Ez a lány tök normális volt. Megtiszteltem annyival, hogy visszaírok. Alex jobban szeretett vele chatelni. Fel is hozta ötletként, hogy ki kéne hívni Amerikába. Végülis a mi pénztárcánk megengedi. Sokat érvelt mellette és végül belementem. Gondoltam egy hétbe nem halok bele és jó reklám lesz. Anya is beleegyezett. Mindig is beszélni akart egy rajongóval részletesebben arról, hogy miért szeretett meg. Mikor megjött a lány és megláttam a repülőtéren meglepetést okozott. Nagyon bájos volt. Azt hittem megvannak szerkesztve a képei, de nem. Tetszett az akcentusa. Olyan aranyosan próbálkozott. Én is egyre kíváncsibb lettem rá, hogy milyen ő. Próbáltam hülyülni vele és vette a poénokat. Jó fej volt. Nem egy buta pi**a. Ültünk az autóban a partra menet és hirtelen elkezdett énekelni. Olyan felszabadult volt és közvetlen. Nem volt szégyenlős. Sorban okozta a meglepetéseket. Egy idő után már élveztem, hogy ott van velünk. Olyan jelenség volt, akit ha meglátsz nem bírod ki, hogy ne mosolyodj el. Azt akartam, hogy tovább maradjon. Teljesen más volt mint a többi mai lány, de tudtam, hogy az ilyenek nagyon törékenyek. Egyszer elmentünk a partra sétálni csak ketten és ott fellángolt bennem valami. Olyan belevaló csaj. Rohadtul elkezdtem félteni. Arra gondoltam mi lenne ha összejönnénk. Rájöttem mennyien támadnák és rászállna a sajtó is. Nem akartam. Meg akartam védeni. Jó volt vele tölteni az időt, ezért volt hogy vele aludtam. Az egyik este azonban tovább fajultak a dolgok. A kezemben kellett volna, hogy tartsam őket, de nem sikerült. Nem tudtam betelni vele, de tudtam, hogy muszáj leállnom, így nem történt semmi. Úgy éreztem úgy lesz a legjobb neki ha haza megy. Úgy nem esik baja és éli tovább az eddigi életét én pedig majd elfelejtem. Próbáltam magam lebeszélni a szerelméről. Jó volt látni, hogy Alex is milyen jóban lett vele és, hogy a környezetében mindenki kedvelte. Az utolsó nap nem igazán szólt hozzám. Azt gondoltam így jobb lesz. A reptérre értünk és ő búcsúzott. Bevallom a sírás kerülgetett és le kellett nyelnem a gombócot a torkomban. Olyannak tűnni mint aki így akarja és nem érdekli az egész. Arra gondoltam, hogy neki így jobb lesz. Jól éreztem. Megláttam a képeket a neten, amin egy másik sráccal smárol és örültem, de fájt is, mert tudtam, hogy ő boldog, de én meghaltam legbelül. Nem voltam képes semmire. Lemondtam a fellépéseimet. Nem volt kedvem semmihez. Olyan üres volt minden nélküle. Tegnap anya a konyhában tevékenykedett és hirtelen megszólalt.
- Bolond vagy fiam. - rázta a fejét. Én csak egy chh-vel reagáltam. - Hagytad elmenni.
- Csak egy rajongó volt akinek valóra váltottuk az álmát. - vágtam rá és próbáltam magammal elhitetni, de anya ismer.
- Te is tudod, hogy nem így van. Miért csináltad? - kérdezte, miközben leült mellém a kanapéra.
- Jobb lesz neki. Ő boldogabb így.
- Szerintem beszélned kéne Alexal. Rájössz majd mekkorát hibáztál.
- És ha hibáztam? Mit tegyek? Már túl késő.
- Sosem késő fiam. Lepd meg.
- De hogyan? A világ másik oldalán él.
- Pontosan. Szerinted mi lepné meg a legjobban?
Anya célozni akart valamire. Biztos én vagyok a hülye, de nem jöttem rá mit akart mondani. Beszéltem Alexal és elmesélt mindent. Ha én ezt tudtam volna. Olyan hülye voltam. Hirtelen összeállt a kép és mindent megértettem. Szidtam magam, hogy hogyan tudtam ekkora fájdalmat okozni egy lánynak és hogy hihettem hogy így jó lesz neki. Féltem nem csinálhatom már vissza és nem fog megbocsájtani. Cselekednem kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése