5.RÉSZ: Különös küldemény

Egy ideig kimaradtam az iskolából, mert mostanában sokat szédülök és emiatt már kórházban is voltam. Állítólag a stressz miatt van, ami teljesen érthető lenne a kialakult helyzetre. Nagyon unalmas volt otthon ezért gyorsan leugrottam a postáért. A postaládában csak egy értesítő volt, de az én nevem volt rajta, ami elég ritkán történik meg. Ebéd utánra egyeztettem időpontot egy médiaügynökséggel, gondoltam majd utána beugrok a postára. Össze is szedtem magam és elindultam a helyi plázába, ahol a megbeszélések folynak. Először is átbeszéltük, mit kell tennem ahhoz, hogy gyermek ifjúsági önkormányzat tagja legyek, majd áttértünk a zenei pályára. Nagyon segítőkészek. Azt mondták az a céljuk, hogy emberek álmait váltsák valóra és, hogy én erre megfelelő vagyok. Meg kell szerveznem a saját kis csapatomat akik segítenek nekem, ötletelnek. Akikkel írom a dalokat és néha együtt zenélünk, ilyenek. Nagyon izgatott vagyok ezzel kapcsolatban. Örülök, hogy egy keréken jár az agyunk. A megbeszélés után elmentem a postára, ami szerencsére pont útba esett és nem állt olyan hosszú sor, mint ahogy kiskoromból emlékeztem. Amikor sorra kerültem és odaadtam az értesítőt, csak egy levelet nyomtak a kezembe. Nem értettem, ezt miért személyesen kell átvennem, de biztosan azért, mert nagy piros betűkkel volt ráírva, hogy SPECIAL.
Otthon akartam kibontani, mert nem sűrűn jön levelem. Életem első névre szóló levele egy Selena Gomez aláírás volt, amit azért kaptam mert írtam neki egy emailt és csak a lakcímemet kellett megadnom és kaptam egy dedikált képet. Emlékszem mennyire örültem neki. A második a felvételi értesítőm volt, ez pedig a harmadik. Amint leszálltam a buszról, futottam haza, fel a lépcsőházba, majd hevesen elkezdtem kopogni, ezért sietve nyitottak ajtót. Ez jó módszer. Gyorsan levetkőztem és nyúltam a konyhai fiókba a késért. Anya segített felbontani, hogy a tartalma meg ne sérüljön. Ránéztem a borítékra, amiből kiderült, hogy Amerikából érkezett. Egyre hevesebben kezdett verni a szívem. Először egy kis cetlit húztam ki belőle. Ez állt rajta:
,,Ezt azért kapod, hogy élőben énekelhesd el nekem."
Majd kihúztam a többit. Meglepetésemben azonnal el is dobtam. Neki ez lehet, hogy nem sok pénz, de nekünk biztosan nem telne rá. Ezt ő szerintem nagyon jól tudta és ezért küldte. Nem tudtam feldolgozni. Gyorsan leültem a forgószékembe és az íróasztalomról figyelő két repülőjegyet bámultam. Mikor indulok és hogyan fognak megérteni és miért kettő? Hirtelen nem értettem semmit. Azonnal írtam neki és videochatelni kezdtünk. Feltettem neki a kérdéseimet, ő pedig ott röhögött rajtam, hogy milyen kis hülye vagyok és nyugodjak meg. Következő hét vasárnap indul a gép. Azért küldött kettőt, mert félt, hogy egyedül nem engednek el. Közöltem vele, hogy szükségem van egy tolmácsra. Végül arra jutottunk, hogy szerzek egy felnőtt tolmácsot és szerzek vízumot. A legnagyobb gond az, hogy anyáék elengednek-e egyedül, Amerikába, egy szupersztárhoz. Semmi gáz. Erre azt válaszolta, hogy had beszéljen anyummal. Nem tudtam elképzelni. Anyukám Austinnal beszélget. Nem is tud angolul. Természetesen mondtam, hogy én megbeszélem vele. Remélem elenged:/

 

Másnap le is ültem beszélni anyáékkal. Megmutattam a repülőjegyet és elmondtam kinél lennék, mit csinálnánk, amit még én sem tudtam pontosan, de próbáltam jól beállítani a helyzetet. Mondtam, hogy már megbeszéltem az osztályfőnökömmel, hogy mennyit maradhatnék ki a gimiből maximum és azt mondta, hogy egy hét még belefér, talán kettő, de már így is sokat hiányoztam és próbáljak minél  kevesebbet hiányozni. Egyre több érvet kezdtem felsorolni magam mellett és már úgy éreztem magam, mint aki magyarázkodni próbál az FBI előtt, pedig anyáék még meg sem szólaltak. Még korántsem mondtam el minden érvet, de félbeszakítottak. Anyával korábban beszéltünk már erről, mi lenne ha adódna egy ilyen lehetőség, de annyira még nem beszéltük át a témát és nagyon féltem, hogy mi lesz a válaszuk. 

- Drágám! Tudjuk, hogy mindig is ez volt az álmod, de végiggondoltad? - kérdezte kedvesen.

- Természetesen. Mindennel tisztában vagyok és mindennek utána néztem.Tudok mindent.- feleltem kötelességtudóan.

- Hát soha nem vennénk el tőled egy ilyen lehetőséget és büszkék vagyunk rád, hogy ezt elérted. - mosolyodtak el.

- Akkor elengedtek? - kérdeztem döbbenten.

- Természetesen. Megérdemled - vágták rá.

Majd nagy családi ölelésben törtünk ki. El sem hiszem. IRÁNY AMERIKA!!:')