25.RÉSZ: Rossz Becca!

Amikor reggel felébredtem, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Fura volt idegen házban lefeküdni, de ennek ellenére jól aludtam, mégis azt kívánom bárcsak rosszul aludtam volna, mert attól, amit álmodtam, még rosszabb kedvel ébredtem fel. Nem meglepő, hogy a főszereplő benne Austin volt. Minden olyan volt, mint régen. Ettől féltem. Az érzés, amikor az ember fél elaludni, mert tudja mit fog álmodni felbecsülhetetlen. Tegnap amint Elyar idehozott, lefeküdtem aludni. Nagyon aranyos ház volt, még nem volt belakva, mert Elyar angliai és csak pár hétig volt itt Miamiban. Mondhatni akkora volt az egész lakás, mint egy hotel lakosztálya. Két nagy szoba volt benne, egy világos konyha és egy varázslatos fürdő, amire nagy kényszert éreztem, hogy kipróbáljam, ezért amint felkeltem odamentem a bőröndömhöz, amire rohadt nehéz volt ránézni és megpróbáltam sírás nélkül kicipzárazni. Megfogtam, ami fölül volt, mert nem igazán érdekelt mit veszek fel. Végül mégis előkotortam a melegítőmet, mert aznap nem szándékoztam kimenni a lakásból. Óvatosan nyitottam ki az ajtót megnézni, hogy arra van-e Elyar, mert nem volt kedvem megszólalni sem. Nem láttam. Elindultam és besiettem a fürdőszobába. Akkor értettem meg, miért nem volt sehol. Éppen ő foglalta el a helyiséget és hangos éneklés hallatszódott ki onnan.Nem hittem, hogy aznap fogok mosolyogni, de megtettem. Cher Lloyd Want U Back című dalát énekelte és egy kis idő után beszálltam. Hirtelen nagy koppanást hallottam, mintha elesett volna a kádban.
- Minden rendben? - kérdeztem ijedten.
- Persze, de a lila foltot a fenekemen majd te ápolod, mert miattad van. - nevetett.
Bementem a konyhába. Gondoltam amíg bent van megreggelizek, de időm sem volt rá, mert hamar kiért. Egy törölköző volt körbecsavarva  a fehér bőrén.
- Te nem szoktál napozni? - húztam fel a szemöldököm.
- De igen, csak az rám nem úgy hat, mint rád, mert én könnyen leégek. - magyarázta.
- Áhh és akkor azért sem gyursz, mert az izmaidra máshogy hat, mint az enyémre. - kötekedtem jóindulatból.
Nem válaszolt csak csúnyán nézett rám. Kinyitotta a hűtőt és adogatta, amit az asztalra kellett raknom.
- Legyek a buzi barátod? - kérdezte a hűtőből.
- Tessék? - nevettem el magam.
- Tudom, hogy a lányok, amikor rossz kedvük van vagy szomorúak, egy olyan pasira vágynak, akivel megnézhetik a szerelmes filmeket vagy kibeszélhetik a csajos témákat. Ezt a szerepet ma szívesen elvállalom a kedvedért, de a kettőnk titka maradjon és csak neked csak most. - ajánlotta fel.
- Lenyűgöztél. - csodálkoztam - Megfürdök, közben te megcsinálod a reggelit és utána megnézzük a ,,Levelek Júliának" című filmet.
Kiadtam neki a feladatot, de direkt parancsolgattam. Nyilván nem gondoltam komolyan. Jó meleg fürdővizet engedtem. A kád szélét teleraktam mécsesekkel és relax zene szólt a telefonomból. Felfrissültem és egy kicsit meg is nyugodtam. Beláttam, hogy hibáztam és már nem érdekes ezen gyötörnöm magam, mert nem tudom visszacsinálni. Inkább próbáljam meg visszaszerezni Aus bizalmát és mindent hozzak rendbe. Tisztán láttam. Magabiztos voltam és mind ezt egy fürdő okozta. Varázslatos. Amint kiléptem a mosdóból és megláttam a nappaliban a tv előtt lévő kis asztalt elámultam. Volt rajta fagyi, csoki, popcorn, chips és még zsepi is.
- Elyar én nem komolyan mondtam. - néztem rá ájultan.
- Nem baj rádfér. Gyere! - szólt a kanapéról.
Nem kellett kétszer mondania. A kanapé nagyon jó süppedős volt és tökéletes távolságra volt tőle a nagy kijelzős LCD tv. Be sötétítettünk, betettük a filmet és enni kezdtünk.
- Ti lányok, hogy tudjátok ezt a sok szart megenni? - húzta a száját a második doboz fagyinál. Megfogtam a kanalát és elkezdtem tömni belé, aztán magamba.
- Agyfagyás! - kiabáltuk egyszerre.
Már a film fele lement és Elyarnek még fogalma sem volt mi történik, én pedig már láttam. Egyszerűen nem bírtuk ki, hogy ne dumáljunk bele. Érdekesebb volt kifigurázni a szereplőket, mint sírva végignézni és nem is volt kedvem sírni. A telefonomhoz gyúltam abban a fél órában körülbelül harmadjára.
- Austin hívását várod? - kérdezte szomorúan. Bólogattam. - És te hívtad már?
- Egy jó párszor.
- És?
- Kicsöng....Kicsöng.....Kicsöng. - sóhajtottam.
- Ez olyan, mintha egy kínai nevet hajtogattál volna. - próbálta viccesebbé tenni a helyzetet és sikerült is neki, mert elkezdtünk szakadni a röhögéstől. A kanapéról a padlóra gurultunk és rácsaptam egyet a hasára. Nagy harcok következtek. A nappali hirtelen csatatérré vált. Ha valaki kívülről látott volna minket, azt mondta volna testvérek vagyunk, akik sok év után újra kiélhetik egymáson gyerekkorukat. Annyira jó volt, hogy esélyt sem adott rá, hogy szar kedvem legyen és, hogy rosszon kezdjek el agyalni. Bírtam a fejét.
- Más milyet is játszhatunk? - kérdezte sumák mosollyal.
- Mire gondolsz? - vontam kérdőre, ő pedig perverzül nézett rám - Neeem, nem, olyat nem játszunk. Keresd meg az ikertestvéremet. Itt van valahol. - húztam az agyát.
Egy pillanatra felállt, hogy levegyen valamit az asztalról, de visszahúztam. Esélye sem volt, elesett.
- Hát jó. Megjegyeztem. Nálam nem alszol többet és nem állok veled szóba. - panaszkodott.
- Úgyse bírod ki. - nevettem rajta.
- Mibe fogadunk? - vágott huncut vigyort.
Akkor jött egy érzés. Egy érzés, ami érthetetlen. A mai napig nem tudnám senkinek megmagyarázni, ha rákérdezne, de nem bírtam volna ki. Amikor az életed értelmét elveszted, azt akiért bármit megtennél és így a világod összeomlik. A sötétségben ott van veled valaki, aki tűz a számodra. Ő ment meg és ezért az, hogy akkor ő ott volt velem és érdekelte, hogy vagyok és minden rendbe jön-e, nagyon sokat jelentett.
- Akkor csinálok olyat, amihez nem kell beszélned. - vágtam én is huncut vigyort, majd ott lent a szőnyegen feküdve felé hajoltam és megcsókoltam.
- Ezt miért kaptam? - csodálkozott.
- Köszönöm, hogy segítesz. - néztem a szemébe.
- Ha ezt kapom cserébe, annyit segítek neked, amennyit akarod, meg amúgy is.
Folytattuk, ahol abbahagytuk. A hajam cirógatta az arcát. A kezével az arcomhoz ért, megsimogatta és a fülem mögé tűrte a rakoncátlan tincseket. A másik kezével a derekamat fogta. A szíveink hevesen vertek és mind a ketten mosolyogtunk miközben egymás ajkát csókoltuk.
- Elyar! Ezek csak baráti csókok. - figyelmeztettem.
- Természetesen. - vágta rá.
Egy ideig még folytattuk. Kicsit bűntudatom volt, de nem azért csináltam, mert nem szerettem Austint, hanem, hogy addig se gondoljak rá, mert éreztem, ha akkor nem teszem meg beleőrülök.  Szükségem volt szenvedélyre és Elyar tökéletes alany volt hozzá. Észbontó pasi volt és semmi többet nem akartam ártatlan csókoknál. Szégyeltem magam, de nem bántam meg. Akkor fejeztük be hirtelen, amikor megcsörrent a telefonom. SMS-em jött!!