- Álmos vagy?- kérdeztem miközben összekulcsoltuk a kezünket.
- Csak az ídőeltolódás, tudod. - mosolygott.
- Ne hidd, hogy ilyen könnyen visszakapsz. - mondtam kihívóan, előre siettem és huncut pillantást vetettem rá vissza. Azt hiszem vette alapot. Utánam rohant és átkarolt hátulról.
- Siessünk mielőtt még valaki észrevenne.
- Hol szálltál meg? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem messze egy gyönyörű hotelban és jó nagy a franciaágy. - vetett rám egy ,,Tudod mire gondolok." pillantást. Hát remélem eltaláltam mire gondolt, mert nagyon szexi volt abban az izomtrikóban, kicsit kócosan és álmosan. Hirtelen beszálltunk egy fekete Rang Rover-be, ami ebben az esetben nem volt feltűnő, mert a belvárosban rengeteg gazdag pasas furikázik. Gyönyörű nagy autó volt. A kormány mögül hátranézett valaki. Tom volt az.
-Ez a te műved is. - szólaltam meg meglepődve.
- Én is örülök, hogy látlak. - mosolyodott el.
- Gyönyörű volt a videó. Köszönöm. Ausnak is meg kell mutatnunk.
- Már láttam. - szólt közbe.
Elindultunk. Útközben felhívtam anyát és tájékoztattam a történtekről. Rögtön vette a lapot, hogy aznap éjjel nem szándékozom hazamenni. Nagyon örült és együtt érzett velem. Azt mondta, majd meséljek el mindent. Szóba hoztam, hogy Aus azt szeretné, ha visszamennék vele és ottmaradnék. Erre csak annyit mondott, hogy majd megbeszéljük. Az autó bekanyarodott a szálloda elé és kiszálltunk. Ahogy beléptünk elállt a lélegzetem és rácsodálkoztam a pompára. Gondoltam, hogy Austin nem egy két csillagos szállodában fog megszállni, de ebbe akkor sem gondoltam bele.
- Sok dologgal készültem még, hogy visszahódítsalak. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar sikerülni fog. - fordult felém, ahogy meglátta az arcomat és megfogta a kezem.
- Én sem így terveztem, de hogy lehetne neked ellenálni? - nevettem rá. Beszálltunk a liftbe, ahol hirtelen magához húzott, jelezve, hogy már egy pár vagyunk és sosem fog elengedni. Megnyomta a stop gombot és aztán majdnem az összes emeletet és csókolózni kezdtünk. A keze a derekamról egyre lejjebb csúszott és végül belemarkolt a fenekembe, ezért belenevettem a csókunkba. Végül elindítottuk a liftet és kiszálltunk az első emeleten, ahol kinyílt az ajtó, mert úgy gondoltuk, lépcsőn sokkal hamarabb felérünk. Versenyeztünk és már pont nyertem volna, amikor utolért. Bár nem tudtam melyik szobához kell mennem, de úgy tűnik beletrafáltam, mert jó irányba futottam. Megálltam az ajtónak háttal, ő pedig előttem és hangosan kezdett énekelni. Befogtam a száját a kezemmel, hogy maradjon már csöndbe, de megnyalta, én pedig belé töröltem. Hogy elkerüljem ugyan ezt, már csak a mutatóujjamat raktam a szájához, ő pedig hirtelen lekapott. Mahone nagyon nem bírt magával. Kinyitotta az ajtót és csókolózás közben sétáltunk be. Ahogy abbahagytuk elállt a lélegzetem. Nagy tágas szoba volt, hatalmas ablakokkal és a közepén egy mesebeli franciaággyal, ami előtt egy óriási TV figyelt. A teret még jobban szélesítették a faltól falig tükrök. Engem az ágy fogott meg a legjobban. Gyönyörűen volt megvetve, de nem igazán érdekelt. Nekifutásból ugrottam bele. Austin csak mosolyogva csodálta az örömömet, majd megszólalt.
- Még nincs vége. Mennünk is kell. - jelentette ki.
- Hova? - kérdeztem szomorkásan.
- Még van egy visszahódító állomás, de meglepi, hogy mi az. Majd meglátod, ha odaértünk. Most menj be a fürdőszobába. Vár ott valami.
Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő. Úgy rohantam a fürdőszobába, mint etióp éhező az ételért. A fürdőben egy csodaszép ruha várt. Világos, talán vajszínű lehetett, ami szépen kiemelte a barna bőrömet. A hátán V alakban volt kivágva és pánt nélküli volt. Nekem a térdemig ért. Mellette egy nem túl magassarkú, ugyanolyan színű cipő várt. Gyönyörű volt az összeállítás. Nem tudom ki választotta, de az nagyon értett a divathoz. Mellette egy kis centli volt ,,For you darling" felirattal és egy szál vörös rózsa. Felöltöztem és megnéztem, minden rendben van-e, majd kiléptem a helyiségből. Austin már ott várt és az arcáról leolvasva tetszett neki a látvány. Nekem is, mert ő is átöltözött és Smoking-ot viselt. Nagyon jól állt neki. A kezét nyújtotta és kivezetett. Nem mondott semmit, de nem is hiányzott. Már nagyon izgatott voltam, hová megyünk. Ahogy mentünk a szállodában, mindenki megnézett minket. Sokat gondolkodtam azon, szép pár vagyunk-e, de eddig erről senki sem beszélt. Beszálltunk az autóba és elindultunk. Tom szava is elállt kettőnk látványától.
- Ne izgulj! - nyugtatgatott Austin, én pedig a vállára hajtottam a fejem.
Áradt belőle a kellemes parfüm illat. Hamarosan meg is érkeztünk és amint kiszálltunk a kocsiból befogta a szememet. Besétáltunk egy helyiségbe, ahol már levette a kezét a szememről és lélegzetelállító volt a látvány. Egy belvárosi étteremben voltunk. Az egész helynek olaszos hangulata volt. Számomra egyértelművé vált, hogy pizzát fogunk enni. Leültünk egy asztalhoz. Kellemes zene szólt és minden olyan nyugodt volt.
- Miből gondolod, hogy engem a puccos helyek nyűgöznek le? - kérdeztem.
- Nem gondolom. Azért hoztalak ilyen helyre, mert ilyen helyeken nem mindennap lehetsz, még velem sem és mert megérdemled. - válaszolta.
Hirtelen egy ismerős dallam szólalt meg a hangszórókból, ami más volt mint a többi. A Summer Paradise volt az. Eszembe jutott, ahogy az autóban énekeljük és a ,,sex on the beach" résznél mindenki hirtelen egymásra néz. Austinnal rögtön felpattantunk és táncolni kezdtünk. Mind a ketten énekeltük. Ez lett a mi dalunk. ,,Vissza a nyári paradicsomba veled" . Sosem felejtjük el ezeket a pillanatokat. Már csak azért sem, mert Tom mindent kamerázott. Csodálkoztam, hogy nem voltak rajongók, sem fotósok. Nem tudom, hogyan tudta Austin elintézni mind ezt és honnan szerezte meg a kedvenc zenéimet. A Twillight Flightless bird című zenéje következett, ami egy gyönyörű dal. Átkarolt és lassúztunk. Ott szuszogott a fülemben és tudtam, hogy ez az egész nem az ő műfaja és mindent a kedvemért csinál.
- Tudom, hogy túl nyálas. - mondta.
- És mégis ez az álma minden lánynak. Köszönöm. - néztem a szemébe és mosolyogtam. Csodálatos este volt. A tipikus csókjelenet következett. Ez lágy, gyengéd csók volt, ami azt üzente ,,Vigyázok rád". Majd lassúztunk tovább, ameddig a zene véget nem ért. Mikor végeztünk az étteremben Tom visszavitt minket a hotelba. Már sötét volt és olyan este 8 óra felé járhatott az idő. Amikor megérkeztünk Austin előreszaladt be a hotelba. Nem tudom miért. Amikor utolértem, megálltam és végigmértem. Jól megjegyeztem a pillanatot, ahogy ott állt zakóban, hátranyalt hajjal, csak miatta. ,,Ő az én emberem. Mennyi ígéret, fájdalom és öröm születik majd. Mennyi kaland. Készen állok és bármi is lesz csodálatos lesz VELE." - gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése