnni a folyosókról. Bármikor összejöhettünk volna Benivel. Ő talán vágyott is rá, de én olyan lány vagyok, aki nem jön össze fűvel fával és többet ér egy jó barátság, mint egy röpke kapcsolat, meg persze nem akartam tönkre tenni ezzel a barátságunkat. Az osztályban mindenki csillogó szemekkel nézett rám és még órán is megkértek a tanárok, hogy meséljek. Nagy vonalakban, felszínesen elmeséltem és békén hagytak. Délután Benivel elmentünk a parkba, ami televolt bmxesekkel, rolleresekkel és gördeszkásokkal, amit ő is csinált. Nem értem miért vitt oda. Tudta, hogy nem szeretem az idétlen páwákat és a nekik bájolgó éjjeli pillangókhoz sem volt sok kedvem.
- Nyugi! Nem maradunk itt. Ez csak az első lépés. - nyugtatott meg. Odasétált egy haverjához és egy kis dobozt vett át tőle, majd a kezembe nyomta. A parkolóba beállt egy nagy fekete autó. Elindultunk felé, majd beszálltunk. Az ő kocsijuk volt az. Köszöntem Beni fiatalos és jó fej anyukájának, aki szintén nagyon örült, hogy viszont látott és kinyitottam a dobozt. A tartalma egy kis zene doboz volt, az Anasztázia mesefilmből és azt a dallamot is muzsikálta. Nagyon szeretem azt a mesét. Nem hittem a szememnek. Jól megölelgettem érte és egész úton azt hallgattam. Nem tudtam hova megyünk. Beni az utolsó pár utcánál befogta a szemem, majd mikor odaértünk elvette. Az Állatkert volt az. Az volt a másig álmom, hogy biológus leszek és kimegyek Afrikába és még mindig ez az életcélom. Nagyon szerettem ott lenni, mert lenyűgöztek az állatok. Nem voltunk ott sokat csak egy 2 órát, mert még sötétedés előtt haza kellett érnünk. Nagyon jól esett, hogy erre is gondolt. Utunk végén leültünk egy padra és megdézsmáltuk a sósperecet, amit akkor vettünk a büfében.
- A két legjobb dolog, amivel magamat is emlékeztetni szoktam arra, hogy ki vagyok és mit akarok az élettől. Nálad jobban nem ismer senki. Miért csináltad? - kérdeztem.
- Mert még itt vagy. - vágta rá. Még? ezt nem értettem, de inkább ettem tovább.
- Már nem számít az előző hét. Visszatértem. Újra a régi Becca vagyok. A bohó és idétlen. A mindig jókedvű. - nevettem.
- Hiányoztál. - mondta és nézett rám kiskutya szemekkel. Nehéz volt nem el hinni neki. Nem mintha hazudott volna. Mikor vele megyek valahova, mindig megnézik őt a csajok és ő észre sem veszi őket. Ebben ő az egyetlen. Én sem tudnám nem észrevenni őt bárhol. Annyira izmos amennyire kell. Most szürke melegítőt és  fekete trikót viselt, a nyakában ott lógott a dögbiléta a lábáról pedig virított a hófehér Airmax. Nem voltak annyira pénzesek, de adott magára. A haja olyan dobálósan hosszú volt. Mint még Justin Bieber-nek az elején. Külsőre nem álltam volna szóba vele, mert az ilyen srácok beképzeltek, de ő más volt. Aznap sokszor nevettetett meg és nap végére már olyan voltam, mint aki teljesen felépült. Mi tipikusan azok voltunk, akik csak barátok, de ezt senki nem hiszi el és volt amikor túlzásba estünk és nem érdekelt, mert tudta mindenki előre. A mostani pillanat is ilyen volt. Felálltunk, hogy elinduljunk. Ő átkarolt hátulról, én pedig megfordultam, hogy fejezze be. Egymáshoz érintettük a homlokunkat és csúnyán néztünk egymás szemeibe. Elnevettük magunkat és gyönyörű pillanat volt a csókra, amit én tudok, hogy Beni egész nap tervezett. Menekültem és felejteni akartam, ezért belementem. Összegabalyodtunk. Először még fura volt, de aztán már élveztem, mert ebben nagyon jó volt. Haza kísért és aznap éjjel már sokkal jobban aludtam.

11.RÉSZ: Jól vagyok

Tom kopogására ébredtem aznap reggel.
- Jaj bocsáss meg! Nem akartalak felkelteni. Azt hittem már ébren vagy. El kell kezdenünk csomagolni. Már 10 óra és este indul a gép. - tájékoztatott.
Ja igen a gép. Hirtelen eszembe jutott, hogy én nem ide tartozom. Egy teljesen más világban élek a barátaimmal és a családommal. A szörnyű az volt, hogy szívem szerint mégis csak maradtam volna. Ennyit arról, hogy maradhatnék még. Nem tudom mi történt tegnap este. Nem értettem, de azzal álmodtam egész este. Még sosem éreztem úgy azelőtt.
- Semmi baj. Köszönöm, hogy felkeltettél. - válaszoltam miközben kitöröltem az álmot a szememből. Láttam, hogy vacilál.
- Tom, mondani szeretnél valamit? - vontam kérdőre. Közelebb jött és az ágyam szélére ült. Kicsit félénken, de elkezdte.
- Becca, én sem vagyok hülye, még egy vak is látja, hogy izzik a levegő köztetek Austinnal. Ez az egész, ami veled történik egy álom, amit nagyon kevés ember tapasztalhat meg. Tudom, hogy nem könnyű ilyenkor tisztán látni a rózsaszín köd miatt. Nem akarom keverni a szart mégis csak felnőtt ember vagyok, de reggel hallottam, hogy Austin és Alex rólad beszél. Nem hallgatóztam, csak érdekelt a téma - mosolyodott el, majd mondta tovább komoran - Alex érdeklődött, hogy akkor most nem maradsz-e tovább, erre ő azt válaszolta, hogy mindig is egy hétről volt szó. Kellett a reklám, hogy valóra váltsa egy rajongó álmát és ez most jól jött. Alex nem értette és kérdezte is tőle, hogy kedveled őt nem?! Azt felelte, hogy igen jó fej lány vagy. Jó party voltál és ma úgyis elrepülsz az életéből és nem lát soha többet.
Csönd lett. Láttam rajta, hogy nehezére esett elmondani, de örülök, hogy így tett. Ezek a mondatok késszúrásként értek. Nem akartam elhinni, hogy csak játék voltam neki, egy ócska reklám.
- Köszönöm, hogy elmondtad. Ez nagyon sokat számít.
- Jól vagy?
- Persze - vágtam rá, de lélekben összetörtem. Austin porrá zúzta minden érzésemet és úgy éreztem nincs több mondani valóm többé a számára. Ma elrepülök és nem látom többé. Ezek az érzések tartottak életben. Tartottam magam. Felöltöztem, majd kimentem reggelizni. Aus és Alex ott ültek a díványon és tévéztek. Csendben elfogyasztottam a reggelimet. Nem köszöntem és nem is néztem feléjük. Alexnek akartam, de úgy gondoltam, majd odajön ha akar valamit. Így is lett. Ahogy bementem a szobámba utánam jött. Pár pillanatig némán álltunk egymás szemébe nézve, de én megtörtem. Megremegett a szám és ő gyorsan odalépett és átölelt.
- Tudod, igaz? - suttogta a fülembe.
- Igen. - próbáltam kinyögni
- Na látod, ezt nem akartam! - szorított magához. Leültünk az ágyra.
- De miért csinálja ezt? - kérdeztem, miközben letöröltem könnyeimet.
- Nem tudom. Még sosem csinált ilyet. Talán saját magától fél.
- Nem is érdekli, hogy közben velem mit csinál, de már nem is kell. Elintézte, hogy ne érezzek soha többet.
- Ne mondj ilyet! Minden rendben lesz. Nem lehet így vége.
- Talán így kell lennie. Ma még nem értjük értelmét, de majd idővel rájövünk.
Újra magához húzott és átölelt. Egész nap vele voltam. Azt mondta az az utolsó és Austin el tudja foglalni magát. Próbált vidítgatni. Volt amikor sikerült neki. Visszanéztük a videókat, amiket együtt feltettünk a netre. Válaszoltunk a rajongói leveleire és csináltunk pár vicces képet Instagramra. Még utoljára kimentünk a parta fürdeni. Nagyon fújt a szél, de kiélveztem, hogy a tengerben fürödhetek. Ő mindig ott volt a héten, amikor szükségem volt rá. Értem miért ő Austin legjobb barátja. Megígérte, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, miután haza megyek, mert nagyon megszeretett és ő nem akar elveszíteni. Olyan gyorsan ment el az utolsó nap, mint a hétvégék a tanítási napok közepette. Ültem az ágyon a bőröndömet nézve és mélyet szippantottam a levegőből. Nem akartam elfelejteni. Akármi is történt, felejthetetlen hét volt.
- Indulás! - szólt be Michele az ajtón mosolyogva, de le is fagyott az arcáról - Mi a baj édesem?
- Semmi, jól vagyok. - ahogy kimondtam elhomályosult minden, de már nem hagytam, hogy sírjak.
- Történt valami? - kérdezte ilyetten.
- Nem lényeg. Csodálatos hét volt és mindent meg szeretnék köszönni, mert nélküled nem lehetnék itt. Sosem felejtem el és remélem ti sem engem. - mosolyodtam el.
- Az biztos. - felelte - Na gyere!
Megfogtam a bőröndömet és kivittem a kocsihoz. A többiek már ott vártak. Beültem hátra, középre, Austinnal és Alexxal, akivel egész úton rugdostuk és hergeltük egymást. Austin csak nézett ki az ablakon, mint aki ott sincs. Gyorsan rácsaptam a combjára, hogy ő is beszálljon és legalább jó kedvűen váljunk el. Nagyot csattant. Nevetett, visszacsapott, majd újra befordult. Úgy nézett ki, mint akit nagy bánat gyötör. Neked fáj? Neked? - gondoltam.
Megérkeztünk a reptérre. Már nem volt sok időnk. Elvégeztük a szükséges teendőket, majd jött a búcsúzkodás. Alexet jól megölelgettem. Michele-nek újra megköszöntem mindent, Austinnak színt úgy és őt is megöleltem. Ez az ölelés élettelen volt és rideg. Mintha két embernek muszájból kéne megölelnie egymást. Elindultunk. Beszálltunk a repülőbe. Tommal elmesélte, miket csinált amíg nem volt velem és milyen élményei voltak. Később zenét hallgattam. Lement a Read all about it Emeli Sande-től, a Stay Rihanna-tól és Miley-tól is. Minden egyes szomorú számot végig hallgattam amim volt. Amikor megérkeztünk, a család már ott várt a repülőtéren. Egy pillanatra nem volt honvágyam. A családomon kívül semmi a világon nem hiányzott. Rögtön faggatni kezdtek. Egész úton meséltem a sztorikat addig a bizonyos éjszakáig. Szerintem ők sem hitték el, hogy annyi volt a történet. Mindenki érezte, hogy valamilyen befejezésnek lennie kell, de nem kérdezősködtek. A húgom csillogó szemekkel hallgatta végig és többször is el kellett neki mesélnem. Anya legtöbbet Michele-ről kérdezett, apa pedig csak hallgatta, ami éppen sorra került.
A szobámba belépve újra éreztem, hogy otthon vagyok. Rögtön letéptem az összes tudjuk kiről szóló posztert a falról. Azt jutott eszembe, hogy hétfőn suli és egy hét kimaradás után milyen sokat kell majd pótolnom és milyen nehéz lesz mesélni nekik.

  

10.RÉSZ: Különös éjszaka(HOT)

A tegnapi napot végig kosaraztuk a srácokkal. Bár nem igazán tudok, a nap végére én is megtanultam. Robert direkt húzta az agyamat és folyton elvette tőlem a labdát. Alex volt az, aki segített leverni őt. Austin ilyenkor csak külső megfigyelő volt, utána pedig párbajoztunk csak ketten. Eltanultam tőlük néhány fortélyt és talán ha hazamegyek, be is állok az iskolai kosárcsapatba. Kellőképpen elfáradtunk a nap végére. Tomra egyre kevesebbet van szükségem. Könnyen tanulom az angolt. Ez az ő hasznára is válik, mert így megtudja nézni azokat a városban, ami őt érdekli. A srácok hazamentek, mi pedig Austinnal még egy kicsit kimentünk a partra. Gyönyörű volt a naplementében. Már alig voltak emberek. Mezítláb sétáltunk a homokban. Volt, hogy tédig belesétáltunk a tengerbe, hogy lehűtsük magunkat. Gyűjtöttünk pár kavicsot is. Én pirosat gyűjtöttem neki, mert tudtam, hogy az a kedvenc színe.
- Nézd! - kiáltott, majd a vízbe nyúlt - Ez szív alakú. Neked adom a szívem. - nevetett rám.
- Jaj hagyjad már magadat. Neked még azt sem hiszem el amit kérdezel. - vágtam rá cinikusan. Mire ő felkapott és a vízbe akart dobni - Meg ne próbáld! - kiáltottam, miközben szorosan kapaszkodtam a nyakába. Megkönyörült rajtam. Lerakott és tovább sétáltunk. Éjszaka újból velem aludt. Már nem kellett megkérni rá.

Reggel csörrenésre ébredtem. Kinyitottam a szemem. Megvártam amíg rendesen kitágulnak a pupilláim, mert nem hittem neki. Austin ült az ágyam szélén egy tálcával az ölében.
- Jó reggelt Moon dance! - mosolygott - Készítettem neked reggelit. A tálcán rántotta volt egy szelet pirítóssal. - Csináltam neked kakaót is, de az még kint hűl.
- Ezeket te csináltad? - kérdeztem ámultan. Hirtelen nem tudtam mit reagáljak. - Nagyon drága vagy. De miért kapom?
- Mert szép vagy - nevetett. Elém tette a tálcát, majd bekapcsolta nekem a Disney Channel-t és mellém feküdt.
- Nézhetjük a CNN-t is és figyelmeztetlek, hogy csámcsogok. - mondtam. Olyan volt, mintha én tennék szívességet nekik. Nem értettem miért kapom, de kiélveztem. Elfogyasztottam a reggelimet, majd összeszedtem magam.
- Ma nem sokat leszek itthon. Elintézünk pár ügyet anyuval, de áthívtam neked Alexet. Remélem majd elszórakoztat - tájékoztatott.
- Ebben biztos vagyok. - nevettem.
Austinék olyan 10 óra magasságában el is indultak és Alex még előttük megérkezett. Én a kanapén henyéltem. Egy ideig nem tudtuk mit csináljunk, aztán felmentünk a netre és videókat csináltunk. Rengeteget röhögtünk magunkon. Válaszoltunk a rajongói leveleire és idétlen képeket csináltunk Instagramra. Nagyon gyorsan elröppent az idő.
- Mi a helyzet Austinnal? - vágott egyszerre a közepébe.
- Mi lenne? Él és virul. Jó fej velem. - válaszoltam. Azért ezt mondtam, mert féltem, hogy félreértem azt, hogy Austin, hogyan viszonyul hozzám.
- Ne kertelj! Austin szokott mesélni. Csak kíváncsi vagyok te hogyan látod. - nézett rám kíváncsian.
- Őszintén? Érzek köztünk valamit, de nem élem bele magam, viszont sodródom az árral. Tudom ki ő és nem felejtem el.
- Nagyon bír. Ő általában a kezében tartja a dolgokat, de most én sem tudom mit akar pontosan. Nekem sem nyílik meg mindig. Viszont mikor rólad mesél csillog a szeme és mosolyog. Ez nem minden lánynál van így és nem hiszem, hogy ez csak azért van, mert kedves akar lenni.
- Mondom. Nem élem bele magam.
- De gondolom nem bánnád ha több lenne köztetek.
- Nem - mosolyodtam el -, de gondoltam arra is, hogy mennyi fenyegetést kapnék a rajongóktól és az én tetteim kihatnának rá is. Ezzel felelősséget vállalnék.
- Pontosan. Én drukkolok nektek, de nem szeretném, hogy rossz vége legyen.
- Félted Austint. - vágtam rá.
- Nem. Én téged féltelek. Ismerem Aus-t és kilábal belőle, de téged nagyon féltelek. Kérlek vigyázz magadra. - mondta, majd én bólintottam.
Az eszmecsere után leültünk vacsorázni. Vártuk, hogy megjöjjenek a többiek. Lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Egyszer csak csöngettek és mi az ajtóhoz siettünk. Nem nyitottuk ki csak elbújtunk a közelében. Amikor Austinék beléptek, mi előugrottunk és megijesztettük őket. Legalábbis szerettük volna. Ők próbálták eljátszani, hogy sikerült, de mi nagyon jól tudtuk, hogy gázak voltunk. Alexnak mennie is kellett. Dolga volt, pedig azt reméltem, este együtt tudunk hülyülni. Nyolc óra magasságában járhattunk. Michele lefeküdt aludni. Fárasztó napja volt. Tomot pedig már régóta nem láttam. Biztosan valamelyik bárban bulizott. Austinnal mi is bevonultunk a szobába. Pizsire öltöztünk és tévéztünk.Hirtelen kikeltem az ágyból. Egy fehér francia bugyi volt rajtam, ami vakított a barna bőrömről. Hozzá egy lila trikót vettem fel.
- Nem vagyok szégyenlős. Tőlem te is aludhatsz abban, amiben szeretnél.
Ahogy kimondtam felállt az ágyról és levette a melegítőgatyáját, majd alsógatyában visszafeküdt az ágyba.
- Már rohadt kényelmetlen volt. - tette hozzá.
A fiók fölé hajoltam, kissé pucsítva , mert hát mégis fiúból van és húzni akartam az agyát egy kicsit. Kerestem valamit, bár már én sem tudom pontosan mi volt az. Éreztem, hogy néz. Megfordultam.
- Legalább jó? - vontam kérdőre.
- Mi? - kérdezte úgy, mint aki mit sem sejt.
- Hát a fenekem - nevettem el magam - Táncot is kér uram? Drága ám az órabérem. Vigyázzon! - poénkodtam.
- Válassz számot - nyúlt a telefonjáért - Mire szeretnél táncolni?
Úgy látszik ő komolyan vette, de hát ennyi belefér az estébe.
- Bruno Mars - Gorilla - vágtam rá. Erre szoktam táncikálni otthon, esténként.
Bekapcsolta, én pedig nem fogtam vissza maga. Négykézláb kezdtem el mászni felé, majd enyhe twerkek következtek. Én csak szórakoztam, de ahogy ránéztem az arcára, láttam, ő nagyon is élvezi. Szeretek táncolni, bármilyen formában és ezek mennek nekem. Közelebb mentem hozzá. Láttam ahogy végigmér a szemével. Próbáltam szexi topmodell pillantással nézni. Sikerülhetett, mert nem igazán ellenkezett, amikor az ölébe ültem. Apró puszikat adtam a füle mögötti bőrfelületre, aztán egyre lejjebb mentem. Végig pusziltam a nyakát, érzékien és közben cirógattam. Még sosem csináltam ilyet azelőtt, de a Austin látványa és az esély, hogy játszhatok vele teljesen beindított. Észre sem vettem, hogy mindeközben Austin kezei a fenekemen ragadtak. Sokszor elképzeltem, mit is tennék ilyen helyzetben, erre a számra. Éppen a reflén következett. Kezdtünk belejönni a dologban. Próbáltam mindent a kezemben tartani, de hibáztam. Belenéztem Austin szemeibe. A szívem hevesen vert. Nem tudtam mit tegyek. A szemei csillogtak. Egyszerűen magával rántott. Éreztem, ahogy ver a szíve. A szuszogását, ahogy közeledett az arca és az ajkaink összeértek. Még sosem akartam semmit annyira, mint most őt. Hevesen csókolt és hátrébb csúsztunk az ágyon. Megfordultunk, így már én voltam alul. Azok az ajkak, amiket álmomban csókoltam, most valóban az enyémek. Én sem tudtam pontosan meddig akarok elmenni vagy, hogy ő meddig akar, de csak sodródtam az árral. Szorítottam az izmos hátát, ő pedig a fenekemet markolta.Csodálatos érzés volt. Megállítottam volna az időt. Azonban ő hirtelen elhúzta a száját. Mélyen belenézett a szemembe. Én zavarodottságot láttam az övében. Óvatosan levette rólam a kezét, majd felkelt az ágyról, jó éjszakát kívánt és kiment. Nem értettem. Hirtelen én is összezavarodtam. Ezernyi kérdés merült fel bennem.

9.RÉSZ: When you look me in the eyes

A gyomrom görcsben volt. Tudtam, hogy Austin lassan felhív a színpadra és rengeteg Mahomie elé kell majd kiállnom. Már biztosan tudják ki vagyok. Utálnak. Ezek a gondolatok futottak át az agyamon, majd hogy lenyugtassam magam, az addig történt csodaszép eseményekre gondoltam. Aznap reggel megbeszéltem Aussal, mit is kell csinálnom majd a koncerten.
- És style east-ok fognak öltöztetni? - kérdeztem tőle kétségbeesetten.
- Dehogy. Bármi lehet rajtad, hiszen te is egy rajongó vagy. Nem kell úgy csinálnod mint egy sztár. - nyugtatgatott.
- Igen, de a ruhatáram nagyon tré. Lehetne, hogy a koncert előtt veszünk nekem valami normális göncöt?
Itt már Tom is besegített, mert ennyire nem jó a szókincsem.
- Bolond vagy. Miért akarsz más lenni? Miért nem hiszed el, hogy így vagy jó? Itt vagy Miamiban velem. Nekem hinned kell. - mondta meggyőzően, majd a telefonjáról bekapcsolta Bruno Mars - Treasure c. számát, aminek a szövegének már többször utána néztem és nagyon jól tudtam és elkezdett rá hülyéskedve énekelni. Mellesleg a szöveg:

Fordítsd rám minden figyelmed
El kell mondanom rólad valamit
Gyönyörű vagy, hibátlan, s szexi
Mégis úgy járkálsz itt
Mint aki nem érzi jól magát a bőrében

Tudom, fogalmad sincs róla, milyen jó nő vagy
De majd én bebizonyítom neked, ha végre az enyém leszel

Igazi kincs vagy
Az én fénylő csillagom
Aki minden álmom valóra váltja
Csak hagyd, hogy kincsként őrizzelek
Hagyd, hogy kincsként őrizzelek

Szépségem, hol marad a mosoly?
Egy ilyen lánynak, mint te sosem szabadna szomorkodnia
Csak téged látlak álmaimban
Nem mondanám, ha nem lenne igaz


Hát eltudjátok képzelni, mennyire szakadtunk a röhögéstől. Tom gyorsan előkapta a videó kameráját és levideózta az egészet.
- Álj! Álj! - próbáltam mondani, de a görcstől olyan lehettem mint egy fóka. Gyorsan Austin telefonjához nyúltam, hogy kikapcsoljam, de észrevett, gyorsan odanyúlt és elkezdett csikizni, nehogy ki tudjam kapcsolni. Sikerrel járt. Visszavonulót kiáltottam, letöröltem az örömkönnyeimet és vettem egy mély levegőt. Azután, már eszembe sem jutott, hogy nem felelek meg. Nem volt bizonyítási vágyam. Elengedtem és jól éreztem magam.
Austinnal rengeteget hülyültünk, ameddig a stadionba értünk. Az volt a harmadik napom náluk és egyre jobb volt a kapcsolatunk. Már nem az volt a célom, hogy belém szeressen. Olyan jól éreztem magam, hogy eszembe sem jutott olyanokon gondolkodni, hogy mit szeretnék. A jelennek éltem. Ha bármit nem értettem vagy segítség kellett, azt bármikor megbeszélhettem Alexel, de Tommal is. Sokat figyeltem Michelet, hogy milyen jó anyuka és milyen fiatalos, jó fej. Sokat nevetett rajtunk aznap, de sokat is kellett ránk szólni. Ketten ültünk a hátsóülésen. Rugdostuk és csapkodtuk egymást. Általában én nyertem de szerintem hagyta magát. Tom az anyósülésről kamerázott minket, mi pedig idétlenkedtünk a kamerába.

Ezek jutottak hirtelen eszembe és nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak. El is bambultam. Akkor tértem magamhoz, mikor meghallottam, hogy egy szervező a nevemet szajkózza és felém közeledik.
- Te következel. - mondta, majd a színpad mellé vezetett.
Austin élőben is ugyan olyan jól énekelt és lenyűgözött. Mindig is az volt az álmom, hogy eljussak egy koncertjére. Az eszembe sem jutott, hogy netán felhív a színpadra vagy a Backstage-ben ülhetek. Egyre gyorsabban vert a szívem és remegtem is. Arra koncentráltam, nehogy elsírjam majd a sminkem. Rövid beszédet mondott.
,,Most egy olyan dal következik, amire mindig felhívunk egy rajongót a színpadra. Ez esetben is így lesz, de most egy olyan rajongót szeretnék felhívni a színpadra, aki az elmúlt napokban nagyon a szívemhez nőtt. Nagy tapsot kérek Beccának!"
Nagyon meghatott a szöveg és hirtelen rájöttem, hogy valószínűleg ez az a rész, amikor fel kell mennem a színpadra. Megigazítottam a ruhámat. Egy korallrózsaszín lenge nyári ruha volt rajtam, ami kb. combaljig ért, a csípőmnél össze volt húzva és kiemelte a mellbőségemet. Lapos nyári cipellőt vettem fel hozzá és kiengedtem a hajamat. Felsiettem a színpadra. A tömeg őrjöngött, nekem pedig fülig ért a szám.
- Minden rendben? - súgta a fülembe Austin, amint megfogta a kezem, hogy a helyemre vezessen - Ne izgulj! Élvezd!
- Ne vidd túlzásba! - szóltam neki.
Elkezdődött a zene és elkezdte nekem énekelni a When you look me in the eyes c. dalt. Először a hátam mögé lopakodott és hátulról karolt át, a fülembe énekelt. Majd megfogta a két kezem és akár csak a Titanic-ban, felemelte azokat. Mellém lépett, bepörgetett, majd vissza, aztán felém fordult, megfogta a csípőmet, én pedig a nyakába tettem a kezeimet. Mélyen a szemembe nézett és tényleg olyan volt, mintha nekem énekelne, mintha a szöveg nekem szólna. Leültetett a székre és az arcomban égtelenkedő, rakoncátlan tincseket a fülem mögé tűrte. Nem bírtam tovább. Legördült az első könnycsepp  az arcomon, ő pedig elmosolyodott. Én is mosoylogtam. Igyekeztem letörölni a könnycseppeket. Nem tudtam levenni a szemem Austinról, de néha a tömeget is figyeltem. Milyen csodálatos és felemelő érzés. A szám véget ért. Felálltam és Aussal egyszerre hajoltunk meg. Odalépett hozzám, letörölte a könnyeket az arcomról és puszit nyomott a  homlokomra. Úgy éreztem, ennél soha nem leszek boldogabb. Életem legszebb percei voltak. Ahogy lementem a színpadról Alex már ott állt. Meglátta, hogy sírok. Nevetésben tört ki, odajött és átölelt.
- Köszönöm - nyögtem ki.
- Mégis mit? - kérdezte mosoylogva.
- Nélküled nem lehetnék itt és te mindig itt vagy.
- Hmm. Nincs mit. - mondta, de már nem mosolygott, csak ölelt. Jól megszorongatott.
Hirtelen olyan megnyugvást éreztem, amit egy kisgyerek szokott, amikor rosszat álmodik és anyukája megvigasztalja. Austin elköszönt a közönségétől, lejött a színpadról és odarohant hozzánk.
- Csoportos ölelés! - kiáltotta és durungan csatlakozott, mint egy hurrikán.
Elindultunk haza. A fiúkkal hátul nyomorogtunk. Én az ablaknak dőlve elaludtam. Nem akartam tudni utólag, hogy hány képet készítettek rólam, nyitott szájjal, ahogy csorog belőle a nyál.  Már este nyolc óra fele járhatott az idő. Ahogy hazaértünk, mindenki lefürdött és már ment is aludni. Én már bebújtam a takaróm alá és a Disney Channel-t néztem. Nagyon élveztem, hogy az eredeti nyelven hallhatom. Kopogtak és Austin nyitott be. Leült az ágyam szélére.
- Disney-t nézel? - kérdezte, miközben a tv felé fordult.
- Én sosem növök fel. - vágtam rá büszkén.
- Tudom ez benned a különleges. - nevetett - Elköszönni jöttem. Hosszú napunk volt. Aludj jól! - felállt és az ajtó felé indult.
- Austin - szóltam utána - nem alszol itt? Tudom ciki, de félek a sötétben. - kérdeztem szégyenlősen.
- Komolyan? Még ha kifogás sem tudok erre nemet mondani. - válaszolta, majd bebújt mellém a takaró alá. Arrébb csúsztam, így a franciaágyon kényelmesen elfértünk. Nevetésben tört ki.
- Hogy sírtál. - mondta
- Nem vicces. Nem tudtam visszatartani. - vágtam rá és rácsaptam egyet a kockás hasára, hogy éreztessem, tényleg nem vicces.
- Jólvan naaa! Nagyon aranyos voltál. - mosolygott és nézett rám.
- Rám ne nézz így, mert ez a cuki pofa pillantás rám nem hat.
- Nem tudom miről beszélsz.- pedig nagyon is jól tudta - Moon dance! Nem lenne kedved több ideig maradni? - kérdezte félénken.
- De igen. Szívesen maradok még. - válaszoltam álmosan.
- Akkor jó. Jó éjt! - mondta, miközben átkarolt az egyik kezével. A mellhasán feküdtem és egy darabig még csöndben játszottunk a kezeink összekulcsolásával, amíg bele nem aludtunk.

8.RÉSZ: Summer Paradise

Napfény szűrődött be az ablakon át, ami narancsos fényt adott az egyébként barack színű, vendégszobának. Erre keltem másnap reggel, majd miután kinyitottam a szemem, rövid ideig figyeltem a fényben játszó pálmafák leveleit. Végiggondoltam a tegnap történteket és utólag, tiszta fejjel már könnyebb volt megérteni Austint. Végülis csak egy rajongó vagyok, akivel hónapokon keresztül beszélgetett, de az Interneten, így mondhatjuk úgy, hogy nem is ismert. A helyébe képzeltem magam és elkezdtem megérteni. Azonban még mindig fáj, mert mást gondoltam, de tudtam nem siránkozhatok, mert mégis csak Floridában vagyok egy szupersztárral és családjával és ez a legszebb és legizgalmasabb dolog, ami velem valaha egyáltalán megtörtént. Belenéztem a falon lógó tükörbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam. A kozmetikus megtette hatását, mert a látvány nem volt olyan szörnyű, mint amire számítottam. Fogalmam sem volt róla mennyi az idő, ezért az ajtó felé indultam, ahonnan hirtelen kopogás hallatszott.
- Ki az? - kérdeztem. Reméltem, hogy Austin, de féltem is, mert nem voltam teljesen olyan állapotban, hogy elé merjek állni. Kinyílt az ajtó. Michele volt az.
- Jó reggelt! - mosolygott - Éppen most akartalak felébreszteni. Már készen van a reggeli. Öltözz fel és gyere.
Bólintottam, majd amint becsukta az ajtót, elkezdtem agyalni, hogy mit vegyek fel. Végül egy farmer rövidnadrág és egy vaj színű, lenge felső mellett döntöttem. Elindultam és a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy fogat mossak. Siettem, nehogy valaki észrevegyen, ilyen reggeli, vízi hulla állapotomban, de nem volt szerencsém. Feltűnéstelenül suhantam volna el a nappaliban, de amint benéztem megláttam Austin-t. A díványon ült és a CNN-t nézte, így nem is lett volna olyan nehéz. Azonban őt biztosan az FBI képezte ki, mert valamilyen módon meghallott.
- Moon dance - kiabálta és felém fordult.Gondolom azért, mert ez volt a Twitter nevem. Magyarul holdtáncost jelent.
- Mindjárt jövök csak összeszedem magam - elkezdtem szedni a lábaimat.
- Jó csak vegyél fel fürdőruhát, mert ma kimegyünk a partra - nevetett. Sosem értettem, miért nevet akkor is, mikor semmi nem vicces, de hát amíg ő boldog én is az vagyok. Amint ezt kimondta megrökönyödtem és felé fordultam.
- Biztos vagy benne, hogy velem akarsz mutatkozni? Addig örülj, amíg mindenemet ruha takarja. Nem vagyok egy Baywatch baby. - mondtam félénken, ő pedig az ,,It's not happy face" fejével válaszolt. Tovább indultam a fürdőszobába, ahol felkaptam a fürdőruhámat. Sosem volta megelégedve a testemmel, de szerettem a bikiniket, mert jól állnak a 49 kilós testemnek. Vaciláltam a párducmintás és a virágos bikinim között. Végül a párducmintás mellett döntöttem, mert az szépen kiemelte az idomaimat. Visszavettem a ruháimat, de nem tettem fel sminket, mert úgyis lefürödtem volna.

Elindultunk a partra. Meglepett, hogy csak én és a srácok mentünk és a szülők nem. Austin vezetett, én az anyósülésen ültem, Robert és Alex pedig hátul. Aus kinyitotta a tetőablakot és feljebb csavarta a rádió hangerejét. Éppen az egyik kedvenc számom kezdődött el, a Simple Plan-től a Summer Paradise. Rögtön elkezdtem énekelni. Egy ideig csak figyletek engem mosolyogva, majd a reflént már velem énekelték. A nap ragyogott a szél fújta a hajunkat és minden olyan volt, mint egy Hollywood-i tündérmesében. ,,Back the summer paradise with you" - kiabáltuk egészen a strandig. Rengetegen voltak lent és ahogy kiszálltunk az autóból megrohamoztak a rajongók. Csináltak pár képet, majd tovább indultunk. Letáboroztunk egy üres helyen, leterítettük a törölközőket és leszúrtuk a napernyőt. Egy sötét alak közeledett felénk. Tom volt az. Ő is mellénk táborozott. Ő már előbb lejött a partra. Én azonnal be akartam menni a vízbe. A fiúk még hülyülni akartak egy kicsit, de engem nem zavart. Elindultam egyedül, de még egyszer visszapillantottam, hátha valamelyik meggondolja magát. Láttam, hogy Alex int Austinnak, hogy jöjjön. El is indult, de amint megláttam, hogy jön, elkezdtem rohanni, be a tengerbe, ő pedig rohant utánam.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Szórakozom egy kicsit. Előbb akartam beérni mint te, mert én nem minden nap fürdök a tengerben. - válaszoltam.
- Hát jó. Hogy tetszik a világom? - nézett rám kíváncsian.
- Még nem láttam belőle sokat, bár még belőled sem, de már többet látok - mondtam kihívóan, majd lefröcsköltem. Ezzel nagy csata kezdődött. Nagyon izgultam. Féltem, hogy mond valamit és nem fogom érteni. Úgy gondoltam, ezzel majd oldom a feszültséget és jól gondoltam.
-  Nem szeretem a göndör hajam - kezdte el fogdosni a haját.
- Nekem is az van csak vasalom, mert különben úgy néznék ki mint egy néger.
- Tényleg? Na most kíváncsivá tettél.
Tovább fürödtünk, majd a fiúk is csatlakoztak. Nagyon jól elvoltunk, főleg, hogy általában Tom ment a labdáért, aki mindig a közelben úszkált. Mikor elfáradtunk kimentünk, jól bekentünk magunkat naptejjel. Alex segített bekenni a hátamat, amíg Austin fotózkodott a rajongókkal. Az a nap csak a strandolásról szólt. Délután indultunk haza. Mindenki elfáradt és már majdnem elaludtunk az autóban. Michele csinált nekünk vacsorát, ami nem ért váratlanul, mert a vacsora házi készítésű dupla sajtos, húsos pizza volt. A fiúkkal együtt láttunk neki, bár nekem kétszer annyi időbe telt elfogyasztani a saját adagomat. Az este többi része azzal telt, hogy mindenki leült a díványra és megmutattam nekik a kedvenc Ustream videóimat és Austin best moments videóit. Sokat nevettünk és mindenki jó kedvel feküdt le aludni. Austin is olyan kedves volt velem. Remélem már nincsenek kétségei afelől, hogy itt vagyok.:/ Holnap elkísérem egy koncertjére és azt mondta engem hív majd fel a színpadra a When you look me in the eyes" c. számnál. Remélem csak viccelt, mert nem szeretnék előtte sírni.

7.RÉSZ: Fényes fogadtatás

Helyet kerestünk magunknak. Tommal, leültünk és arról kezdtünk beszélgetni, hogy jutottam el odáig, hogy azért tudja, hogy mi a szitu. Idő közben készítettem pár képet. A repülőtéren mindig nyüzsgés van, olyan izgalmas. Figyelem a sokféle embert, a sok nyelvet. Mindegyik más és ez számomra olyan lenyűgöző. Gyakoroltam egy kicsit az angolt is a ,,Duolingo"-n. Ha csönd lett, elkezdtem izgulni, mert egyedül maradtam a gondolataimmal. A tömegben egy srácot pillantottam meg. Háttal állt, így nem értem, hogyan vettem észre. Talán azért, mert jó feneke volt. Sokáig figyeltem. Vártam, hogy megforduljon, hátha helyes. Már majdnem láttam oldalról, amikor beállt közénk valaki. A srác egy magas, határozott férfival beszélgetett. Szürke pulcsi volt rajta, a kapucni a fejére volt húzva. Csőnadrágot hordott és piros Supra cipőt. Már nagyon kíváncsi voltam arra, ki az a srác, aki elvonja Mahoneról a figyelmet. Kiállt közülünk az ember és pont megfordult, de nem láttam az arcát, mert lehajtotta a fejét és a kapucni beárnyékolta. Felém jött. Egyre közeledett és a kezével a kapucnijához nyúlt. Vedd már le, vedd már le! Ha Austin nem jön, én elmegyek ezzel a sráccal. - gondoltam hirtelen. Levette a kapucniját és elém lépett. Tomnak gyorsan elő kellett volna kapnia a fényképezőgépet és lefényképezni az arcom, de ehelyett inkább gyorsan felpattant és jelzett, hogy nekem is fel kéne állnom. Fel is pattantam és kinyögtem egy hellot. Lássatok csodát. Alias Austin Mahone állt előttem, a férfi, akivel beszélgetett, pedig valószínűleg a sofőrje lehetett. Elmosolyodott én pedig megrogytam.Olyan volt, mint amilyennek képzeltem. Kicsit pattanásos, sugárzó szemekkel és azok a szemek akaratom ellenére igéztek és azok a szemek miatt voltam ott. Bemutatkoztam a mellette álló férfinak is, majd útnak indultunk. A kocsiból csodáltam a pálmafákat, az embereket. Minden olyan volt mint a filmekben. Austin közben engem figyelt, ami kicsit aggasztó volt számomra, mert nem szeretem ha néznek, ilyenkor inkább eltakarnám az arcom. Mi ketten ültünk a hátsóülésen, Tom az anyósülésről bámészkodott. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi, pedig még csak az elején voltunk mindennek. Ezért jó ha tudsz valamilyen más nyelven is beszélni. Austinnal nem jöttek rögtön a témák, mert már szinte mindenről beszéltünk a neten és nem akartam rögtön feltenni azt a kérdést, hogy miért akarta, hogy eljöjjek, mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Végül a ,,Cool morning" videókat néztük meg, amiket ő is jókat nevetett, mert már nagyon régen látta. Mondtam milyen szexin áll rajta mindig a térdig érő zokni és megígérte, hogy a kedvemért ezen a héten csak úgy lesz rajta. Nevetésben törtünk ki, majd megkérdeztem csikis-e. Azt mondta nem, de én azért megpróbáltam. Hát hazudott. Persze ő is visszacsikizett, nekem meg úgy kellett visszatartanom, hogy ne pisiljek be. Ez az egész egy kicsit oldotta a hangulatot. Megérkeztünk és bevallom kicsit féltem találkozni Aus anyukájával, mert féltem, hogy nem tetszem neki. Kiszedtük a bőröndöket a csomagtartóból. Az enyémet Austin segített vinni, majd benyitottunk. Nagy meglepetésemre Alex nyitott ajtót és mosolygott rám, mint a vadalma. Nem soká Michele is az ajtóhoz sietett és üdvözölt minket. A szobáinkhoz vezetett és megkérdezte mit szeretnénk enni vacsorára. Én nem vagyok egy válogatós típus, főleg ha ott kell ennem, akkor minden finom. Austinnak ietnie kellett egy interjúra. Tom lefeküdt aludni, Michele pedig a konyhában tevékenykedett. Én Alexal kezdtem beszélgetni. Leültünk a nappaliban lévő díványra, amire pont rásütött a nap. Olyan du. 7 óra felé járhatott az idő és kissé bűntudatom támadt, hogy az osztálytársaim egész nap az iskolapadban szenvedtek én meg itt nyaralok.
- Örülök, hogy itt vagy, de hol van az az idióta a gép elől? Mi bohócot rendeltünk. - kérdezte Alex játékos tekintettel. Szerintem azt hitte vicces. Én fogtam egy díszpárnát és elkezdtem csapkodni vele, majd azt üvöltöttem - Itt vagyok! - majd szépen, nyugodtan visszatettem a helyére. Alex nevetett.
- Amíg Austin haza nem ér, el kell mondanom valamit - mondta komoly ábrázattal, én pedig egy kicsit elkezdtem félni - Volt, hogy én válaszoltam pár üzenetre, ha ő nem ért rá. Szóval ha idézel valamit belőlük és nem vágja miről beszélsz az ezért van. - Jó. Ez nem nagy dolog. Bár azért kicsit szarul esett. - Van még valami. Az én ötletem volt, hogy hívjunk meg ide. Ő még félt, hogy ki tudja mi lenne, de sikerült rávennem. Szerintem nagy buli lesz. - mosolyodott el. Bennem viszont összetört egy kép, amit alkottam erről az egész helyzetről. Kissé magamba zuhantam. Szerintem látszott, mert megkérdezte kérek-e kakaót, majd kiment a konyhába csinálni. Rohadtul fájt, hogy az amit Austinról gondoltam, az részben Alex és úgy kezdtem érezni, mintha zavarnék és Aus nem is akarna látni. A sírás folytogatott, talán azért is mert már nagyon fáradt voltam. Ledőltem a díványon és elég hamar el is aludtam. Arra keltem fel, hogy valaki alám nyúl és felemel. Résnyire kinyitottam a szemem. Alex volt az. Átvitt a szobámba, lefektetett az ágyra és betakart. Félálomban nem foglalkoztam vele, csak aludtam tovább, de így visszagondolva aranyos dolog volt tőle.

6.RÉSZ: Visszaszámlálás

Már nincs sok hátra. Szinte számolom az órákat. Egy időzített bomba vagyok. A reptéren ültem, a családommal körülöttem. Azon filóztam, hogy mindent bepakoltam-e. Csodálkoztam, hogy minden befért. Az utolsó hétben minden családtagtól kértem zsebpénzt és elmentem bevásárolni. Bőkezűek voltak, mert volt aki többet adott, mint kértem, mert tudom, hogy nem hajt fel senkit a pénz, de hát isten tartsa szokásukat!:D Nem szokásom puccos helyeken vásárolni, de mivel ki akartam tűnni muszáj volt. Szerintem ugyanis egy turkálóban ugyan olyan darabokra lehet bukkanni, mint egy márkás üzletben. Első boltként a Bershka-t céloztam meg, majd jött a Tally és a Pull and Bear. Még jó, hogy barátnőkkel mentem, mert egyedül nem bírtam volna hazavinni a sok szatyrot. Kicsit rosszul éreztem magam, mert az emberek az alapján is ítélnek, hogy ki hol vásárol és nem akartam plázacicának tűnni. Kaptam egy új bőröndöt is, hogy mindenem beleférjen. Elég kevés dolgot hagytam otthon, szinte mindent elcsomagoltam. A család azt magyarázta, mit kell tennem ha leszálltam. Próbáltam memorizálni, de az izgalomtól elég nehezen ment. Egy férfit pillantottam meg a tömegben. Egy táblát tartott. Rázoomoltam a szememmel és a nevem volt ráírva. A tolmácsom volt az. Egy inas kinézetű embert választottam, mert úgy gondoltam az olyan filmbeli. Egy kedves ember, aki jó útra térít és tanácsokkal bombáz. Papám helyett papám. Legalábbis reméltem, hogy ilyen. Útközben úgyis lesz időm megismerni. Odarohantam hozzá és bemutatkoztam. Szimpatikus volt. Váltottak pár szót a családdal. Gondolom kifagatták, hogy nem pedofil-e. El lehetett kezdeni a beszállást. Elkezdtünk búcsúzkodni, addig a férfi, akit én Tomnak neveztem, mert a tolmácsot így rövidítettem le, megmutatta a jegyeket és papírokat a csinos légutaskísérő hölgynek. A nagy csókcsaták után megígértem, hogy mindennap hívni fogom őket és beszámolok mindenről és, hogy sok képet készítek. Azt mondták aludjam ki magam ha odaértem, mert az időeltolódás kikészítő és sokat napozzak, mert jól áll a barna. Igyekszem mindent megfogadni és betartani, bár nem tudom, hogy tudnék aludni, tudván, hogy Austinnal találkozom/vagyok. Reméltem nem jön valami hirtelen fordulat és zuhan le a gép vagy ilyesmi. Túl sok ilyen filmet néztem. A hosszú út felét végigaludtam, a másik felén pedig Tommal beszélgettem. Mondhatni megismertem és körülbelül olyan amilyennek elképzeltem. Jó emberismerő vagyok. Amint földetértünk és lenyílt a lépcső a gép oldalából, mindenki elindult. Amint forró napsugarak érték a testem, beleborzongtam a nyárba, szippantottam egyet Miami illatából és amint leléphettem volna végre a biztos talajra megálltam. Nem túlzottan érdekelt, hányan állnak mögöttem. Szemeim elhomályosultak és egy könnycsepp futott végig az arcomon.
- Minden rendben? - kérdezte Tom aggodalmaskodva.
- Persze - feleltem - csak ez volt az álmom és egyszerűen nem tudom felfogni, hogy megcsináltam, itt vagyok és ki szeretném élvezni a pillanatot. - mondtam, majd letöröltem a könnycseppet az arcomról és továbbindultam. Nem tudtam, milyen belépőre számítsak Austintól. Hagytam sodródni magam és megnyugodtam, mert úgy éreztem innentől már minden rendben lesz, de mélyen tudtam a bonyodalmak csak most kezdődnek, mert egy hétre jöttem, de nem akarok majd hazajönni. Az volt az első, hogy Tommal csináltunk egy képet a MIA feliratnál, majd a poggyászainkért siettünk. Ő már utazott repülőn és tudta, mit hogyan kell csinálni és minden rendben is ment. Már csak annyi dolgunk volt, hogy várjunk.

5.RÉSZ: Különös küldemény

Egy ideig kimaradtam az iskolából, mert mostanában sokat szédülök és emiatt már kórházban is voltam. Állítólag a stressz miatt van, ami teljesen érthető lenne a kialakult helyzetre. Nagyon unalmas volt otthon ezért gyorsan leugrottam a postáért. A postaládában csak egy értesítő volt, de az én nevem volt rajta, ami elég ritkán történik meg. Ebéd utánra egyeztettem időpontot egy médiaügynökséggel, gondoltam majd utána beugrok a postára. Össze is szedtem magam és elindultam a helyi plázába, ahol a megbeszélések folynak. Először is átbeszéltük, mit kell tennem ahhoz, hogy gyermek ifjúsági önkormányzat tagja legyek, majd áttértünk a zenei pályára. Nagyon segítőkészek. Azt mondták az a céljuk, hogy emberek álmait váltsák valóra és, hogy én erre megfelelő vagyok. Meg kell szerveznem a saját kis csapatomat akik segítenek nekem, ötletelnek. Akikkel írom a dalokat és néha együtt zenélünk, ilyenek. Nagyon izgatott vagyok ezzel kapcsolatban. Örülök, hogy egy keréken jár az agyunk. A megbeszélés után elmentem a postára, ami szerencsére pont útba esett és nem állt olyan hosszú sor, mint ahogy kiskoromból emlékeztem. Amikor sorra kerültem és odaadtam az értesítőt, csak egy levelet nyomtak a kezembe. Nem értettem, ezt miért személyesen kell átvennem, de biztosan azért, mert nagy piros betűkkel volt ráírva, hogy SPECIAL.
Otthon akartam kibontani, mert nem sűrűn jön levelem. Életem első névre szóló levele egy Selena Gomez aláírás volt, amit azért kaptam mert írtam neki egy emailt és csak a lakcímemet kellett megadnom és kaptam egy dedikált képet. Emlékszem mennyire örültem neki. A második a felvételi értesítőm volt, ez pedig a harmadik. Amint leszálltam a buszról, futottam haza, fel a lépcsőházba, majd hevesen elkezdtem kopogni, ezért sietve nyitottak ajtót. Ez jó módszer. Gyorsan levetkőztem és nyúltam a konyhai fiókba a késért. Anya segített felbontani, hogy a tartalma meg ne sérüljön. Ránéztem a borítékra, amiből kiderült, hogy Amerikából érkezett. Egyre hevesebben kezdett verni a szívem. Először egy kis cetlit húztam ki belőle. Ez állt rajta:
,,Ezt azért kapod, hogy élőben énekelhesd el nekem."
Majd kihúztam a többit. Meglepetésemben azonnal el is dobtam. Neki ez lehet, hogy nem sok pénz, de nekünk biztosan nem telne rá. Ezt ő szerintem nagyon jól tudta és ezért küldte. Nem tudtam feldolgozni. Gyorsan leültem a forgószékembe és az íróasztalomról figyelő két repülőjegyet bámultam. Mikor indulok és hogyan fognak megérteni és miért kettő? Hirtelen nem értettem semmit. Azonnal írtam neki és videochatelni kezdtünk. Feltettem neki a kérdéseimet, ő pedig ott röhögött rajtam, hogy milyen kis hülye vagyok és nyugodjak meg. Következő hét vasárnap indul a gép. Azért küldött kettőt, mert félt, hogy egyedül nem engednek el. Közöltem vele, hogy szükségem van egy tolmácsra. Végül arra jutottunk, hogy szerzek egy felnőtt tolmácsot és szerzek vízumot. A legnagyobb gond az, hogy anyáék elengednek-e egyedül, Amerikába, egy szupersztárhoz. Semmi gáz. Erre azt válaszolta, hogy had beszéljen anyummal. Nem tudtam elképzelni. Anyukám Austinnal beszélget. Nem is tud angolul. Természetesen mondtam, hogy én megbeszélem vele. Remélem elenged:/

 

Másnap le is ültem beszélni anyáékkal. Megmutattam a repülőjegyet és elmondtam kinél lennék, mit csinálnánk, amit még én sem tudtam pontosan, de próbáltam jól beállítani a helyzetet. Mondtam, hogy már megbeszéltem az osztályfőnökömmel, hogy mennyit maradhatnék ki a gimiből maximum és azt mondta, hogy egy hét még belefér, talán kettő, de már így is sokat hiányoztam és próbáljak minél  kevesebbet hiányozni. Egyre több érvet kezdtem felsorolni magam mellett és már úgy éreztem magam, mint aki magyarázkodni próbál az FBI előtt, pedig anyáék még meg sem szólaltak. Még korántsem mondtam el minden érvet, de félbeszakítottak. Anyával korábban beszéltünk már erről, mi lenne ha adódna egy ilyen lehetőség, de annyira még nem beszéltük át a témát és nagyon féltem, hogy mi lesz a válaszuk. 

- Drágám! Tudjuk, hogy mindig is ez volt az álmod, de végiggondoltad? - kérdezte kedvesen.

- Természetesen. Mindennel tisztában vagyok és mindennek utána néztem.Tudok mindent.- feleltem kötelességtudóan.

- Hát soha nem vennénk el tőled egy ilyen lehetőséget és büszkék vagyunk rád, hogy ezt elérted. - mosolyodtak el.

- Akkor elengedtek? - kérdeztem döbbenten.

- Természetesen. Megérdemled - vágták rá.

Majd nagy családi ölelésben törtünk ki. El sem hiszem. IRÁNY AMERIKA!!:')

  

4.RÉSZ: Éjszakai beszélgetések

Sok idő eltelt az idő melegszik, a fák virágzanak és szerencsére most húsvétkor nem esett a hó. Miután először beszéltem Austinnal volt, hogy éjszakákon át beszélgettünk, röhögtünk. Ezt a Google fordítónak is megszeretném köszönni, bár nem volt tökéletes a szöveg, de a lényeg, hogy megértette. Sokat nevetett azon, hogy milyen hülyeségeket írok, mert tudta, hogy mit akartam valójában. Egy idő után már tényleg nem éreztem úgy, hogy zavarom. Meg is ígérte, hogy majd webcamerázunk. Nemrég nem írtam neki, mert nem tudtam hirtelen mit. Ő sem írt és azóta nem beszéltünk. Ez kb. 4-5napja lehetett. Gondoltam őszinte leszek és annyit írok neki, hogy hiányzik a hülye feje. Meg is tettem, mire ő azt írta, hogy már azt hitte mivel jobban megismertem, így már nem is vagyok rá kíváncsi - Stupid boy-.- <3 - írtam neki. Hihetetlen, hogy nekem teljesen természetes volt, hogy ilyeneket írok neki, persze néha fura és szívecskét nagyon ritkán írtunk mert egyáltalán nem olyan volt a kapcsolatunk. Inkább olyan sajnálatból beszélgetek veled, de azért élveztem, mert őszintén írt, nem játszotta meg magát. Azt mondta aznap webcamerázhatnánk, mert visszamennek Texasba és akkor Alexal majd szórakoztatnak. Mivel elég gyatra vagyok angolból, hirtelen nem tudtam bele egyezzek-e, de gondoltam áthívom legjobb barátnőmet, mert neki már megvan a középfokú nyelvvizsgája és majd ő segít. Az időpont amit megbeszéltünk itt pont hajnal 2-re esett, de sebaj. Barátnőm itt aludt és már délután 5-kor lefeküdtünk, hogy akkor ne úgy nézzünk ki mint a vízi hullák. Egy óra sminkelés, ruhaválogatás, hajcsinálás és lelki felkészítés után készen álltam, bár csodálkozom, hogy nem ájultam el. A Skype csatlakozott és megjelentek a képernyőn. A barátnőm persze folyton azt mondogatta nekem, hogy ezt az egészet neki köszönhetem, mert ha ő akkor nem mondja, hogy ne adjam fel, most nem ülünk itt, én pedig erre mindig helyeslően bólogatok. Legalább ennyi öröme legyen az életben. Amint ők is megláttak minket a monitoron, szerintem ferrari vörös lettem és alig mertem megszólalni, pedig elhatároztam, hogy laza leszek és közvetlen. Hát nem jött össze. A barátnőm kezdett el beszélni helyettem. Öt perc múlva sikerült magamhoz térnem és már én is beszéltem. Ők ott hülyültek. Austin szokás szerint térdig érő zokniban pózolt, direkt belecsámcsogtak nekünk a mikrofonba, mi pedig szakadtunk a röhögéstől. Mi is akartunk volna mutatni valami vicceset, olyan volt mint egy ,,Na ki a cikibb?" verseny és elkezdtünk táncolni Jason Derülo - Talk Dirty c. számára. Mi viccesre akartuk de szerintem nekik előbb volt izgató, mert perverz vigyorral a képükön néztek egymásra, majd elkezdték rázni a seggüket a kamerába. Nem lehetett megállni, ránk tört a röhögő görcs és elkövettük azt a hibát hogy túl hangosak lettünk és anya be is nyitott és figyelmeztetett, hogy vegyük lejjebb a hangerőt. Kicsit lenyugodtunk. Austinnak eszébe jutott, hogy még anno mondtam neki, hogy írtam neki még egy dalt és kérte, hogy énekeljem el, mert úgy is élőbe akartam. Őszintén megmondtam neki, hogy én azt nem így gondoltam, hanem face to face (szemtől szemben).
Alex: Még nem kapta meg? - nézett Ausra megdöbbent arccal.
Aus: Ezek szerint szar a Magyar posta.
Szerintem direkt fel akartak húzni, hogy egész éjszaka azon gondolkozzak ezt mire értették, mert még esélyünk sem volt rá megkérdezni mire is gondoltak, már köszöntek el és kapcsolták ki a kamerát. A barátnőm egész éjszaka azzal húzott, hogy mi lesz ebből. Én pedig mindenre azt válaszoltam, hogy semmi. Majd megkérdezte mi van az agyam helyén és erre is rávágtam. Végül nagy párnacsatában törtünk ki és a család szerintem nem tudott tőlünk aludni, de bevallom engem is furdal a kíváncsiság, hogy ezt mire is érthették.

3.RÉSZ: Minden a feje tetejére áll

Megint eltelt egy hét, de legalább itt a jól megérdemelt hétvége. Február végén járunk és végre jön a tavasz. A télben csak a havat szeretem, ami idén nem sok volt, szóval örülök az enyhébb időnek. Elővehettem a bőrdzsekimet és vettem néhány új ruhát is. Valahogy mindig a nálam idősebbeket csodáltam, hogy milyen szépek, de hát én is alakulok még és persze a szépség veszélyes. Tudni kell vele bánni. Gyönyörű volt az idő aznap és a madarak csicsergése zene volt füleimnek, de én még így is csak a sok házira gondoltam. Elővettem a telefonomat és a reggeli kakaózás közben felmentem Facebookra. Értesítések a csoportokból, üzenetek barátoktól, a szokások. Megnéztem az osztályom csoportját, mert megjelöltek egy bejegyzésben.

,,Na Becca hozhatod a tortát nekünk!:P Hétfőre kérjük és csokis legyen."

Megígértem nekik, hogyha a videoklipem eléri a 10.000 megtekintést akkor beviszek egy tortát. Esélytelennek tartottam, mivel tegnap előtt néztem és akkor még csak 1500-nál járt. Felmentem Youtube-ra és ha mesélik sem hiszem el a videó alatt 125 684 megtekintés volt. Néztem magam elé értetlenül, leesett állal. Hogyan lehetséges ez? Gyorsan goingoltam Twitterre és rengetek bejegyzésben voltam megjelölve, egy csomóan retweetelték a videómat. A forrás pedig nem volt más, mint Rocco Valdes profilja. Nem akartam elhinni. Ha ő látta, akkor biztos Austin is. A videó megtekintések száma percről percre nőtt és akkor láttam, hogy Austin is retweetelte. Majd kiugrottam a bőrömből. Bár nem írt hozzá semmit, csak megosztotta a linket. Pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy egyáltalán tetszik-e neki vagy egy idétlen rajongónak tart aki unatkozott. Visszamentem FB-re és ráfríssítettem, mert a telóm olyan ócska, hogy nem képes rá magától, én pedig néha elfelejtem. Jött egy üzenetem. Az egyik fontos embertől jött akitől vártam, mert ő személyesen ismeri Rocco-t. Ez állt benne, még este küldte:

,,Szia! Hát megpróbálhatom eljuttatni, megmutatni neki, de nem ígérhetek semmit. Nekem tetszik. Tehetséges lány vagy. Ne add fel!"

Láttam, hogy fent van és azonnal írtam neki.

Én: Szia! Nagyon szépen köszönöm. El sem tudod képzelni milyen hálás vagyok és még életemben nem voltam ilyen boldog. Egyébként mit szólt a videóhoz?:) KÖSZÖNÖM MÉGEGYSZER!!:')

Ő: Szia! Nincs mit:) Azt mondta ilyet Austin még egy rajongótól sem kapott, muszáj neki megmutatnia és, hogy nagyon aranyos lány vagy.

Én: Egyszerűen nem hiszem el. Soha nem gondoltam volna, hogy megtörténik. Szerinted Austinnak tetszik?:s

Ő: Biztos vagyok benne, mert neki minden tetszik, amit egy rajongó készít!

Hihetetlen, még a csatornáján is megosztotta. Beszélni akartam vele, de nem tudtam hogy bekövetett-e és ha igen, akkor sem biztos, hogy látná, amit írok neki. Miért ilyen bonyolult minden?-.- Persze, most egy szavam sem lehet.

 

Írtam Austinnak, rögtön ahogy kiírta, hogy jó reggelt. Több üzenetet is írtam neki, körülbelül úgy 5percenként. Csak próbálkoztam. Eszembe sem jutott, hogy visszaírhat. Nem is tette. Rocco is bekövetett és inkább neki írtam, gondoltam neki nem írnak annyian, hogy hogyan vehetném fel a kapcsolatot Austinnal.
Csak pár nap múlva jött meg a válasz és az a pár nap olyan szintű izgulásban telt, hogy a szüleim azt mondták, berendezik a szobámat pánikszobának. Végig álmodoztam. Elképzeltem, hogy a születésnapját már együtt ünnepeljük, ott nála, Miamiban. Nem az a legfőbb vágyam, hogy belém szeressen, csak meg szeretném ismerni, hogy tudjam, kiért is vagyok annyira oda. Féltem is megnézni az üzenetet amit a managere írt.
,,Azt mondta, ő is szeretne veled beszélni. A számát nem szívesen adja meg senkinek, de betett a kedvencek közé és így jelzi ha írsz neki és így vissza tud írni."

Ebben a pillanatban lettem benne teljesen biztos, hogy álmodom. Belevertem a fejem az ajtóba, pofoztam magam, próbáltam visszatartani a levegőmet, de semmi. Úgy tűnik mégsem. Talán kamu az egész, valaki megakar szivatni, be van kamerázva a lakás és az egész reakciómat veszik. Emberek néznek a tv-ben és rajtam röhögnek, hogy hogyan lehet valaki ekkora seggarc. Ezek a gondolatok futottak át az agyamon. Nálunk délután 7óra fele járt az idő. Anya nem szereti ha éjszakába nyúlóan gépezek és még fürödnöm és vacsiznom is kell. Nem halogattam. Írtam neki. Ezt a szöveget már a klip forgatása előtt megírtam.
Kicsit mindennapi a szöveg, de így van és nem vagyok egy észlény, aki mindig tudja, mi a frappáns megoldás ilyen helyzetekben.

Üzenetek vele: Austin Mahone

Szia! Becca vagyok. A lány aki csinálta neked a videoklipet. Magyar vagyok, ahonnan származik a kolbász és a pálinka. Nem szeretnélek zavarni, csak tudni szeretném, hogy tetszett a videóm. Azért csináltam, mert szeretném tudni, milyen vagy igazából és nem a sztárt szeretném benned látni. Remélem adsz esélyt nekem erre. Írtam neked még egy dalt, de azt már élőben szeretném elénekelni. Te tanítottál arra, hogy soha ne adjam fel és én most ezt fogom tenni.- többszöri átnézés és 5perc vacilálás után  elküldtem.
---------------------------------------------------------------
Hello! Nagyon tetszett, mert még egy ilyet sem kaptam a rajongóimtól. Köszönöm, hogy ennyit fáradoztál vele. Nem zavarsz, de mostanában kevés időm van és nem biztos hogy azonnal visszatudok majd írni. Célra törő csajszi vagy:D  Beszélgessünk a többit meg majd meglátjuk.


NEKEM TE NEEEE! Nagy káromkodások közepette kiabált be anya a szobába, hogy menjek vacsorázni, majd mikor rávágtam, hogy nem tudok mert Austin Mahone-nal chatelek, kiröhögött az egész család. Ez nagyon jól esett tőlük és mikor megmutattam nekik mi a helyzet, azt mondták, kivételesen megehetem a gép előtt. Ohh mekkora szívesség, el sem tudom mondani mennyire hálás vagyok-.-
Az alap dolgokat kérdeztem Austintól, amiket bárki feltenne. Mi a kamu a sajtóban, mi az ami igaz?
Kavar-e mostanság valakivel és ez a várom az igaz szerelmet dolog csak reklámfogás-e? Erre a kérdésre nagyon sok mosolygós smilet küldött és azt írta, hogy gondoljak bele, mintha a haverja lennék. Nyilván van kiszemelje, de nem szerelmes és várja a nagy BUMM érzést amikor halálosan beleszeret valakibe. Végülis teljesen logikus. Sajnos le kellett feküdnöm. Elköszöntem tőle és még egyszer megköszöntem mindent.

2.RÉSZ: Próbálkozások

El nem tudom mondani milyen feldobott voltam akkor. Mindenki segített és én nem féltem többet kérni, mert mindenre szükség volt. Sokan osztották YT-n, FB-n és Twitteren is. A megtekintések száma folyamatosan nőtt, de engem nem ez érdekelt. Engem egyetlen egy megtekintés érdekelt és az Austiné volt. Kértünk segítséget összeköttetésektől. Két nagy embertől vártam üzenetet, akik biztosan eltudták volna hozzá juttatni, de semmi. Közben folyamatosan Tweeteltem Ausnak, a rokonainak és a barátainak. A gáz az, hogy mivel a bolygó másik felén vannak, amikor én alszom, ők akkor vannak fent. Többször elképzeltem már mi lenne ha esélyem lenne rá találkozni vele. Már nyár óta külön programmal tanulom az angolt, ami sokat segít, mert az angol tanárom nem képes rá. Ez a program a ,,Duolingo", amit mindenkinek ajánlok. Kezdett úgy tűnni, hogy hirtelen minden leállt. Ennyi volt. Mi megpróbáltuk. Szinte minden este feladtam, majd reggel valaki erőt adott és újra megpróbáltam mindent, de arra az estére, már tényleg elfogyott minden erőm. Még lefekvés előtt gyorsan utoljára kitweeteltem mindenki falára a videót nagybetűkkel, majd úgy érezve, hogy itt a vége fuss el véle, elaludtam. Akkor este Austinnal álmodtam. Ott állt előttem és magyarul beszélgettünk és, bár álmomban is tudtam, hogy csak álmodom és ezért nem akartam felkelni, az ébresztőóra akkor is megszólalt.
Fura, de szeretek suliba járni, mert az évfolyam legjobb osztályát kaptuk meg és mindenki jófej. A jegyeim lehetnének jobbak, de egyenlőre beérem a 3,5-ös átlagommal, amit év végére igyekszem 4-esre feljavítani. Fizikából félévkor majdnem megbuktam, de már 3-as az átlagom és erre büszke vagyok. A matek viszont most betett. Még mindig nem értem, hogy lett 1-es a dolgozatom. Mindenhez írtam és nem is hülyeséget. Ilyenkor jön a ,,Már leszarom, ma minden szar" érzés, amikor az emberen már sírhatnék van. Főleg ha az álmainkról van szó, mert azokért bármit megtennénk és még az osztálytársak is nyaggatnak, hogy mi van velünk. Aranyosak, de ilyenkor inkább hagyjanak. Órákon általában, ha nem olyan tanárral vagyunk, aki észreveszi, akkor végig a suli wifin lógok. Sokszor hálát adtam már érte. Nem hiszek a Horoszkópokban, de a szórakozás kedvéért minden nap elején megnézem. Az elején még igazakat írt, de aztán egyre gyatrább lett és már alig olvastam. Azon a napon azt írta:

,,Nem tehetjük meg, hogy nem küzdünk azért, amit szeretnénk, mert ez nálunk létszükséglet a boldogsághoz!"

Hát ez most nagyon jól jött. Elkezdtem erősen káromkodni magamban és még jó, hogy éppen kicsöngettek, mert előtört belőlem a sírás és rohantam a sulimosdóba. Úgy tűnik barátnőm, Réka észrevette. Bekopogott és be is jött hozzám a fülkébe. Nem mondott semmit. Határozottan húzta elő zsebéből a telefont, majd az arcomba nyomta.

- Látod ezt? Én nem szeretem, de a te kedvedért letöltöttem, mert tudtam, hogy egyszer egy ilyen pillanatnál szükség lesz rá. Ő adjon erőt! Meg persze segítünk mi is.- mondta és a végén elmosolyodott.

A képernyőről ez a kép figyelt:

Hát mit mondjak, nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Azonnal abbahagytam a sírást, mert tudtam, hogy igaza van. Letöröltem a könnyeimet, majd rendbe szedtem magam a tükörnél és elindultunk vissza a terembe. Szeretem ezeket a pozitív energiákat. Azonban van számomra egy nagy negatív energia, ami hogyha felém jön a folyosón, olyan mintha egy kést állítanának a gyomromba. Ez az energia a végzős srác, aki számomra olyan, mintha Austin Mahone járkálna a gimnázium folyosóin. Gondoljatok bele. Sosem értettem, hogyan lehet valakit ennyire szeretni. Ez mind a kettőjükre igaz. Talán pont azért, mert nem ismerem őket, ha ismerném már nem lennének annyira elérhetetlenek. Na mindegy, mert ez a negatív energia két hónap múlva elballag. Nem tudom, hogy jobb lesz nekem vagy fájni fog, hogy nem látom többet, de legalább valami változik, mert az életem mostanában egyre unalmasabb.

1.RÉSZ: Minden sínen

2013 tavaszán ismertem meg Austin Mahone-t és akkor még csak egy Justin utánzatként tekintettem rá, aki, hogyha Justin lelépne a trónról, rámarna az örökségére. Azért utána néztem ki is ő. Láttam a cover videóit a yt-on és beláttam, hogy tehetséges. Megnéztem a funny moments-eket és gondoltam - Basszus ez még jófej is:s - de nem különösebben foglalkoztatott. Lassan belemerültünk a forró nyárba és egyre többet láttam a tv-ben és a neten is és a ,,Say your just a friend" c. számával hívta fel nálam magára a figyelmet, ami a kedvencemmé vált. Hát megtörtént a csoda. Azon a nyáron lettem halálosan szerelmes Austin Mahone-ba.
A posztere ott lógott az ágyam felett, ami mindenhez remény és hitet adott és a barátaimnak is sokat beszéltem róla, ami őket szerintem már teljesen kikészítette, de hát így szeretnek:P Nekem mindig is nagy álmaim voltak, olyan ötleteim, amik talán senki másnak nem jutnának az eszébe és ha mégis inkább nem foglalkoznának vele. Elkezdtem gondolkodni, mi lehet az, amivel egy rajongó a több millió közül felhívhatná magára a figyelmet. Gondoltam már arra, hogy feladom magam postán, csak annyi a bökkenő, hogy embercsempészetnek számít és lecsuknak érte. Kilőve. Semmi jó nem jutott az eszembe. Szoktam dalokat írni és akkor elkapott az ihlet és kreáltam egyet Austinról. Elkezdtem énekelgetni. Később már az egész család azt dúdolta. Ezek szerint fülbemászó. Akkor jutott eszembe, hogy már csak a szórakozás kedvéért is, csinálok neki egy videoklipet. Elképzeltem, milyen jó nyári klip lesz és nagyon jól hangzott az egész. A hiba csak abban volt, hogy zenei alapot kellett volna a dalom alá csinálni és az úgy szokás, hogy először az alap van meg és arra énekelünk rá. Fordítva kicsit nehéz, mert nem úgy jönnek ki az ütemek. Bármilyen programot szedtem le, semmivel sem sikerült. Elküldtem dj-nek, de az ütemek miatt ő sem tudta megcsinálni és a minőség is rossz volt mert nem stúdióban vettem fel. Mondhatni feladtam és a dal ott várt a fiókban egészen Novemberig. Közben Austin iránt érzett halálos szerelmem is enyhült, mert a gimiben megtetszett egy végzős fiú, aki mellesleg igen csak hasonlít rá, hát nem is értem a választásomat.:D A legjobb barátnőm kérdezte meg, mi is van azzal a nyári ötlettel. Mondtam neki, hogy semmi nem tudtam megcsinálni, ő pedig azt felelte próbálkozzak és ne adjam fel, mert az a dal jó. Újból ráálltam a témára. Anyukám szinte az összes hangszeren hallásból játszik, ami azt jelenti, bármit hall, elsőre lejátssza. Van egy szintetizátorunk és azzal király zenéket lehet komponálni és gondoltam megkérem, hogy segítsen. Bele is kezdtünk. Az idő múlt, már Decemberben jártunk és foglalkoztunk a dologgal de nehézkesen ment. A hónap végén, találtam egy programot a neten ,,Magix Music Maker" néven. Le is töltöttem és tetszett amit láttam, hallottam. Király alapok és kezelhető volt az egész. Össze is raktam, de az eredeti dalt át kellett írni kicsit. Nem lett nagy szám, de egy magamfajta hétköznapi lánynak bőven elég. A stúdiókkal csak az a probléma, hogy méregdrágák és, hogyha egy belvárosi luxus stúdióba mentem volna, ott hagyhattam volna 60ezer forintot is. Az egyik rapper ismerősöm ajánlott nekem egy ,,házi stúdiót", ami 3000ft/dal. Gondoltam, a havi kajapénzemből megoldom és le is foglaltam Január elejére. Minden sínen volt és már nagyon vártam, hogy elkezdhessük a videoklipet. Ahhoz is találtam számunkra megfelelő helyet és oda már csak Február elején volt időnk elmenni. Néhány rajongó segített és eljöttek velünk. Nagyon szépen összehoztuk és megvoltam elégedve mindennel. Néztem a klipet a laptopomon, már közel 1000 megtekintéssel és nem akartam elhinni, hogy ezt már egyszer feladtam. Nagyon hálás voltam érte mindenkinek. Jó érzés volt, hogy megtudtam csinálni és, hogy már a nehezén túl voltunk. A következő lépés: Hogyan juttatjuk el Austinnak?:s