2014. február 10., hétfő

4.RÉSZ: Éjszakai beszélgetések

Sok idő eltelt az idő melegszik, a fák virágzanak és szerencsére most húsvétkor nem esett a hó. Miután először beszéltem Austinnal volt, hogy éjszakákon át beszélgettünk, röhögtünk. Ezt a Google fordítónak is megszeretném köszönni, bár nem volt tökéletes a szöveg, de a lényeg, hogy megértette. Sokat nevetett azon, hogy milyen hülyeségeket írok, mert tudta, hogy mit akartam valójában. Egy idő után már tényleg nem éreztem úgy, hogy zavarom. Meg is ígérte, hogy majd webcamerázunk. Nemrég nem írtam neki, mert nem tudtam hirtelen mit. Ő sem írt és azóta nem beszéltünk. Ez kb. 4-5napja lehetett. Gondoltam őszinte leszek és annyit írok neki, hogy hiányzik a hülye feje. Meg is tettem, mire ő azt írta, hogy már azt hitte mivel jobban megismertem, így már nem is vagyok rá kíváncsi - Stupid boy-.- <3 - írtam neki. Hihetetlen, hogy nekem teljesen természetes volt, hogy ilyeneket írok neki, persze néha fura és szívecskét nagyon ritkán írtunk mert egyáltalán nem olyan volt a kapcsolatunk. Inkább olyan sajnálatból beszélgetek veled, de azért élveztem, mert őszintén írt, nem játszotta meg magát. Azt mondta aznap webcamerázhatnánk, mert visszamennek Texasba és akkor Alexal majd szórakoztatnak. Mivel elég gyatra vagyok angolból, hirtelen nem tudtam bele egyezzek-e, de gondoltam áthívom legjobb barátnőmet, mert neki már megvan a középfokú nyelvvizsgája és majd ő segít. Az időpont amit megbeszéltünk itt pont hajnal 2-re esett, de sebaj. Barátnőm itt aludt és már délután 5-kor lefeküdtünk, hogy akkor ne úgy nézzünk ki mint a vízi hullák. Egy óra sminkelés, ruhaválogatás, hajcsinálás és lelki felkészítés után készen álltam, bár csodálkozom, hogy nem ájultam el. A Skype csatlakozott és megjelentek a képernyőn. A barátnőm persze folyton azt mondogatta nekem, hogy ezt az egészet neki köszönhetem, mert ha ő akkor nem mondja, hogy ne adjam fel, most nem ülünk itt, én pedig erre mindig helyeslően bólogatok. Legalább ennyi öröme legyen az életben. Amint ők is megláttak minket a monitoron, szerintem ferrari vörös lettem és alig mertem megszólalni, pedig elhatároztam, hogy laza leszek és közvetlen. Hát nem jött össze. A barátnőm kezdett el beszélni helyettem. Öt perc múlva sikerült magamhoz térnem és már én is beszéltem. Ők ott hülyültek. Austin szokás szerint térdig érő zokniban pózolt, direkt belecsámcsogtak nekünk a mikrofonba, mi pedig szakadtunk a röhögéstől. Mi is akartunk volna mutatni valami vicceset, olyan volt mint egy ,,Na ki a cikibb?" verseny és elkezdtünk táncolni Jason Derülo - Talk Dirty c. számára. Mi viccesre akartuk de szerintem nekik előbb volt izgató, mert perverz vigyorral a képükön néztek egymásra, majd elkezdték rázni a seggüket a kamerába. Nem lehetett megállni, ránk tört a röhögő görcs és elkövettük azt a hibát hogy túl hangosak lettünk és anya be is nyitott és figyelmeztetett, hogy vegyük lejjebb a hangerőt. Kicsit lenyugodtunk. Austinnak eszébe jutott, hogy még anno mondtam neki, hogy írtam neki még egy dalt és kérte, hogy énekeljem el, mert úgy is élőbe akartam. Őszintén megmondtam neki, hogy én azt nem így gondoltam, hanem face to face (szemtől szemben).
Alex: Még nem kapta meg? - nézett Ausra megdöbbent arccal.
Aus: Ezek szerint szar a Magyar posta.
Szerintem direkt fel akartak húzni, hogy egész éjszaka azon gondolkozzak ezt mire értették, mert még esélyünk sem volt rá megkérdezni mire is gondoltak, már köszöntek el és kapcsolták ki a kamerát. A barátnőm egész éjszaka azzal húzott, hogy mi lesz ebből. Én pedig mindenre azt válaszoltam, hogy semmi. Majd megkérdezte mi van az agyam helyén és erre is rávágtam. Végül nagy párnacsatában törtünk ki és a család szerintem nem tudott tőlünk aludni, de bevallom engem is furdal a kíváncsiság, hogy ezt mire is érthették.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése