Életem első Austin mahone koncertje

,,Amikor egy álmunk valóra válik, üresnek kezdjük érezni magunkat, mert eltűnik valami az életünkből, amiért továbbra is küzdhetünk.

Szép napos idő volt aznap Berlinben. Én már 8 órakor felkeltem, Fruzsi pedig az igazak álmát aludta egészen 11-ig. Már délre ki szerettünk volna menni a koncerthelyre, de úgy gondoltuk felesleges lenne 7 órát ott ácsorogni és mivel a szállásunk csak negyed órára volt a C-CLUB-tól, ezért úgy döntöttünk du. 3-kor indulunk. Előszedtük a ruháinkat, hogy eldöntsük miben legyünk az esemény alatt. Fruzsi egy elegáns és szép, fekete, pánt nélküli ruhát választott, aminek a melle alatt egy csíkban ezüst kövek sorakoztak. Én egy rám simuló farmert vettem fel, magas talpú szandállal.(aminek a talpa odafelé úton levált xd) Hozzá egy átlátszó, babarózsaszín inget viseltem és egy fehér toppot vettem alá. Mind a ketten kiengedtük hajainkat és el is indultunk. Pár méter választott már csak el a Clubtól, amikor nem tudtuk eldönteni melyik utcában lehet, de egy kis segítséggel oda találtunk. A tömeget már messziről is kilehetett szúrni. Egy sor is kialakult, amibe beálltunk, de később kiderült az csak a VIP-eseké, mert ők mehettek be először. Sokan leültek és zenét hallgattak beszélgettek. Az emberek a kezükre írták, vagy a pólójukon viselték Austint. Egyszer hallottunk bentről egy kisebb sikítást, ami azt jelentette számunkra, hogy Austin már az épületben tartózkodunk. Néha a tömeg egy része a nevét kezdte kiabálni, de a biztonsági őrök elcsitították őket. Mindenki várta már, hogy mikor kezdik el beszedni a jegyeket. Megpróbáltunk előrefurakodni amennyire lehetett, de amikor ez du. 6-kor megtörtént, az emberek szinte egymás lábán álltak és mozdulni sem lehetett. Fruzsival elég szomjasak voltunk és elhatároztuk, hogy bemegyünk inni a mosdóba ha bejutottunk. Elég hamar odaértünk a nagydarab emberhez, odanyújtottuk a jegyeinket, majd először németül, utána pedig angolul közölte, hogy nem kellett volna levágnunk a jegyet a papírról, mert a papíron volt egy kód, ami alapján beengednek minket. Bemehettünk, de félreállítottak és várnunk kellett. Néztük, ahogy a sok-sok ember egyre fogy és egyre többen kezdenek sikítozni, hogy végre bent vannak. Egy ablakhoz irányítottak bennünket, ahol egy férfi a laptopján kezdte keresni a jegyeinket a vonalkód alapján. Az idő tellett, a tömeg fogyott, a gyomrunk görcsben állt és fogtuk a fejünket. A férfi még mindig nem talált meg minket. Felírta a vonalkódunkat egy lapra, áthúzta a jegyeinket, majd anélkül, hogy megtalált volna, beengedett, csak látványosan kellett szenvedni. Rögtön előkaptuk a kameránkat, hogy felvegyük videonaplónk következő részét, amit majd megmutatunk nektek is. A küzdőtér felénél egy két fokú lépcső vezetett közelebb a színpadhoz. A legtöbben megálltak ott, mert úgy gondolták, ott nem tudnak közvetlen eléjük állni, de így mögöttük keletkezett tömeg, mi pedig közelebb mehettünk a színpadhoz. A második sor előtt álltunk meg. Egy DJ nyomatta nekünk a zenét a koncert kezdetéig és a végén egy gyors kép után a tömeggel, le is lépett. A tömeg Austin nevét kezdte kiabálni. Beindult a füstgép, a reflektorok különböző színekben pompáztak. A tömeg őrjöngött és ahányszor megjelent egy táncos sikítani kezdett. Hirtelen elindult a zene, a telefonok a magasba emelkedtek, amitől még a 2.sorban is kevesebbet lehetett látni, mint azelőtt, ezért lábujjhegyre álltam a magastalpúmban. Hirtelen fülsüketítő sikoltozás keletkezett és Austin Mahone befutott a színpadra. Az érzés hirtelen feldolgozhatatlan. Igazából semmi meglepő. Ugyan az az Isteni látvány, mint a monitor elől, de az, hogy ott van és te is ott vagy, ott áll tőled 3 méterre hihetetlen. Akarva akaratlan könnyezni kezdtem és a mellettem álló anyuka megsimogatta a vállamat jelezve, hogy aranyos vagyok és, hogy együtt érez. Austin énekelni kezdett. Ugyan olyan csodás hangja volt, mint a felvételeken. Én is énekelni kezdtem és a kezeimet a magasba emeltem. Az anyuka lájk jelet mutatott felém két kezével jelezve, hogy zsír a buli. Egyre beljebb férkőztem a tömegben. Austin néha közelebb jött hozzánk. A reflektorok tökéletesen megvilágították zöldes-kék szemeit, amelyek a rajongók lelkéig hatoltak. Nem beszélve az időnkénti póló felhúzásáról, amit ismét fülsüketítő sikoltozás követett. Többször is elmondta milyen csodásak vagyunk és, hogy imádja Berlint. Kb. 10 számot játszott, nem mindegyik a sajátja volt és nem játszotta a teljes új albumát. Az egyik számnál Robert is feltűnt, aki rappelt. Az U következett. Mindenki kíváncsian várta a lányt, aki pillanatokon belül meg is jelent a színpadon. Szép volt, enyhén húzott szemű, mellesleg ismerőse volt a biztonsági őr, de ettől függetlenül szerintem ő sem fogta fel milyen szerencsés. Mikor lejött a színpadról mellettünk állt meg. Az ismerősei rögtön ölelgetni kezdték és elhangzott pár ,,Oh my Gosh”, majd figyelték tovább a koncertet. Persze néha úgy éreztem, mintha Austin rám nézett volna, de nyilván a körülöttem állók ugyan így éreztek. A koncertnek röpke 2 óra alatt vége lett, visszatapsolás sem volt. A tömeg oszlani kezdett és elhagytuk a koncerthelyiséget. Leültünk nem messze tőle, egy kerítés elé, ami még a Club udvarához tartozott. Hirtelen újbóli sikítozást hallottunk és egy nagy, fekete autót láttunk kikanyarodni a Club másik oldala felől, ami felénk tartott. A Club előtt még nagy volt a tömeg, ahol mi álltunk ott nem. Kiszaladtunk az út szélére és végignéztük, ahogy Austin Mahone elhagyja a területet. Fájt. Fájt látni, hogy ennyi volt, hogy vége és, hogy az amire egy hónapja készülök és az álmom volt, amiért annyit küzdöttem, röpke 2 óra alatt elillant. Csodás volt. Lenyűgöző és elképesztő. Nem tudtam betelni vele, így elhatároztam, hogy nem ez volt az első és egyben utolsó Austin Mahone koncertem. Lassan betöltöm a 16-ot, dolgozni kezdek és a megkeresett pénzből kiszemelem az újbóli országunkhoz legközelebbi koncerthelyet, majd 18 évemet betöltve, leérettségizek és halasztok egy évet és irány Miami. Ezek tervek, de egyet tudok, látjuk még egymást Austin Mahone.

Ezeket a videokat nem mi készítettük, mi a szélén álltunk. Amikor ebben kimegy oldalra és kinyújtja a kezét, meg tudtam volna fogni:D

Beautiful Soul:

 Secret(felemeli a pólóját):

Rengeteg videót készítettünk. Videónaplót is csináltunk, amit majd az AMH mutat be nektek következőhéten.