2014. április 18., péntek

22.RÉSZ: Újra rendben....elhittük

A kocsiban ültünk. Austin most gyorsabban vezetett. Alex rá is szólt, de nem direkt csinálta. Valami fontosat kellett megbeszélnünk a managerével, állítólag kettőnkről. Végre rendbe jött minden. Annyira aranyos volt. Megkönnyebbültem és már nem volt min idegeskednem. Már a kíváncsiság hajtott mindannyiunkat. Mi lehet ilyen fontos? Elég gyorsan Austinék házához értünk. Rocco már bent várt minket a kanapén. Köszöntünk és kíváncsi szemekkel ültünk be elé. Nem szólt semmit. Egy újságot dobott elénk az asztalra az öléből. Mind a hárman rákaptunk. ,,Austin Mahone új mentoráltja" . Ez állt a címlapon. Nagyon úgy tűnt, hogy valami kiszivárgott a próbáról. Elég gyors a sajtó ha nagy durranásról van szó.
- Ami a címlapon van még nem is olyan nagy dolog. Szerintem olvassátok el a teljes cikket. - mondta Rocco, majd kinyitotta a megfelelő oldalon.
- ,, Austin Mahone egy sztárpalántát dédelget kezei között, akivel már egy közös új dalon is dolgoznak. A lány még sehol nem tűnt fel korábban, így lehet, hogy valami erősebb, közös szál köti őket össze. A próbán készült pár kép is, ami megerősíti azt, hogy talán több van köztük, mint munkaviszony." - olvastam fel. Az újságban csak pár ölelkezős kép volt. Semmi több. Azonban ez a rajongóknak és a sajtónak bőven elég.
- Várható volt. - vágta rá Austin - Végül is nem vigyáztunk annyira.
- De pont ezt akartuk megakadályozni. - mondta Rocco és látszott rajta, hogy erősen gondolkozik.
- Becca, ezután keményen támadni fognak. Már téged is fotóznak majd az utcán és interjúkat kérnek majd. - figyelmeztetett Alex.
Gondolkozni kezdtem én is. Ölelkezős kép. Be kéne bizonyítanom, hogy nem csak Austinnal vagyok ilyen jóban és ez nem jelent semmit. Sajnos egy kicsit hangosan gondolkodtam.
- Kavarnod kéne mással is, hogy leterelődjön kettőtökről a téma. - vágott bele a gondolatmenetembe Rocco.
Csönd lett és mindenki agyalt. Austin hirtelen rám nézett.
- Az eszedbe se jusson. - emeltem fel a hangom - Csak a sajtó kedvéért nem fogok kavarni senkivel. Főleg nem olyannal, aki komolyan veszi és megbánthatom vele.
- Most kiről van szó? - kérdezte kíváncsian Rocco.
- Elyar Fox. - mondta egyszerre Alex és Austin.
- Kicsim kérlek. Nem vágod át, csak barátkoztok. Olyan helyzeteket csinálsz, ami előny a fotósoknak. Kettőnkért. Semmi komoly nem kell. - nézett rám Aus kiskutya szemeivel.
Nem tudtam neki ellenállni.Végül is meg kellett tennem. Nem is nehéz feladat, ha már ezzel segíthetek. Fogtam a telefonomat és kimentem a fürdőszobába. Kicsit összeszedtem magam, ha már ott jártam, majd tárcsázni kezdem Elyar számát. Kicsöngött. Nem vette fel. Elindultam kifelé, amikor megcsörrent a telefonom. Visszahívott.
- Szia. Becca vagyok a stúdióból. - szóltam bele.
- Igen tudom, csak épp próbálunk és kijöttem, mert elég nagy a hangzavar. Mi a helyzet?
- Hát tudod mennyire tetszett nekem az ötleted, hogy csináljunk közös számot és gondoltam már mostanság elkezdhetnénk és a dalt is közösen írhatnánk meg. Mit szólsz? - mosolyogtam a telefonba.
- Ez remek ötlet. Mikor gondoltad?
- Én bármikor ráérek. Az a kérdés, te mikor érsz rá?
- Holnap után jó? Délben, itt a stúdió előtt?
- Tökéletes. Akkor megbeszéltük. Szió.
- Puszi.
Leraktam. Majd meg kell kérdeznem tőle, hogy tud mindig ilyen közvetlen lenni. Benivel jó haverok lennének. Bár még nem ismerem annyira a srácot, de érzem. Benivel és anyáékkal azóta is minden nap beszélek. Mindenről beszámolok nekik. Fura kimondtani, hogy téli szünetben megyek haza, mert Miamiban mindig nyár van, de addig már csak két hét van és nagyon hiányoznak. Régen láttam őket. Fura lesz. Teljesen más világ, mint ez. Austin soha nem volt féltékeny Benire. Nagyon jól tudta, hogy mi volt köztünk és, hogy Beni mindig a legjobb barátom, szinte már a tesóm marad. Elvileg annyira hiányzom neki, hogy hozzánk költözött. Mindig is olyan volt, mintha a család tagja lett volna, de ezt akkor is nehéz elképzelni. Roccoék még kint beszélgettek. Én kimentem Michelehez a konyhába elmondani neki, hogy mi a helyzet és min megy már megint a vita. Úgy éreztem egyre több tanácsot kell majd kérnem tőle, mert nem könnyű úgy muszájból közeledni valakihez, de Austinért, kettőnkért bármit megtettem volna és ez nem volt nagy áldozat. Csak Elyar olyan kedves volt és nem akartam megbántani vagy fájdalmat okozni neki. Kíváncsi voltam, mi lesz az egészből.

1 megjegyzés: