Napfény szűrődött be az ablakon át, ami narancsos fényt adott az egyébként barack színű, vendégszobának. Erre keltem másnap reggel, majd miután kinyitottam a szemem, rövid ideig figyeltem a fényben játszó pálmafák leveleit. Végiggondoltam a tegnap történteket és utólag, tiszta fejjel már könnyebb volt megérteni Austint. Végülis csak egy rajongó vagyok, akivel hónapokon keresztül beszélgetett, de az Interneten, így mondhatjuk úgy, hogy nem is ismert. A helyébe képzeltem magam és elkezdtem megérteni. Azonban még mindig fáj, mert mást gondoltam, de tudtam nem siránkozhatok, mert mégis csak Floridában vagyok egy szupersztárral és családjával és ez a legszebb és legizgalmasabb dolog, ami velem valaha egyáltalán megtörtént. Belenéztem a falon lógó tükörbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam. A kozmetikus megtette hatását, mert a látvány nem volt olyan szörnyű, mint amire számítottam. Fogalmam sem volt róla mennyi az idő, ezért az ajtó felé indultam, ahonnan hirtelen kopogás hallatszott.
- Ki az? - kérdeztem. Reméltem, hogy Austin, de féltem is, mert nem voltam teljesen olyan állapotban, hogy elé merjek állni. Kinyílt az ajtó. Michele volt az.
- Jó reggelt! - mosolygott - Éppen most akartalak felébreszteni. Már készen van a reggeli. Öltözz fel és gyere.
Bólintottam, majd amint becsukta az ajtót, elkezdtem agyalni, hogy mit vegyek fel. Végül egy farmer rövidnadrág és egy vaj színű, lenge felső mellett döntöttem. Elindultam és a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy fogat mossak. Siettem, nehogy valaki észrevegyen, ilyen reggeli, vízi hulla állapotomban, de nem volt szerencsém. Feltűnéstelenül suhantam volna el a nappaliban, de amint benéztem megláttam Austin-t. A díványon ült és a CNN-t nézte, így nem is lett volna olyan nehéz. Azonban őt biztosan az FBI képezte ki, mert valamilyen módon meghallott.
- Moon dance - kiabálta és felém fordult.Gondolom azért, mert ez volt a Twitter nevem. Magyarul holdtáncost jelent.
- Mindjárt jövök csak összeszedem magam - elkezdtem szedni a lábaimat.
- Jó csak vegyél fel fürdőruhát, mert ma kimegyünk a partra - nevetett. Sosem értettem, miért nevet akkor is, mikor semmi nem vicces, de hát amíg ő boldog én is az vagyok. Amint ezt kimondta megrökönyödtem és felé fordultam.
- Biztos vagy benne, hogy velem akarsz mutatkozni? Addig örülj, amíg mindenemet ruha takarja. Nem vagyok egy Baywatch baby. - mondtam félénken, ő pedig az ,,It's not happy face" fejével válaszolt. Tovább indultam a fürdőszobába, ahol felkaptam a fürdőruhámat. Sosem volta megelégedve a testemmel, de szerettem a bikiniket, mert jól állnak a 49 kilós testemnek. Vaciláltam a párducmintás és a virágos bikinim között. Végül a párducmintás mellett döntöttem, mert az szépen kiemelte az idomaimat. Visszavettem a ruháimat, de nem tettem fel sminket, mert úgyis lefürödtem volna.
Elindultunk a partra. Meglepett, hogy csak én és a srácok mentünk és a szülők nem. Austin vezetett, én az anyósülésen ültem, Robert és Alex pedig hátul. Aus kinyitotta a tetőablakot és feljebb csavarta a rádió hangerejét. Éppen az egyik kedvenc számom kezdődött el, a Simple Plan-től a Summer Paradise. Rögtön elkezdtem énekelni. Egy ideig csak figyletek engem mosolyogva, majd a reflént már velem énekelték. A nap ragyogott a szél fújta a hajunkat és minden olyan volt, mint egy Hollywood-i tündérmesében. ,,Back the summer paradise with you" - kiabáltuk egészen a strandig. Rengetegen voltak lent és ahogy kiszálltunk az autóból megrohamoztak a rajongók. Csináltak pár képet, majd tovább indultunk. Letáboroztunk egy üres helyen, leterítettük a törölközőket és leszúrtuk a napernyőt. Egy sötét alak közeledett felénk. Tom volt az. Ő is mellénk táborozott. Ő már előbb lejött a partra. Én azonnal be akartam menni a vízbe. A fiúk még hülyülni akartak egy kicsit, de engem nem zavart. Elindultam egyedül, de még egyszer visszapillantottam, hátha valamelyik meggondolja magát. Láttam, hogy Alex int Austinnak, hogy jöjjön. El is indult, de amint megláttam, hogy jön, elkezdtem rohanni, be a tengerbe, ő pedig rohant utánam.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Szórakozom egy kicsit. Előbb akartam beérni mint te, mert én nem minden nap fürdök a tengerben. - válaszoltam.
- Hát jó. Hogy tetszik a világom? - nézett rám kíváncsian.
- Még nem láttam belőle sokat, bár még belőled sem, de már többet látok - mondtam kihívóan, majd lefröcsköltem. Ezzel nagy csata kezdődött. Nagyon izgultam. Féltem, hogy mond valamit és nem fogom érteni. Úgy gondoltam, ezzel majd oldom a feszültséget és jól gondoltam.
- Nem szeretem a göndör hajam - kezdte el fogdosni a haját.
- Nekem is az van csak vasalom, mert különben úgy néznék ki mint egy néger.
- Tényleg? Na most kíváncsivá tettél.
Tovább fürödtünk, majd a fiúk is csatlakoztak. Nagyon jól elvoltunk, főleg, hogy általában Tom ment a labdáért, aki mindig a közelben úszkált. Mikor elfáradtunk kimentünk, jól bekentünk magunkat naptejjel. Alex segített bekenni a hátamat, amíg Austin fotózkodott a rajongókkal. Az a nap csak a strandolásról szólt. Délután indultunk haza. Mindenki elfáradt és már majdnem elaludtunk az autóban. Michele csinált nekünk vacsorát, ami nem ért váratlanul, mert a vacsora házi készítésű dupla sajtos, húsos pizza volt. A fiúkkal együtt láttunk neki, bár nekem kétszer annyi időbe telt elfogyasztani a saját adagomat. Az este többi része azzal telt, hogy mindenki leült a díványra és megmutattam nekik a kedvenc Ustream videóimat és Austin best moments videóit. Sokat nevettünk és mindenki jó kedvel feküdt le aludni. Austin is olyan kedves volt velem. Remélem már nincsenek kétségei afelől, hogy itt vagyok.:/ Holnap elkísérem egy koncertjére és azt mondta engem hív majd fel a színpadra a When you look me in the eyes" c. számnál. Remélem csak viccelt, mert nem szeretnék előtte sírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése