Már egy hete van, hogy visszajöttem és minden újra a régi lett. Nem zavart semmi, minden szép volt és már nem fájt annyira ami akkor történt. Ha arra gondoltam, haragot és dühöt éreztem Austin iránt, de nem gondolok már arra. A fenti képet osztotta meg Beni az Instagramján. Ketten vagyunk rajta, kicsit ittasan, mert az egyik házibuliban készült a kép a héten és a barátnőm szerkesztette meg. Nagyon szerettem ezt a képet, mert szimbolizálta, hogy szerettem, de kötöttségek nélkül. A tanulás is jobban ment. Lassan nyár és jönnek a csodás, élettel és emlékkel teli napok. Már mindenki visszaszámolt. Sok dologra tekintettem másképp magamat és a barátaimat illetően is. Már tudtam, mi mindent vagyok képes elérni. A médiaügynökséggel tovább dolgoztunk az énekes karrieremen, aminek nagyon örültem, mert nagyon szerettem azt csinálni. Nem igazán Twittereztem már. Amúgy is csak Austin miatt csináltam, de akkor azért felnéztem, mi a helyzet. Rajongók jelöltek meg bejegyzésekben, azokat inkább nem néztem meg. Inkább felmentem Youtube-ra bekapcsolni valami zenét. Rögtön kidobta az ajánlott videókat és volt egy új Austintól is. Ránéztem, mert mindentől függetlenül a zenéjét még mindig szerettem. Cover volt. Már régóta nem csinált olyat. A leírás csak annyi volt, hogy egy lánynak. Higgadtan hallgattam végig, miközben olvastam a magyar fordítást, mert Bruno Mars - When i was your man számát énekelte.
Ezeket a sorokat énekelte, miközben néha bekönnyezett a szeme. Gonosz dolog volt tőlem, de jó volt tudni, hogy nem csak nekem fáj. Biztosan látta a képet, amin Benivel vagyok. Hirtelen eszembe jutott Alex és visszamentem Twitterre, hogy megnézzem írt-e. Igen. Fent is volt.
Alex: Fontos lenne beszélnünk. VÉSZHELYZET VAN. Írj vissza kérlek, ha vagy.
Én:Vagyok. Na mesélj!:D
Alex:Láttad a videót, amit Austin felrakott?:s
Én: Láttam de nem sikerült meghatnia!
Alex: Becca beszélnetek kell. Tudom most azt gondolod, a francokat, de nem tudod mi folyik itt. Austin azóta alig szól valakihez. Lemondta a legtöbb fellépését és nemrég úgy találtam meg, hogy a szobájában sírt. ZOKOGOTT ÉRTED? Nem szokott sírni. Tudja, hogy hibázott és belehal, hogy nem lát többet és nem tudja visszacsinálni.
Én: Örülök, hogy nem csak én éreztem így az elmúlt napokban.
Alex: Szóval te örülsz-.-
Én: Nem, csak tudod most minden szép, minden újra a helyén van és most nem folyhatok újra bele és nem fogom megkeresni, mert megint felfordul minden. Ezeregy lány van oda érte. Talál még ilyen lányt bőven.
Alex: Te is tudod, hogy nem így van. Ne hazudj magadnak! Jó nekem mind1, hogy mit gondolsz, csak arra akarlak kérni, hogy holnap menj a Hősök terére, olyan neked délután 5 felé.
Én: Minek? Semmiért nem akarok odamenni, ami Austinnal kapcsolatos!!!
Alex: Nem az, ígérem. Csak menj oda az ÉN kedvemért!! Mert engem szeretsz^^ :*
Én: Jó, de remélem nem baj ha egy haverom is jön.
Alex: NEEE! Egyedül menj!
Én: Oké. Megígérem:) A kedvedért.
Ki is lépett. Azért érdekelt volna, hogy ő hogy van. Úgy éreztem, ez az egész sírós sztori csak taktika, de nem fog meghatni. Holnap kimegyek a térre Alex kedvéért és ennyi. Több szívességet neki sem teszek, ha úgy érzem valami van a dologban. De nem lehet nagy dolog. Ennyi még belefér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése