10.RÉSZ: Különös éjszaka(HOT)

A tegnapi napot végig kosaraztuk a srácokkal. Bár nem igazán tudok, a nap végére én is megtanultam. Robert direkt húzta az agyamat és folyton elvette tőlem a labdát. Alex volt az, aki segített leverni őt. Austin ilyenkor csak külső megfigyelő volt, utána pedig párbajoztunk csak ketten. Eltanultam tőlük néhány fortélyt és talán ha hazamegyek, be is állok az iskolai kosárcsapatba. Kellőképpen elfáradtunk a nap végére. Tomra egyre kevesebbet van szükségem. Könnyen tanulom az angolt. Ez az ő hasznára is válik, mert így megtudja nézni azokat a városban, ami őt érdekli. A srácok hazamentek, mi pedig Austinnal még egy kicsit kimentünk a partra. Gyönyörű volt a naplementében. Már alig voltak emberek. Mezítláb sétáltunk a homokban. Volt, hogy tédig belesétáltunk a tengerbe, hogy lehűtsük magunkat. Gyűjtöttünk pár kavicsot is. Én pirosat gyűjtöttem neki, mert tudtam, hogy az a kedvenc színe.
- Nézd! - kiáltott, majd a vízbe nyúlt - Ez szív alakú. Neked adom a szívem. - nevetett rám.
- Jaj hagyjad már magadat. Neked még azt sem hiszem el amit kérdezel. - vágtam rá cinikusan. Mire ő felkapott és a vízbe akart dobni - Meg ne próbáld! - kiáltottam, miközben szorosan kapaszkodtam a nyakába. Megkönyörült rajtam. Lerakott és tovább sétáltunk. Éjszaka újból velem aludt. Már nem kellett megkérni rá.

Reggel csörrenésre ébredtem. Kinyitottam a szemem. Megvártam amíg rendesen kitágulnak a pupilláim, mert nem hittem neki. Austin ült az ágyam szélén egy tálcával az ölében.
- Jó reggelt Moon dance! - mosolygott - Készítettem neked reggelit. A tálcán rántotta volt egy szelet pirítóssal. - Csináltam neked kakaót is, de az még kint hűl.
- Ezeket te csináltad? - kérdeztem ámultan. Hirtelen nem tudtam mit reagáljak. - Nagyon drága vagy. De miért kapom?
- Mert szép vagy - nevetett. Elém tette a tálcát, majd bekapcsolta nekem a Disney Channel-t és mellém feküdt.
- Nézhetjük a CNN-t is és figyelmeztetlek, hogy csámcsogok. - mondtam. Olyan volt, mintha én tennék szívességet nekik. Nem értettem miért kapom, de kiélveztem. Elfogyasztottam a reggelimet, majd összeszedtem magam.
- Ma nem sokat leszek itthon. Elintézünk pár ügyet anyuval, de áthívtam neked Alexet. Remélem majd elszórakoztat - tájékoztatott.
- Ebben biztos vagyok. - nevettem.
Austinék olyan 10 óra magasságában el is indultak és Alex még előttük megérkezett. Én a kanapén henyéltem. Egy ideig nem tudtuk mit csináljunk, aztán felmentünk a netre és videókat csináltunk. Rengeteget röhögtünk magunkon. Válaszoltunk a rajongói leveleire és idétlen képeket csináltunk Instagramra. Nagyon gyorsan elröppent az idő.
- Mi a helyzet Austinnal? - vágott egyszerre a közepébe.
- Mi lenne? Él és virul. Jó fej velem. - válaszoltam. Azért ezt mondtam, mert féltem, hogy félreértem azt, hogy Austin, hogyan viszonyul hozzám.
- Ne kertelj! Austin szokott mesélni. Csak kíváncsi vagyok te hogyan látod. - nézett rám kíváncsian.
- Őszintén? Érzek köztünk valamit, de nem élem bele magam, viszont sodródom az árral. Tudom ki ő és nem felejtem el.
- Nagyon bír. Ő általában a kezében tartja a dolgokat, de most én sem tudom mit akar pontosan. Nekem sem nyílik meg mindig. Viszont mikor rólad mesél csillog a szeme és mosolyog. Ez nem minden lánynál van így és nem hiszem, hogy ez csak azért van, mert kedves akar lenni.
- Mondom. Nem élem bele magam.
- De gondolom nem bánnád ha több lenne köztetek.
- Nem - mosolyodtam el -, de gondoltam arra is, hogy mennyi fenyegetést kapnék a rajongóktól és az én tetteim kihatnának rá is. Ezzel felelősséget vállalnék.
- Pontosan. Én drukkolok nektek, de nem szeretném, hogy rossz vége legyen.
- Félted Austint. - vágtam rá.
- Nem. Én téged féltelek. Ismerem Aus-t és kilábal belőle, de téged nagyon féltelek. Kérlek vigyázz magadra. - mondta, majd én bólintottam.
Az eszmecsere után leültünk vacsorázni. Vártuk, hogy megjöjjenek a többiek. Lefeküdtünk az ágyra és beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Egyszer csak csöngettek és mi az ajtóhoz siettünk. Nem nyitottuk ki csak elbújtunk a közelében. Amikor Austinék beléptek, mi előugrottunk és megijesztettük őket. Legalábbis szerettük volna. Ők próbálták eljátszani, hogy sikerült, de mi nagyon jól tudtuk, hogy gázak voltunk. Alexnak mennie is kellett. Dolga volt, pedig azt reméltem, este együtt tudunk hülyülni. Nyolc óra magasságában járhattunk. Michele lefeküdt aludni. Fárasztó napja volt. Tomot pedig már régóta nem láttam. Biztosan valamelyik bárban bulizott. Austinnal mi is bevonultunk a szobába. Pizsire öltöztünk és tévéztünk.Hirtelen kikeltem az ágyból. Egy fehér francia bugyi volt rajtam, ami vakított a barna bőrömről. Hozzá egy lila trikót vettem fel.
- Nem vagyok szégyenlős. Tőlem te is aludhatsz abban, amiben szeretnél.
Ahogy kimondtam felállt az ágyról és levette a melegítőgatyáját, majd alsógatyában visszafeküdt az ágyba.
- Már rohadt kényelmetlen volt. - tette hozzá.
A fiók fölé hajoltam, kissé pucsítva , mert hát mégis fiúból van és húzni akartam az agyát egy kicsit. Kerestem valamit, bár már én sem tudom pontosan mi volt az. Éreztem, hogy néz. Megfordultam.
- Legalább jó? - vontam kérdőre.
- Mi? - kérdezte úgy, mint aki mit sem sejt.
- Hát a fenekem - nevettem el magam - Táncot is kér uram? Drága ám az órabérem. Vigyázzon! - poénkodtam.
- Válassz számot - nyúlt a telefonjáért - Mire szeretnél táncolni?
Úgy látszik ő komolyan vette, de hát ennyi belefér az estébe.
- Bruno Mars - Gorilla - vágtam rá. Erre szoktam táncikálni otthon, esténként.
Bekapcsolta, én pedig nem fogtam vissza maga. Négykézláb kezdtem el mászni felé, majd enyhe twerkek következtek. Én csak szórakoztam, de ahogy ránéztem az arcára, láttam, ő nagyon is élvezi. Szeretek táncolni, bármilyen formában és ezek mennek nekem. Közelebb mentem hozzá. Láttam ahogy végigmér a szemével. Próbáltam szexi topmodell pillantással nézni. Sikerülhetett, mert nem igazán ellenkezett, amikor az ölébe ültem. Apró puszikat adtam a füle mögötti bőrfelületre, aztán egyre lejjebb mentem. Végig pusziltam a nyakát, érzékien és közben cirógattam. Még sosem csináltam ilyet azelőtt, de a Austin látványa és az esély, hogy játszhatok vele teljesen beindított. Észre sem vettem, hogy mindeközben Austin kezei a fenekemen ragadtak. Sokszor elképzeltem, mit is tennék ilyen helyzetben, erre a számra. Éppen a reflén következett. Kezdtünk belejönni a dologban. Próbáltam mindent a kezemben tartani, de hibáztam. Belenéztem Austin szemeibe. A szívem hevesen vert. Nem tudtam mit tegyek. A szemei csillogtak. Egyszerűen magával rántott. Éreztem, ahogy ver a szíve. A szuszogását, ahogy közeledett az arca és az ajkaink összeértek. Még sosem akartam semmit annyira, mint most őt. Hevesen csókolt és hátrébb csúsztunk az ágyon. Megfordultunk, így már én voltam alul. Azok az ajkak, amiket álmomban csókoltam, most valóban az enyémek. Én sem tudtam pontosan meddig akarok elmenni vagy, hogy ő meddig akar, de csak sodródtam az árral. Szorítottam az izmos hátát, ő pedig a fenekemet markolta.Csodálatos érzés volt. Megállítottam volna az időt. Azonban ő hirtelen elhúzta a száját. Mélyen belenézett a szemembe. Én zavarodottságot láttam az övében. Óvatosan levette rólam a kezét, majd felkelt az ágyról, jó éjszakát kívánt és kiment. Nem értettem. Hirtelen én is összezavarodtam. Ezernyi kérdés merült fel bennem.