Helyet kerestünk magunknak. Tommal, leültünk és arról kezdtünk beszélgetni, hogy jutottam el odáig, hogy azért tudja, hogy mi a szitu. Idő közben készítettem pár képet. A repülőtéren mindig nyüzsgés van, olyan izgalmas. Figyelem a sokféle embert, a sok nyelvet. Mindegyik más és ez számomra olyan lenyűgöző. Gyakoroltam egy kicsit az angolt is a ,,Duolingo"-n. Ha csönd lett, elkezdtem izgulni, mert egyedül maradtam a gondolataimmal. A tömegben egy srácot pillantottam meg. Háttal állt, így nem értem, hogyan vettem észre. Talán azért, mert jó feneke volt. Sokáig figyeltem. Vártam, hogy megforduljon, hátha helyes. Már majdnem láttam oldalról, amikor beállt közénk valaki. A srác egy magas, határozott férfival beszélgetett. Szürke pulcsi volt rajta, a kapucni a fejére volt húzva. Csőnadrágot hordott és piros Supra cipőt. Már nagyon kíváncsi voltam arra, ki az a srác, aki elvonja Mahoneról a figyelmet. Kiállt közülünk az ember és pont megfordult, de nem láttam az arcát, mert lehajtotta a fejét és a kapucni beárnyékolta. Felém jött. Egyre közeledett és a kezével a kapucnijához nyúlt. Vedd már le, vedd már le! Ha Austin nem jön, én elmegyek ezzel a sráccal. - gondoltam hirtelen. Levette a kapucniját és elém lépett. Tomnak gyorsan elő kellett volna kapnia a fényképezőgépet és lefényképezni az arcom, de ehelyett inkább gyorsan felpattant és jelzett, hogy nekem is fel kéne állnom. Fel is pattantam és kinyögtem egy hellot. Lássatok csodát. Alias Austin Mahone állt előttem, a férfi, akivel beszélgetett, pedig valószínűleg a sofőrje lehetett. Elmosolyodott én pedig megrogytam.Olyan volt, mint amilyennek képzeltem. Kicsit pattanásos, sugárzó szemekkel és azok a szemek akaratom ellenére igéztek és azok a szemek miatt voltam ott. Bemutatkoztam a mellette álló férfinak is, majd útnak indultunk. A kocsiból csodáltam a pálmafákat, az embereket. Minden olyan volt mint a filmekben. Austin közben engem figyelt, ami kicsit aggasztó volt számomra, mert nem szeretem ha néznek, ilyenkor inkább eltakarnám az arcom. Mi ketten ültünk a hátsóülésen, Tom az anyósülésről bámészkodott. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi, pedig még csak az elején voltunk mindennek. Ezért jó ha tudsz valamilyen más nyelven is beszélni. Austinnal nem jöttek rögtön a témák, mert már szinte mindenről beszéltünk a neten és nem akartam rögtön feltenni azt a kérdést, hogy miért akarta, hogy eljöjjek, mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Végül a ,,Cool morning" videókat néztük meg, amiket ő is jókat nevetett, mert már nagyon régen látta. Mondtam milyen szexin áll rajta mindig a térdig érő zokni és megígérte, hogy a kedvemért ezen a héten csak úgy lesz rajta. Nevetésben törtünk ki, majd megkérdeztem csikis-e. Azt mondta nem, de én azért megpróbáltam. Hát hazudott. Persze ő is visszacsikizett, nekem meg úgy kellett visszatartanom, hogy ne pisiljek be. Ez az egész egy kicsit oldotta a hangulatot. Megérkeztünk és bevallom kicsit féltem találkozni Aus anyukájával, mert féltem, hogy nem tetszem neki. Kiszedtük a bőröndöket a csomagtartóból. Az enyémet Austin segített vinni, majd benyitottunk. Nagy meglepetésemre Alex nyitott ajtót és mosolygott rám, mint a vadalma. Nem soká Michele is az ajtóhoz sietett és üdvözölt minket. A szobáinkhoz vezetett és megkérdezte mit szeretnénk enni vacsorára. Én nem vagyok egy válogatós típus, főleg ha ott kell ennem, akkor minden finom. Austinnak ietnie kellett egy interjúra. Tom lefeküdt aludni, Michele pedig a konyhában tevékenykedett. Én Alexal kezdtem beszélgetni. Leültünk a nappaliban lévő díványra, amire pont rásütött a nap. Olyan du. 7 óra felé járhatott az idő és kissé bűntudatom támadt, hogy az osztálytársaim egész nap az iskolapadban szenvedtek én meg itt nyaralok.
- Örülök, hogy itt vagy, de hol van az az idióta a gép elől? Mi bohócot rendeltünk. - kérdezte Alex játékos tekintettel. Szerintem azt hitte vicces. Én fogtam egy díszpárnát és elkezdtem csapkodni vele, majd azt üvöltöttem - Itt vagyok! - majd szépen, nyugodtan visszatettem a helyére. Alex nevetett.
- Amíg Austin haza nem ér, el kell mondanom valamit - mondta komoly ábrázattal, én pedig egy kicsit elkezdtem félni - Volt, hogy én válaszoltam pár üzenetre, ha ő nem ért rá. Szóval ha idézel valamit belőlük és nem vágja miről beszélsz az ezért van. - Jó. Ez nem nagy dolog. Bár azért kicsit szarul esett. - Van még valami. Az én ötletem volt, hogy hívjunk meg ide. Ő még félt, hogy ki tudja mi lenne, de sikerült rávennem. Szerintem nagy buli lesz. - mosolyodott el. Bennem viszont összetört egy kép, amit alkottam erről az egész helyzetről. Kissé magamba zuhantam. Szerintem látszott, mert megkérdezte kérek-e kakaót, majd kiment a konyhába csinálni. Rohadtul fájt, hogy az amit Austinról gondoltam, az részben Alex és úgy kezdtem érezni, mintha zavarnék és Aus nem is akarna látni. A sírás folytogatott, talán azért is mert már nagyon fáradt voltam. Ledőltem a díványon és elég hamar el is aludtam. Arra keltem fel, hogy valaki alám nyúl és felemel. Résnyire kinyitottam a szemem. Alex volt az. Átvitt a szobámba, lefektetett az ágyra és betakart. Félálomban nem foglalkoztam vele, csak aludtam tovább, de így visszagondolva aranyos dolog volt tőle.
Gyorsan a koviiit :-)
VálaszTörlés