23.RÉSZ: Csodás nap

Az újságos incidens óta, 2napja azon gondolkodom, hogy mit teszek majd, hogy elsimítsuk az ügyet. Austin az új számán dolgozik. Mondtam, hogy az enyémmel ne törődjön, mert az ő karrierje fontosabb, de csak azért is dolgozik mellette az enyémen is. Drága. Mindenben segítek neki, amiben csak tudok. Michele megtanított amerikai palacsintát sütni. Megígérte, hogy megtanít a saját húsos specialitására is. Már nagyon várom. Nagyon jó forgolódni vele a konyhában. Zenét hallgatunk, énekelgetünk és vicceket mesélünk egymásnak. Közben jól odafigyelünk és mindig gyorsan elmegy az idő. Van, hogy Alex is átjön és ő szórakoztat, így sosem unatkozom, ha Austin nincs otthon. Elkezdtem edzeni. Megfertőzött egy tv műsor az egészséges életmódról. Austin megígérte, hogy majd elmegyünk együtt kondizni. A taxiban ültem. Éppen a stúdióhoz tartottam, hogy találkozzak Elyarrel. Izgultam, ami fura volt, mert még soha nem izgultam találka előtt. Biztosan azért, mert feladatom volt vele. Kavargott bennem enyhe bűntudat is, mert tudtam, hogy tetszem Elyarnek és nem szeretek játszadozni az emberek lelkével. Hamarosan a helyszínre értünk. Megálltam a stúdió előtt. Még nem volt ott senki, de pillanatokon belül kinyílt az ajtó és egy kéz fogta meg a vállamat. Öleléssel köszöntünk, hiszen Amerikában csak így köszönnek. Nálunk nincsen puszi. Ez már előny volt a számomra.
- Bonjour hercegnő. Mióta vársz itt? - kérdezte mosolyogva.
- Az imént szálltam ki a taxiból - nevettem vissza rá - merre megyünk?
- Amerre szeretnél. Szereted a tejes dolgokat? - érdeklődött
- Úgy látom van ötleted. Igen a kedvenceim.
- Akkor gyere! Meghívlak egy shake-re. - indultunk el - Pár utcányira van innen a Milkyway, ami a kedvenc tejivós boltom. Sokat járok arra.
- Szóval minden lányt oda viszel. - kötöttem belé, felhúzva a szemöldökömet.
- Hát anyával is szoktam menni, ha ő számít minden lánynak, akkor igen. - vágta ki magát.
Tényleg nem sétáltunk sokat. Útközben csipkelődtünk, de mindkettőnknek sikerült lecsapni egymás poénjait. Sokat nevettem rajta. Folyton hülye fejeket vágott. Amikor a bárba értünk elcsodálkoztam. Lenyűgöző hely volt, mintha álmaimban jártam volna, ahol minden tejből és süteményből van és cukorból. Nagy álmélkodásomban majdnem nekimentem egy oszlopnak, de Elyarnek sikerült időben elrántania.
- Béna. - mosolygott - Ülj le!
Egy kisebb kétszemélyes asztalhoz értünk és letelepedtünk.
- Nagyon szép ez a hely. Ilyet még csak a filmekben láttam. - csodáltam.
- Majd itt forgatjuk a közös klipünket. - jelentette ki - Válaszd ki mit rendelsz!
- Ja, hogy te már ilyeneket tudsz? Ne bízd el magad. - húztam az agyát.
Megfogtam az étlapot. Igen széles volt a választék. Olyan italok is voltak, amikről még életemben nem hallottam. Nem volt könnyű választanom.
- Na? - kérdezte Elyar öt perc elteltével.
- Hát ez nem olyan egyszerű. - sóhajtottam.
- Várj, segítek. - húzta közelebb a széket - Én a helyedben mézes, vaníliás shake-el kezdenék, mert azt itt Istenien készítik.
- Megfogadom a tanácsodat. - nevettem.
Olyan viccesen artikulált és furán ejtette az s betűt. Megkértem, hogy hadd rendeljek én, mert ebben a bárban még az is öröm volt. Gyors volt a kiszolgálás. Gyönyörű üveg kelyhekbe kaptuk a shake-et. Amikor visszaértem láttam, hogy a telefonom az asztalon maradt. Rögtön érte is nyúltam. A képernyőn Elyar Selfie-jei fogadtak. Idióta és egyben aranyos pofával pózolt a shake-el. Nem csalódtam. Tökéletesen finom volt. Éreztem, hogy majd Austint is el kell hoznom arra a helyre. Ahogy szürcsölgettük az italunkat vakuvillanást láttam.
- Basszus! - szólaltam meg reflexből, hiszen Austinnal sosem látnának meg és elfelejtettem, hogy ez most pont jó.
- Nyugi! Engem nem zavarnak a lesifotósok. Mindig kíváncsian várom milyen történetet kreálnak az adott helyzetben, mert amit ők csinálnak az már művészet. Néha még produkálom is magam, hogy könnyebb legyen nekik. - magyarázott.
Örültem, hogy így gondolja. Nem sokan vannak így vele. Gyorsan elbeszélgettük az időt és az italunk is gyorsan elfogyott. Egyiknek sem örültem igazán. Elindultunk vissza a stúdióhoz. Kipróbáltuk mennyi ideig tudunk egyszerre lépni. Majdnem egész úton sikerült. Csupa idétlen dolog volt, de mégis szórakoztató. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom érezni magam. Amikor visszaértünk a szégyenlősségről esett szó, hogy ő mennyire nem az. Kért tőlem egy pillanatot és bement a stúdióba. Pár másodpercen belül egy gitárral tért vissza és elkezdett játszani az utcán. Nagy szerencsémre én kérhettem számot és Ariana Grande-től a Baby I című számot kértem. Egy idő után abba hagyta a gitározást és csak énekelt, majd megfogta a kezemet és megtáncoltatott. Ott táncoltunk a járókelők között és eszméletlen volt. Az egyik pörgetésnél Austint találtam magam előtt. Rögtön abba hagytuk a táncot. Kétségbe esett arca volt. Én csak ránéztem és ránevettem. Nem érdekelt semmi. Örültem, hogy van és mivel jó kedvem volt jól megöleltem.
- Elyar, Austin a legjobb barátom, akiről az elején beszéltem. Köszönöm a csodás napot. Biztos vagyok benne, hogy megismételjük. - nyomtam egy puszit az arcára.
- Szerencsés fickó vagy Mahone. - vágta rá félmosollyal, majd elköszönt és elment.
Austin nem mondott erre semmit csak bólogatott és szemmel kísérte, ahogy elmegy. Szinte már zöld volt a féltékenységtől, hát próbáltam kicsit megnyugtatni.
- Láttad a Twillight-ot. Olyan vagy számomra, mint a drog, a saját ínyem szerint kevert heroin. - súgtam a fülébe és nyomtam a szájár egy puszit. Persze először körbenéztem, hogy vannak-e fotósok. Olyan aranyos volt nagy féltékenységében. Gondoltam majd a nap hátralévő részében bebizonyítom neki, mennyire szeretem.